„IV. Ráma thaiföldi király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Mongkut lapot átneveztem IV. Ráma thaiföldi király névre: WP:Névadás uralkodói név a személynév helyett+uralkodói cím: sziámi helyett egységesen thaiföldi a célszerűbb |
Igaz, Sziám hivatalosan csak a XX. században lett Thaiföld, de egységesen a thaiföldi királyokat jobb első helyen így nevezni, és zárójelben sziáminak |
||
3. sor:
| title =IV. Ráma
| image =[[Fájl:King Mongkut portrait.jpg]]
| caption =Thaiföld (Sziám) királya
| reign =[[1851]]. [[április 1.]]-[[1868]]. [[október 1.]]
| coronation =
| full name =Phra Bat Somdet Phra Poramenthramaha Mongkut Phra Chom Klao Chao Yu Hua
| predecessor =[[
| successor =[[
| consort =Somanas Vadhanavadi királynő ([[1851]])<br>Debsirindra királynő ([[1851]]-[[1861]])<br>Pannarai hercegnő ([[1861]]-[[1868]])
| issue =82 gyermek
23. sor:
|}}
'''
Thaiföldön kívül a ''The King and I'' című film és musical, illetve az ''[[Anna és a király]]'' című film különböző feldolgozásaiból ismert, melyek [[Anna Leonowens]] Sziámban töltött éveiről írt naplója alapján készültek.<ref>{{cite journal|date=1960-06-28|title=''King's Ears Won't Hear Songs From King and I''|journal=Washington Post|pages=C1|language=angol}}</ref><ref>{{cite journal|last=Higgins|first=Marguerite|date=1951-08-30|title=''Siam King Found Shy And Welfare-Minded''|journal=Washington Post|pages=B11|language=angol}}</ref><ref>{{cite journal|last=Meyer|first=Lawrence|date=1972-11-21|title=''Court And The King''|journal=Washinton Post|pages=B2|language=angol}}</ref><ref>{{cite web|url=http://findarticles.com/p/articles/mi_m0WDP/is_2000_Jan_3/ai_58532685/|title=''Thailand bans Anna and the King''|date=2000-01-03|publisher=Asian Economic News|language=angol|accessdate=2009-11-12}}</ref>
33. sor:
==Korai évek==
Mongkut király Isarasundhorn herceg, [[Buddha Jodfa Csulalok]], az első Csakri király, és Bunreod hercegnő második gyermekeként született 1804-ben a Régi (Thonburi) Palotában. 1808-ban született meg következő testvére, Chutamani herceg. 1809-ben apját, [[II. Ráma thaiföldi király|Buddha Lötla
==Monostori élet és a Thammayut rend==
[[Fájl:Wat Bowon.JPG|bélyegkép|right|150px|<center>A Wat Bowonniwet Vihara [[Bangkok]]ban, a falmélyedésben Mongkut szobrával]]
1824-ben 20 éves korában Mongkut [[Buddhizmus|buddhista]] [[Szerzetesrend|szerzetes]]nek állt a sziámi hagyományoknak megfelelően, ahol a Vajirañāṇo nevet kapta. Ugyanabban az évben apja meghalt, és a trónöröklés tradíciói szerint Mongkutot kellett volna utódjaként megkoronázni, ám a nemesség [[III. Ráma thaiföldi király|Jessadabodindra]] herceget, Mongkut könnyebben befolyásolható féltestvérét juttatta trónra. Mongkut felfogta, hogy a trón megszerezhetetlen számára, így a politikai összetűzések elkerülése miatt inkább a kolostori életet választotta továbbra is. A királyi család egyik olyan tagjává vált, aki életét a vallásnak szentelte. Szerzetesként utazgatott az országban, és látta, hogy a Páli Kánon szabályait egyre lazábban kezelik a sziámi szerzetesek, akikkel találkozott, amit ő helytelenített. 1829-ben Phetchaburiban találkozott egy Buddhawangso nevű szerzetessel, aki még szigoran követte a kánon előírásait, amiért Mongkut csodálta őt, és ez ösztönözte őt később vallási reformjaiban.
1833-ban beállt a Thammayut Nikayá-ba (Dhammayuttika Nikaya) vagy Thammayut szektába, mely a [[Théraváda buddhizmus|Théraváda]] buddhista szerzetesek rendje. Ez a rend erősen tartotta a kánoni szabályokat. A rend 1902-ben királyi elismertséget kapott Mongkut fia, [[Csulalongkorn]] által és a modern Thaiföld két főbb buddhista felekezetének egyike lett. 1836-ban Mongkut a ''Wat Bowonniwet Vihara'' buddhista templom első apátja lett, melyet mai napig a királyi család támogat.<ref>{{cite web|url=http://www.watbowon.org/?q=node/27|title=''A Wat Bowon történelme''|last=Kantasilo|first=Ven|date=2009-04-17|publisher=watbowon.org|language=angol|accessdate=2009-11-13}}</ref> Szerzetesként töltött évei során megismerkedett a nyugati tudományokkal, latint és angolt tanult, valamint a misszionáriusoktól és tengerészektől csillagászatot is. Mongkut király később kitűnő angol tudásáról volt híres, bár azt mondják, fiatalabb testvére, Pinklao alkirály még jobban beszélte a nyelvet.
