A toll különlegessége, hogy több színben is megjelent és közel 7 inch hosszúságú volt.
== A modern töltőtoll hegyhegye ==
A modern töltőtoll hegytöltőtollhegy alapja a már említett irídium- végű arany mártós töltőtoll hegye ([[1830-as évekbőlévek]]ből). Ma a hegyeket már rozsdamentes acélból vagy 14, 18 karátos aranyból készítik. Az arany a legalkalmasabb fém erre a célra rugalmassága, és korrózió-ellenállása miatt. Az acél hegyekacélhegyek szintén erősek. A tollhegy rendszerint középen félbe van vágva, hogy a tintát a kapilláris-mechanizmus segítségével a papírra vezesse illetve különféle alakú ún. „lélegző lyukak” segítik a levegőcserét a tintatartályban. Ez utóbbi másik funkciója, hogy megóvja a hegyet a töréstől, amit használat során keletkezett nyomás okozhatna.
Az ún. kalligrafikus tollhegyekben gyakran nemcsak 1 bevágás ''(slit)'' van, hanem több, hogy ezzel is növeljék az átfolyó tinta mennyiségét; érdekesség, hogy a 3 részre osztott hegyű tollakat „zene tollaknak” is hívják, mivel általában ezeket használják a kottaíráshoz.
Bár a legtöbb tollhegy kör alakban végződik (különböző méretben), más alakú hegyek is előfordulnak. Egyéb típusú hegyek pl. Parker 51-es kampós hegye.
A kora [[20. századiszázad]]i töltőtollak általában rugalmas heggyel készültek, alkalmazkodva a korszakban divatos kézírási stílushoz (pl. Copperplate). A [[1940-es évek|40-es évekreévek]]re a keményebb hegyek jöttek divatba, mivel gyakran írtak indigóval, és szükség volt olyan hegyre, melyamely jól bírta a nagyobb nyomást is. A rugalmas hegy így egyre inkább háttérbe szorult., Mivelmivel nagyon sérülékeny volt. A jó tollhegy ismérve ugyanis, hogy tartós; gyakran még a tulajdonost is túléli.; Soksok több évtizedes töltőtoll ma is használható!.
