Wikipédia

„Beaujolais” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a →‎Irodalom: kettőspontok
javítások, kiegészítés
2. sor:
| név = Beaujolais
| kép = Beaujolais localization.jpg
| típus = [[Appellation d'origineOrigine contrôléeContrôlée]] (AOC)
| év = 1936
| ország = [[Franciaország]]
18. sor:
| megjegyzések =
}}
'''Beaujolais''' [[Franciaország]] történelmi [[borvidék]]e. Az ország keleti felében, [[Lyon]]tól északra elterülő tartomány két régió – [[Rhône-Alpes]] és [[Burgundia]] – egy egy megyéjének – [[Rhône (megye)|Rhône]] és [[Saône-et-Loire]] – dombos vidékét foglalja magában. Közigazgatásilag a világ egyik legváltozatosabb borvidékének, Burgundiának legdélibb része, de nemzetközileg önállóan is elismert, nagymúltú bortermelő vidék. Unikumként kiemelt borkészítési technológiája a [[szénsavas maceráció]], amellyel a népszerű ''Beaujolais nouveau'' készül. A beaujolais-i borok az [[Appellation d'Origine Contrôlée]] (AOC), azaz Ellenőrzött eredetmegnevezésű borok kategóriájába tartoznak; a legmagasabb minőségi fokozatot képviselik. Fő alapanyaguk egy vékony héjú, alacsony [[csersav|tannin]]tartalmú egyszerű kékszőlő, a [[gamay]]; [[bor]]a jellemzően könnyű, friss, gyümölcsös vörösbor. A vidék teljes bortermelésének mindössze 1%-át kitevő fehérborok jellemzően [[chardonnay]] és [[aligoté]] borszőlőfajtákból készülnek. Jó évjárat esetén Beaujolais tartomány több bort készít, mint Burgundia másik három borvidéke – [[Chablis]], [[Côte-d'Or]] és [[Mâconnais]] – együttvéve.<ref name="Oxford 72-74. oldal">J. Robinson (ed) ''"The Oxford Companion to Wine"'' Third Edition 72-74. oldal Oxford University Press 2006 ISBN 0198609906</ref>
 
==Története==
A terület első szőlőültetvényeit a [[Római Birodalom|rómaiak]] telepítették a [[Saône (folyó)|Saône folyó]]völgy mentén haladó kereskedelmi útvonal mellett. A legnemesebb rómaikorirómai kori dűlők a [[Mont Brouilly]] lábaira felkúszó ''Brulliacus'' és ''Morgon'' ültetvények voltak. A [[7. század]]tól egészen a [[középkor]]ig [[Bencések|Bencés szerzetesek]] művelték a szőlőskerteket és ők foglalkoztak borkészítéssel is. A [[10. század]]tól a régió a Beaujeu-i [[földesúr]] birtokában volt, aki a [[15. század]]ban átengedte BurdgundiaBurgundia hercegének. Beaujolais alacsony alkoholtartalmú, rövid eltarthatóságú borai hosszú ideig csupán a [[Saône (folyó)|Saône]] és a [[Rhône]] folyóparti településekbe és Lyon városába jutottak el. A [[piac]] növekedését a francia [[vasút]]hálózat kiépülése eredményezte; ez nyitotta meg [[Párizs]] kapuit a beaujolaisibeaujolais-i borok előtt, a [[19. század]]ban.
 
A borvidék legismertebb bora – a ''Beaujolais nouveau'' – sikertörténete az [[1941]]-es helyi borvidéki rendelet kiadásával vette kezdetét, amely meghatározta az újborok fogalomba hozatalának legkorábbi dátumát – ez minden évben november 15-e. „Vannak, akik a XX. század egyik legnagyobb bormarketingfogásának tartják, vannak, akik a természet és az ember közös munkájának egyik remekét látják benne. Tény azonban, hogy a ''Beaujolais nouveau'' egyszerűségével küzdötte fel magát a világhírű, nagy francia italok sorába.”<ref>Glóbusz Magazin: Gasztronómia 2007.12.17. ''Megérkezett a Beaujolais nouveau!''</ref> A helyi borászok ünneppé tették az első újbor megjelenését, és azt a borászt választották az év legsikeresebb termelőjének, aki november 15-én elsőnek ért szállítmányával Lyon városába. A „Beaujolais noveau-őrület” meghódította Párizst és [[Svájc]] közeli városait - és e könnyű bor sikere arra késztette a vidék borászait, hogy más, sokkal komplexebb, hosszabb élettartamú, tölgyfa hordóban finoman érlelt borok gyártásával is foglalkozzanak.
 
