„Maxime Weygand” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a apró |
|||
39. sor:
A misszió során Weygand azzal a feltételezéssel utazott Lengyelországba, hogy átveszi a parancsnokságot az újonnan alakult lengyel hadsereg felett, azonban csalódnia kellett. 1920. július 24-én első találkozása a lengyel főparancsnokkal, [[Józef Piłsudski|Piłsudski]] tábornokkal igen rosszul indult, amikor az úgy köszöntötte: "Hány hadosztályt hozott magával?" Weygand-nak be kellett vallania, hogy egyet sem, mire július 27-én csak a lengyel vezérkari főnök tanácsadójának nevezték ki. A vezérkar tisztjei azonban betolakodónak tartották és szándékosan lengyelül beszéltek jelenlétében, hogy Weygand lemaradjon a legfontosabb hírekről és eseményekről. A lengyel védelem megszervezésére tett javaslatait rendszeresen elvetették, egy kivételével: miszerint írásos parancsok váltsák fel a szóban kiadott és szóban továbbított parancsokat.
Augusztus 18-án ismét találkozott Piłsudski-val, aki elfelejtette tájékoztatni a győzelemről és a kialakuló fegyverszüneti tárgyalásokról, mire Weygand megsértődött és társainak azt javasolta, hogy térjenek haza. Távozása előtt, augusztus 25-én a [[Virtuti Militari]] kitüntetést kapta és Párizsban ujjongó tömeg fogadta a Gare de l'Est állomáson, a francia miniszterelnök pedig a Becsületrend nagykeresztjével tüntette ki. Még maga Weygand sem értette, hogy miért ünneplik, emlékiratai szerint "''a győzelem lengyel volt, a terv lengyel volt és a hadsereg is lengyel volt''".
===Weygand Franciaországban és a Közel-Keleten===
Hazatérése után egy ideig nem talált magának megfelelő beosztást, de 1923-ban a [[Levant]]-ban ([[Libanon]] és [[Szíria]] területén) állomásozó francia erők főparancsnoka lett. A következő évben kinevezték Szíria főkormányzójának, ezt a posztot szintén egy évig töltötte be.
1925-ben visszatért Franciaországba, ahol 5 évig a Hadászati Kutatások Központjának vezetője lett. 1931-ben kinevezték a francia szárazföldi hadsereg vezérkari főnökének és a legfelsőbb haditanács alelnökének, illetve megválasztották a francia tudományos akadémia örökös tagjának. Ezeken a posztokon egészen 68 éves koráig, 1935-ig szolgált, amikor is nyugdíjba vonult.<ref name="generals.dk">{{cite web | title = Maxime Weygand | publisher = Generals.dk | url = http://www.generals.dk/general/Weygand/Maxime/France.html | accessdate = 2007-07-30 }}</ref>
1939 augusztusában az egyre feszültebb európai politikai helyzett miatt [[Édouard Daladier]] francai miniszterelnök aktiválta, és kinevezte a keleti hadműveleti terület főparancsnokának.
== Jegyzetek ==
| |||