90. sor:
==Halála és öröksége==
Az asztrológia mindig is érdekelte Mongkutot. 1868-ban, amikor meghívta Sir [[Harry Ord]]ot, a Straits Settlements kormányzóját Szingapúrból, valamint francia asztrológusok és tudósok egy csoportját. A meghívás célja volt, hogy együtt nézzék meg [[augusztus 18]]-án a [[Napfogyatkozás#Teljes napfogyatkozás|teljes napfogyatkozást]],<ref>{{cite web|url=http://eclipse.gsfc.nasa.gov/SEhistory/SEhistory.html|title=''Solar Eclipses of Historical Interest''|last=Espenak|first=Fred|publisher=Nasa|language=angol|accessdate=2009-11-13}}</ref> melynek bekövetkezését Mongkut király nagyjából két évvel korábban számított ki, a saját szavaival élve „Keleti Greenwich hosszúság 99 fok 42' és Északi szélesség 11 fok 39'” koordinátákon. A helyszín Wakor faluban volt Prachuap Khiri Khan tartományban, Dél-Bangkokban. A király számításai pontosnak bizonyultak, de az odautazás során a király és fia, Csulalongkorn is maláriával fertőződött meg. Mongkut hat héttel később meghalt a fővárosban, és trónján Csulalongkorn követte őt, aki túlélte a fertőzést.▼
[[1868]]-ban a külföldiek újra ellepték Sziámot. Ezúttal új gyarmatosítási rendszerrel érkeztek. Mongkut király indította el a tradicionális Sziám reformjait és modernizálását, amivel Sziám kivívta az elismerést és teljes jogú nemzetté vált. A nyugati fenyegetés nagy méreteket öltött később fia uralkodása során.▼
▲Az asztrológia mindig is érdekelte Mongkutot. 1868-ban, amikor meghívta Sir [[Harry Ord]]ot, a Straits Settlements kormányzóját Szingapúrból, valamint francia asztrológusok és tudósok egy csoportját. A meghívás célja volt, hogy együtt nézzék meg augusztus 18-án a [[Napfogyatkozás#Teljes napfogyatkozás|teljes napfogyatkozást]],<ref>{{cite web|url=http://eclipse.gsfc.nasa.gov/SEhistory/SEhistory.html|title=''Solar Eclipses of Historical Interest''|last=Espenak|first=Fred|publisher=Nasa|language=angol|accessdate=2009-11-13}}</ref> melynek bekövetkezését Mongkut király nagyjából két évvel korábban számított ki, a saját szavaival élve „Keleti Greenwich hosszúság 99 fok 42' és Északi szélesség 11 fok 39'” koordinátákon. A helyszín Wakor faluban volt Prachuap Khiri Khan tartományban, Dél-Bangkokban. A király számításai pontosnak bizonyultak, de az odautazás során a király és fia, Csulalongkorn is maláriával fertőződött meg. Mongkut hat héttel később meghalt a fővárosban, és trónján Csulalongkorn követte őt, aki túlélte a fertőzést.
▲1868-ban a külföldiek újra ellepték Sziámot. Ezúttal új gyarmatosítási rendszerrel érkeztek. Mongkut király indította el a tradicionális Sziám reformjait és modernizálását, amivel Sziám kivívta az elismerést és teljes jogú nemzetté vált. A nyugati fenyegetés nagy méreteket öltött később fia uralkodása során.
A népszerű történet ellenére Mongkut király sosem ajánlott harci elefántokat [[Abraham Lincoln]] elnöknek az [[amerikai polgárháború]] idején a [[Amerikai Konföderációs Államok|Konföderáció]] erői ellen.<ref>''[[Anna és a király]]''</ref> Ami valóban megtörtént, hogy néhány háziasított elefántot küldött [[James Buchanan]] elnöknek teherhordás illetve közlekedés céljára.<ref>{{cite web|url=http://www.2bangkok.com/news03e.shtml#letter|title=''Levél Sziám királyától Buchanan elnöknek''|work=Smithsonian Institute|publisher=2Bangkok.com|language=angol|accessdate=2009-11-12}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.archives.gov/press/press-releases/1999/nr99-122.html|title=''A National Archives bemutatja Sziám királyának az Egyesült Államok elnökéhez írt levelét''|date=1999-09-23|publisher=The National Archives|language=angol|accessdate=2009-11-12}}</ref> A királyi levélnek, amit Mongkut még a polgárháború kitörése előtt írt, eltartott egy ideig, míg eljutott [[Washington (város)|Washingtonba]], és mire odaért, Buchanan elnök már nem volt hivatalban. Lincolnt megkérdezték, mire jók az elefántok, mire ő azt felelte, nem tudja, hacsak nem lázadás leverésére. Lincoln, miután az Egyesült Államok elnöke lett, válaszlevelet küldött Mongkut királynak, melyben tisztelettel visszautasította az ajánlatot.<ref>{{cite web|url=http://www.americanambassadors.org/index.cfm?fuseaction=Publications.article&articleid=171|title=''Setting the Stage for the Next 175 Years: United States and Thai Relations Renewed''|year=2009|month=tavasz|publisher=The Ambassadors Review|language=angol|accessdate=2009-11-13}}</ref>
| |||