===A gamay szőlő===
[[Fájl:FilipsDestoute.jpg|thumb|200px|II. Bátor Fülöp burgundi herceg, aki kiirtatta a gamay tőkéket Burgundia területéről.]]
A gamay szőlőfajta a [[pinot noir]] egyik változata, amelyet [[1360]]-ban, a [[Beaune]] városától délre fekvő Gamay faluban nemesítettek. A gamay bőtermő, korán hajt, korán virágzik a pinot noirnál két héttel korábban érik, művelése sokkal egyszerűbb. „A Gamay-ből pérselt borokat fiatalon fogyasztják. Erősen gyümölcsös és íze [[málna|málnára]] emlékeztet.” <ref>[http://www.bbkvtar.hu/bor/bor4.html További szőlőfajták A-tól, Z-ig]</ref> [[II. Fülöp burgundi herceg|II. ''Bátor'' Fülöp, Burgundia hercege]] azonban lesújtó véleménnyel volt az új szőlőfajtáról: ''”nagyon rossz és tönkreteszi a növényzetet”''. Mivel féltette az „elegáns” pinot noir fajtát a felhígulástól, [[1395]] júliusában birtokain elrendelte a gamay-tőkék teljes kiirtását és helyükre pinot noirt telepíttetett. 60 évvel később [[III. Fülöp burgundi herceg|III. ''Jó'' Fülöp herceg]] megerősítette a gamay elleni rendeletet. ''"Burgundia hercegei arról híresek, hogy a keresztény világ legjobb borait készítették. Megőrizzük hírnevünket.<!--The Dukes of Burgundy are known as the lords of the best wines in Christendom. We will maintain our reputation-->"''.<ref name="Johnson 133-134. oldal">H. Johnson ''Vintage: The Story of Wine'' 133-134 oldal, Simon and Schuster 1989 ISBN 0671687026</ref> AÍgy a gamay állomány teljesen kiszorult Burgundiából, és csak annak déli határain, Beaujolais lankáin maradt meg.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
==Éghajlat és földrajz==
34. sor:
Beaujolais [[éghajlat]]a fél[[kontinentális]], [[mérsékelt övi]], amelynek klímájába a [[Földközi-tenger]] közelsége némi [[mediterrán]] jelleget hoz. A régió egésze melegebb, mint Burgundia további borvidékei, így az itt termő szőlőfürtök egyenletesebben érnek. A legnagyobb általános veszélyt a tavaszi [[fagy]]ok jelentik.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
[[Talaj]]a változatos; az [[Paleozoikum|óidei]] kristályos kőzeteket üledékes [[mészkő]] és [[harmadidőszakharmadkor]]i [[vulkán]]i rétegek borítják. A talaj általános összetétele alapján Beaujolais két részre tagolódik. Az északi dimbes-dombos terület jellemző anyagai az [[agyagpala]], a [[gránit]] és némi mészkő; ezen belül a magasabb hegyoldalak talaja gránitban gazdagabb, az alacsonyabb dűlők termőföldje kövesebb, agyagosabb. A déli rész – ''Bas Beaujolais'' – lankáinak jellemzője a [[homokkő]], agyag és mészkő összetételű üledékes hordaléktalaj. A két területen a gamay egészen más jellegű termést hoz: az északi lejtőkön termett szőlő több napfényt kap ezért gyorsabban érik, egészen korán szüretelhető, ebből készülnek a strukturáltabb, komplexebb borok; a déli rész picit lassabban érő terméséből a könnyebb és gyümölcsösebb borok.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
==A vidék borai==
[[Fájl:Vignobles bourgogne.png|thumb|400px|leftjobb|Burgundia borvidékeinek térképén,az alsó napságra terület jelöli Beaujolais-t. A bal oldali nagyításon jól láthatóak a borvidék egyes kiemelt területei]]▼
[[Fájl:Moulin-AV-1.jpg|thumb|200px|Moulin-à-Vent, a „névadó” szélmalom]]▼
A beaujolais-i régió több mint 96 falvában tizenkét különböző megjelölésű bort palackoznak.<ref name="MacNeil 220-225. oldal">K. MacNeil ''The Wine Bible'' 220-225. oldal, Workman Publishing 2001 ISBN 1563054345</ref> Az itt működő pincészetek zöme [[1936]]-os alapítású, kiegészítő présházak [[1938]] illetve [[1946]]-ban, valamint a Régnié borgazdaság [[1988]]-ban nyíltak.
A vidék borainak körülbelül a fele a Beaujolais AOC eredet-, és minőségi tanúsítvány nélkül kerül forgalomba. E borok zömmel a [[Belleville]] központú ''Bas Beaujolais'' területen készülnek. Ezen termékek esetében előírás a minimum 10%-os [[alkoholtartalom]] és egyszerűen ''Beaujolais''; vagy ha a bor alkoholtartalma a késői szüretelés miatt meghaladja a 10,5%-ot, ''Beaujolais Supérieur'' néven ismertek.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
44. sor:
 
