„Cink (hangszer)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
35. sor:
[[Fájl:Cornett mouthpieces.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|Fenn: cinkfúvókák, lenn: a halk cink hangszertesttel egybeépített fúvókarésze.]]
A cink megfújása a kis méretű [[fúvóka (hangszerrész)|fúvóka]] miatt nehézkes. Ez ma is a cink újra elterjedésének legfőbb gátja, és feltehetőleg ezért maradt alul a [[barokk]] folyamán a népszerűségi küzdelemben a [[trombita|trombitával]], valamint másodsorban a többi virtuóz [[szoprán]] hangszerrel szemben ([[fuvola]], [[hegedű]]). Ha a cinket nem elölről, az [[ajak]] középső részénél szorítják a szájhoz, hanem oldalt, ahol az ajkak vékonyabbak, könnyebb a hangszer megszólaltatása. A legtöbb ábrázoláson megfigyelhető az ilyen oldalsó tartás, bár egykor is, ma is akadnak cinkjátékosok, akik képesek középső tartású játékra. A napjainkban gyártott cinkek (replikák) esetében megjelentek a nagyobb, trombitáéra emlékeztető cinkfúvókák is, ezekkel könnyebb a játék ugyan, de általuk a cink hangja sötétebb, kevésbé kifejező lesz.
Jellemző a cink játékához szükséges zenészi ismeretekre, hogy a feljegyzések szerint a cinkjátékosok a trombitát és [[furulya|furulyát]] egyaránt alkalmazták váltóhangszerként. Napjaink cinkjátékosai is jobbára specializálódott trombitaművészek ([[Magyarország]]on többek közt [[Borsódy László (zenész)|Borsódy László]] és [[Winkler Balázs]]).
Bár hagyományos értelemben „rézfúvós” hangszerrel állunk szemben, a fa és a bőrborítás lággyá teszi a cink hangját, ami messziről
==Története==
| |||