*'''Beaujolais-Villages AOC''' 39 községet jelöl ''Haut Beaujolais''-ban, azaz Beaujolais északi területein és a régió éves termelésének egynegyedét adja. Előfordul, hogy itt is készül ''Beaujolais-Villages Nouveau'', ám a tájegység borai jellemzően március után kerülnek forgalomba. A terület szőlőültetvényei a hegyoldalak magasabb részein fekszenek, termőföldjük gránitban gazdag agyagpala, amely potenciálisan magasabb minőségű borok készítésének lehetőségét biztosítja. Ha a bor alapanyaga kizárólag egy faluból, egy dűlőről származik, akkor a termék nevében a ''Beaujolais-Villages'' mellett megjelenhet a falu neve is. Mióta néhány falu a bor révén nemzetközi ismertséget szerzett, a termelők egyre gyakrabban élnek ezzel lehetőséggel. E szőlőskertek évi maximális terméshozama 50 hektoliter/hektár. A borok élettartama viszonylag rövid, fogyasztásuk a szüretelés utáni két éven belül ajánlott.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> Néhány termelő, aki vörösborát ''Beaujolais-Villages'' név alatt forgalmazza az általa készített fehérbort más, nemzetközileg ismertebb elnevezéssel árusítja; például ''Mâcon-Villages'' vagy ''Saint-Véran''.<ref name="Sotheby 165-168. oldal">T. Stevenson: ''"The Sotheby's Wine Encyclopedia"'' 165-168. oldal, Dorling Kindersley, 2005. ISBN 0756613248</ref>
 
▲[[Fájl:Vignobles bourgogne.png|thumb|400px|left|Burgundia borvidékeinek térképén,az alsó napságra terület jelöli Beaujolais-t. A bal oldali nagyításon jól láthatóak a borvidék egyes kiemelt területei]]
*'''Cru Beaujolais''' elnevezés alatt, a borvidék dombjainak lábainál fekvő 10 falufalut, ésaz azok környezetében húzódó szőlőültetvényeket, és ezek gyümölcséből készült termékeket értjük. Ezek a borok nem hasonlíthatóak Burgundia és [[Elzász]] ''cru'' kifejezéssel jelölt italaihoz, mert Beaujolaisban az alacsonyabban fekvő kertek egészét jelöli és nem önálló dűlőket.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> [[Cru]] megjelölést az egyes borvidékek szőlőtermesztés szempontjából legjobb kertjei vagy területei kaphatják meg, így az innen származó borok képviselik az adott vidék csúcstermékeit. A beaujolais-i Cru borok közül hét, valódi faluhoz kapcsolható; a ''Brouilly'' és a ''Côte de Brouilly'', a Mont Brouilly környékén fekvő legősibb szőlőskertek borait jelöli; a ''Moulin-à-Vent'' fantázianév -– egy helyi szélmalom neve.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> E borok címkéin, csak ritkán olvashatjuk a BaeujolaisBeaejolais szót, azért mert a gazdák így kívánják megkülönböztetni magukat a tömegtermelésben gyártott ''Nouveau''-tól, amelyet a Cru-falvakban egyáltalán nem készítenek. A Cru borok testesebbek, sötétebb színűek és fogyaszthatósági időtartamuk hosszabb. A [[Grand Cru]] évi maxiális terméshozama 48 hektoliter/hektár. Északról dél felé haladva a ''Beaujolais Cru''-k a következők: ''Saint-Amour, Juliénas, Chénas, Moulin-à-Vent, Fleurie, Chiroubles, Morgon, Régnié, Brouilly'' és ''Côte de Brouilly''.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
*'''Beaujolais Blanc''' & '''Beaujolais Rosé''' – a borvidék legészakibb csücskének néhány kertjében nevelt chardonnay és aligoté szőlőfajtákból fehérborok készülnek, ''Beaujolais Blanc'' vagy ''Beaujolais-Villages Blanc'' néven. Ezek a borok a régió teljes termelésének mindössze 1%-át alkotják. Ennek fő oka, hogy a fehérborszőlő ültetvények egy része átnyúlik a szomszédos Mâconnais borvidékre és a kertek gazdái a piacon minőségi fehérborairól ismertebb vidék címkéivel ellátva, ''Mâcon Blanc'' név alatt értékesítik boraikat. Másik oka, hogy a régió jellegének és ültetvényeinek védelmében kiadott rendelet alapján Beaujolais községeiben a szőlőskertek teljes területének maximum 10%-án teremhet fehér szőlőfajta. A ''Beaujolais Rosé'' alapanyaga a gamay szőlő, de csak ritkán készül; Beaujolais AOC eredet-besorolással kerül forgalomba.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
{{-}}
===Beaujolais Cru===
▲[[Fájl:Moulin-AV-1.jpg|thumb|200px|Moulin-à-Vent, a „névadó” szélmalom]]
[[Fájl:Oakagingcolour.jpg|thumb|200px|A tölgyfahordóban érlelt vörösborok mély, rubintos színe.]]▼
A borvidék csúcstermékei minőségi sorrendben: Az első három termék a Cru Beaujolais borcsalád könnyed, zamatos tagjai, fogyasztásuk szüreteléstől számított három éven belül ajánlott.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/>
 
*'''Brouilly''' – A legnagyobb mennyiségben termelt beaujolais-i Cru bor, a Mont Brouilly környékének – a legrégebbi hagyományokra tekintő szőlőskertek – terméséből készül. A vidék egyik tájegysége Côte de Brouilly. A bor gyümölcsösen ízgazdag, jellegzetes aromái az [[áfonya]], a [[cseresznye]], az [[eper]] és a [[ribizli]].<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> Côte de Brouilly-t is beleértve ez az egyetlen olyan Cru BeaujolaiBeaujolais terület, ahol a gamay mellett más szőlőfajták is teremnek; [[chardonnay]], [[aligoté]] és [[melon de Bourgogne]] fajtákat találunk itt. A Brouilly Cru terület része a neves ''Pisse Vieille'' szőlőskert is (nyers fordításban ''Vénasszonyvíz''), amely nevét egy helyi vicces történet után kapta: a kert gazdasszonya rosszul hallotta a [[katolikus]] lelkész utánakiáltott intelmét: ''"Allez! Et ne péchex plus."'' (Menj! És ne vétkezz többé.) helyett azt értette ''"Allez! Et ne piché plus."'' (Menj! És ne pisilj többé).) Ezután az asszony férje adta a nevet a dűlőnek, örök figyelmeztetésül.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/>
 
*'''Régnié''' – a közelmúltban elismert Cru, amely 1988-ban kapta meg a ''Beaujolais-Villages'' helyett a kitüntető ''Cru Beaujolais'' címet. A kategória egyik legszebb, legtestesebb bora, ribizlis-málnás ízjegyekkel.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> A Régniét adó szőlőskert volt a Beaujlais borvidék legelső, a rómaiak által ültetett dűlője.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/>
58 ⟶ 60 sor:
*'''Chiroubles''' – ez a bor a Beaujolais Cru területek legmagasabban fekvő kertjeiből származik, lágyan illatos, enyhe [[ibolya (növény)|viola]] aromával.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
 
A következő három bor közepesen testes BeaujoalisBeaujolais Cru, amelyeket Mary Ewing-Mulligan amerikai [[bornagymester]] ajánlása szerint egy évig javasolt a palackban továbbérlelni, majd a szüretet követő négy éven belül elfogyasztani.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/>
 
*'''Côte de Brouilly''' – Brouilly Cru területén belül, a Mont Brouilly kialudt vulkán magasabban fekvővulkánja lankáintetején termő gyümölcsök bora, amelyek mélyebb tónusúak, de a Brouilly bornál kevésbé testesek.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
 
*'''Fleurie''' – Ezt a Cru Beaujolais-t exportálják legnagyobb mennyiségben. Bársonyos, gyümölcsös és virágos aromájú borok.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> Ideális szüreti körülmények között ''vin de garde''-ot, óbort is készítenek belőle, amelyeketamelyet legalább négy évig kell érlelni fogyasztás előtt, és akár 16 évig is élvezhetők maradnakélvezhető.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/>
 
*'''Saint-Amour''' – Egy helyi történet alapján a vidék egy római katona után kapta nevét, aki miután megmenekült a haláltól, [[keresztény]] [[hit]]re tért és [[misszió]]t alapított itt. Saint-Amour bora illatos, [[barack]]os aromájú.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> Óborát palackozás után négy évig ajánlatos tovább érlelni, így maximális életkorukéletkora 12 év is lehet.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/>
 
A következő – utolsó – négy termék a Beaujolais Cru család legjobb tulajdonságokkal bíró, legtestesebb tagjai; annál kellemesebbek minél hosszabb ideig hagyjuk őket érni; fogyasztásuk a szüretet követő 4-10 években ajánlott.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/>▼
 
▲A következő – utolsó – négy termék a Beaujolais Cru család legjobb tulajdonságokkal bíró, legtestesebb tagjai; annál kellemesebbek minél hosszabb ideig hagyjuk őket érni; fogyasztásuk a szüretet követő 4-10 években ajánlott.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/>
▲[[Fájl:Oakagingcolour.jpg|thumb|200px|A tölgyfahordóban érlelt vörösborok mély, rubintos színe]]
*'''Chénas''' – A legkisebb területet magába foglaló Beaujolais Cru szőlőskertek bora, jellegzetesen [[vadrózsa]] illatú.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> Jó évjárat esetén ''vin de garde'' is készül belőle, amelyet fogyasztás előtt minimum 5 évig kell pihentetni, így maximális élettartama 15 év. Terület a hegyoldalt borító [[tölgy]]esről ''(chêne)'' kapta a nevét.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/>
 
74 ⟶ 76 sor:
*'''Morgon''' – A legvilágiasabb cru bor; öt éves érlelés után Burgundira emlékezetető karakterű, selymes állagú; a legmélyebb, legsötétebb színű, gazdag vörösbor, [[sárgabarack]] és [[őszibarack]] aromával.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
*'''Moulin-à-Vent''' – E terület adja a teljes Beaujolais borrégió leghosszabb ideig eltartható borait. A ''Moulin-à-Vent'' tölgyfahordókbantölgyfahordóban ''(fûts de chêne)'' érik, emiatt más a struktúrája és magasabb a tannin tartalma, mint vidék többi borának; savakkal teljes, testes, erős.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> Óbora, amit minimum hat évig érleltek 20 éven át élvezhető marad.<ref name="Sotheby 165-168. oldal"/> A térség talaja [[mangán]]ban gazdag, ami túl magas koncentrációban végzetes lehet a szőlőre, mert klorózist előidézve lelassítja a növény [[anyagcsere|anyagcseréjét]], és kipusztítja a tőkéket.
 
===Beaujolais Nouveau===
A ''Beaujolais nouveau'' korai története a 19. század végére vezethető vissza, amikor a Saône-völgy pincészeteiből az újbor első palackjai Lyon bisztróiba megérkeztek. Érkezésük után nagy táblák hirdették, ''"Le Beaujolais Est Arrivé!"'' – ''"A Beaujolais megérkezett!"'' Így vette kezdetét a sikeres szüret örömére rendezett ünnepség. A borászok között kialakult „gyorsasági verseny” szabályozása érdekében jelent meg 1941-ben az a helyi borvidéki rendelet, amely november 15-ét jelölte meg az újbor forgalomba hozatalának legkorábbi időpontjaként. Az 1960-as évekig „a szállítás, meg a világ felgyorsulásáig a Beaujolais kóstolgatása mindösszesen a lyoniak kiváltsága volt, aztán [[1970]]-ben [[Georges Dobeuff]], helyi borkereskedő Párizsba is küldött egy palackkal, "Az új Beaujolais megérkezett" felirattal.„ ”<ref name=autogenerated2>Stevie Kraft: ''Amire az egész világ gerjed ilyenkor'', Borravaló 2008. március 11.</ref> A régi szlogen Párizsban is bevált, és az újbor fogyasztás szokása világszerte egyre népszerűbb lett. (A ''Beaujolais nouveau'' elnevezés, a felújított [[reklámszöveg]] és a teljes [[marketing]] kidolgozása George Duboeuf nevéhez fűződik.) [[1985]]-től az ''[[Institut National des Appellations d'Origine]]'' (a Nemzeti Eredetmegnevezési Intézet, INAO) új rendelete november 15. helyett, minden november harmadik csütörtökére tette át a ''Beaujolais nouveau'' forgalomba kerülésének legkorábbi dátumát; így a nemzetközi piacokon értékesített bor első palackjai éjfél után hagyhatják el a raktárakat, a belföldi szállítmányok pedig a pincészeteket. [[2007]]-ben már 120 országban volt „a társasági élet egyik eseménye a híressé vált újbor forgalmazásának kezdete, ahol a forgatókönyv szerint az egész világon egyszerre hangzik fel: »''Le Beaujolais Nouveau est arrivé!''«” <ref name=autogenerated1>T. Nagy Gábor: ''Megérkezett a Beaujolais nouveau!'', Glóbusz Magazin: Gasztronómia 2007.12.17.</ref>▼
 
Ma, a teljes régió bortermelésének egyharmada ''Beaujolais nouveau''-ként kerül forgalomba; ''Nouveau'' a régió teljes Beaujolais AOC és Beaujolais-Villages AOC besorolású területein készíthető. A szőlőt augusztus végén, szeptember elején szüretelik, rövid erjesztés után préselik, utókezelik, és a szüret után hat héttel már palackozzák. Ez a gyorsaság a ''Beaujolais nouveau'' jellegzetessége; minden évben ez az első forgalomba kerülő francia bor. Az eddigi eladási csúcsév [[1992]]. volt.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> „Mit várjunk a Beaujolais nouveau-tól? … A válasz évről évre megismétlődik: egyszerűséget, vidámságot, friss, ropogós savakat, illatos virágok kavalkádját és sok gyümölcsösséget. Amit pedig mindenképpen tanácsos megfogadni: az év végére lehetőleg fogyasszunk el minden újbort az adott évjáratból! ”<ref name=autogenerated1 />▼
▲A ''Beaujolais nouveau'' korai története a 19. század végére vezethető vissza, amikor a Saône-völgy pincészeteiből az újbor első palackjai Lyon bisztróiba megérkeztek. Érkezésük után nagy táblák hirdették, ''"Le Beaujolais Est Arrivé!"'' – ''"A Beaujolais megérkezett!"'' Így vette kezdetét a sikeres szüret örömére rendezett ünnepség. A borászok között kialakult „gyorsasági verseny” szabályozása érdekében jelent meg 1941-ben az a helyi borvidéki rendelet, amely november 15-ét jelölte meg az újbor forgalomba hozatalának legkorábbi időpontjaként. Az 1960-as évekig „a szállítás, meg a világ felgyorsulásáig a Beaujolais kóstolgatása mindösszesen a lyoniak kiváltsága volt, aztán [[1970]]-ben [[Georges Dobeuff]], helyi borkereskedő Párizsba is küldött egy palackkal, "Az új Beaujolais megérkezett" felirattal.„ <ref name=autogenerated2>Stevie Kraft: ''Amire az egész világ gerjed ilyenkor'', Borravaló 2008. március 11.</ref> A régi szlogen Párizsban is bevált, és az újbor fogyasztás szokása világszerte egyre népszerűbb lett. (A ''Beaujolais nouveau'' elnevezés, a felújított [[reklámszöveg]] és a teljes [[marketing]] kidolgozása George Duboeuf nevéhez fűződik.) [[1985]]-től az ''[[Institut National des Appellations d'Origine]]'' (a Nemzeti Eredetmegnevezési Intézet, INAO) új rendelete november 15. helyett, minden november harmadik csütörtökére tette át a ''Beaujolais nouveau'' forgalomba kerülésének legkorábbi dátumát; így a nemzetközi piacokon értékesített bor első palackjai éjfél után hagyhatják el a raktárakat, a belföldi szállítmányok pedig a pincészeteket. [[2007]]-ben már 120 országban volt „a társasági élet egyik eseménye a híressé vált újbor forgalmazásának kezdete, ahol a forgatókönyv szerint az egész világon egyszerre hangzik fel: »''Le Beaujolais Nouveau est arrivé!''«” <ref name=autogenerated1>T. Nagy Gábor: ''Megérkezett a Beaujolais nouveau!'', Glóbusz Magazin: Gasztronómia 2007.12.17.</ref>
 
▲Ma teljes régió bortermelésének egyharmada ''Beaujolais nouveau''-ként kerül forgalomba; ''Nouveau'' a régió teljes Beaujolais AOC és Beaujolais-Villages AOC besorolású területein készíthető. A szőlőt augusztus végén, szeptember elején szüretelik, rövid erjesztés után préselik, utókezelik, és a szüret után hat héttel már palackozzák. Ez a gyorsaság a ''Beaujolais nouveau'' jellegzetessége; minden évben ez az első forgalomba kerülő francia bor. Az eddigi eladási csúcsév [[1992]]. volt.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> „Mit várjunk a Beaujolais nouveau-tól? … A válasz évről évre megismétlődik: egyszerűséget, vidámságot, friss, ropogós savakat, illatos virágok kavalkádját és sok gyümölcsösséget. Amit pedig mindenképpen tanácsos megfogadni: az év végére lehetőleg fogyasszunk el minden újbort az adott évjáratból! <ref name=autogenerated1 />
 
==Szőlészet és szőlőfajták==
A Beaujolais borrégió az egyik legzsúfoltabb bortermelő terület, a világ borrégiói között kiemelkedő helyet foglal el a 9000-13 000 tőke hektáronkénti arányaival. A szőlőtőkék nagy részét a római hagyományokon alapuló bakműveléssel nevelik, amelynél a tőke az évenkénti metszés következtében kehely alakúvá formálódik, és a hajtások kör alakban állnak. Ezt a módszert csak az utóbbi időben kezdi felváltani a modernebb egy, vagy két szálvessző vízszintes nevelésén alapuló [[Jules Guyot|Guyot]]-művelés. A szüret szokásos ideje szeptember eleje; amelyet a gépi szedés helyett inkább kézzel végeznek. Ennek alapvető oka a beaujolais-i borkészítés sajátossága – a szénsavas maceráció – amelynél a szőlőfürtök és a bogyók épsége különösen fontos.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
<!--Most vines are trained in the traditional [[goblet (wine)|goblet]] style where the [[Spur (biology)|spurs]] of the vines are pushed upwards and arranged in a circle, resembling a [[chalice (cup)|chalice]]. This method has its roots in the Roman style of vine training and has only recently begun to fall out of favor for the [[Jules Guyot|guyot]] method which involves taking a single or double spur and training it out horizontally. Harvest usual occurs in late September and is almost universally done by hand rather than with the use of mechanical harvesters. This is because the Beaujolais wine making style of carbonic maceration utilizes whole bunches of grapes clusters that normally get broken and separated by a mechanical harvester.<ref name="Oxford pg 72-74"/>-->
 
A Beaujolais-ban leginkább ültetett gamay szőlőfajta – amit hogy megkülönböztessenek a vörös levű gamay festőszőlőtől (''teinturier'') és elkülönítsék a [[kalifornia]]i ''Napa Gamay'' és a ''Gamay Beaujolais'' fajtáktól – a ''Gamay Noir á Jus Blanc'' hivatalos elnevezést kapta. Ez a fajta adja az ültetvények közel 98%-át,<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> a fennmaradó területeken leginkább chardonnay terem. A 2004 előtt ültetett aligote fajta termése még felhasználható a helyi borkészítés során, azonban ezt a szőlőfajtát fokozatosan, 2024-ig kivonják a régióból. Az AOC szabályozás szerint a fehérborszőlő-fajták 15%-ban alkalmazhatóak minden vörös Beaujolais borban a Beaujolais AOC-tól a Cru Beaujolais-ig, de a gyakorlatban ezek a borok 100%-ban gamay-ból készülnek. A pinot noir – amit csak kis területen termesztenek – felhasználása szintén engedélyezett, azonban ezt is kivonják a régióból 2015-ig, mivel a helyi termelők folyamatosan a tiszta gamay ültetvények kialakítására törekszenek. A gamay fajta olyan ismertetőjegyeket ad a Beaujolais-borokhoz, mint az erős kékes piros szín, az alacsony savtartalom, a közepes [[csersav|tannin]] tartalom és a könnyű, illetve közepes testesség. A bor aromáját leginkább a vörös bogyók adják.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/>
96. sor:
A további Beaujolais AOC termékeknél a szőlőszemeken belüli erjedési szakasz tovább tart – 4-21 nap –, a derítés, [[fejtés]], [[érlelés]] technikái minőségtől függően változnak. Így a gyümölcsös jelleg mellett ezek a borok testesebbek, több tannin, sav, [[fenol]] és ízanyag épül a borba.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> Ezen termékeknél a préselés utáni frissbor [[almasav]] tartalma általában magas; ezért [[tejsav]]as utóerjesztéssel segítik az almasavbomlást, így lágyítva a készülő bor savait. A gamay szőlő bőtermő, hálás szőlőfajta, de nem nagy cukorgyűjtő, még jó évjárat idején sem terem kiemelkedő minőséget. Ezért ha a gyümölcs [[cukorfok]]a nem megfelelő, esetenként feljavítással segítik az alkoholos bomlás beindulását.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/> A borok derítése, érlelése és a stabilizáló eljárások pincészetenként változnak. Ám sok borszakértő negatív kritikaként említi, hogy a nagykereskedelmi mennyiségben piacra kerülő borok gyártói, az optimálisnál agresszívabb, a [[buké]] rovávására ható derítési eljárásokat alkalmaznak, hogy megvédjék a borokat a palackozás utáni – esetleges – [[kémiai reakció]]któl.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
 
Összefoglalva: A ''Basic Beaujolais'' és ''Beaujolais nouveau'' klasszikus bisztró-bor,amelyet hagyományosan 1 pintes palackokban kínálnak. E borokat még a szüretelés évében érdemes meginni, mert a gyors erjedés és a gyors utókezelés egyáltalán nem védi a terméket a tárolásból adódó [[borbetegség]]ektől; egyes évjáratok már márciusra jellegüket veszíthetik de a legjobb minőség is maximum egy évig fogyasztható. A kizárólag gamay szőlőből készült nem primőr borok esetében: a ''Beaujolais Villages'' fogyaszthatósági élettartama általában 2-3 év; a vidék borainak csúcsát képviselő ''Cru Beujolais''-k egyszerűbb termékeit a szüretet követő 3 éven belül érdemes elfogyasztani, ám a kategória további borai jellemzően minimum 3 éves érlelés után kerülnek palackba, és minőségüket 10 évig megőrzik. Jó évjárat esetén a Grand Cru család legjobb borainak -– a ''Chénas'', ''Juliénas'', ''Morgon'' és ''a Moulin-à-Vent'' -– minősége minden [[Borkóstolás|kóstolás]]i szempontból vetekszik a Burgundi borokéval.<ref name="Oxford 72-74. oldal"/>
 
==Boripar==
A Beaujolais-iparágat alig több mint 30 bornagykereskedő - (''négociants'' -) bonyolítja, akik a borok közel 90%-át a régión kívül értékesítik. A kereskedők nagy része burgundiai, mint [[Louis Jadot]] és [[Bouchard Père et Fils]]. A legismertebb gyártó és ''négociants'' Georges Duboeuf, a ''Beaujolais nouveau'' sikertörténetének atyja. A borvidék dűlői, mintegy 4000 szőlősgazda tulajdonában vannak, akik szövetkezetekbe tömörülten 20 faluban készítik és palackozzák boraikat.
 
==Szervírozás -– harmonizáló ételek==
[[Fájl:Beaujolais salad.jpg|thumb|200px|A vékony Beaujolais -bor a könnyű étkek, saláták kísérője.]]
Karen MacNeil amerikai borszakértő úgy jellmezte a Beaujolais-t, mint „''az egyetlen bor ami éppen csak hogy vörös''”.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/> A Beaujolais egyszerűsége, frissessége révén elbírja, hogy fehérbor módjára kínáljuk - azaz valamivel hidegebben, mint ahogyan ezt a vörösboroknál megszoktuk: ez a ''Beaujolais Nouveau'' esetében 11[[Celsius-skála|°C]] (52[[Fahrenheit|°F]]), a további ''Beaujolais AOC'' és ''Beaujolais-Villages'' boroknál 13 °C, és a ''Cru Beaujolais'' 15-16 °C-osan (60-62 °F ) a legfinomabb – néhány palack esetében a dekantálás is javasolt.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/>
Beaujolais könnyedsége révén a könnyű ételek kísérője: ''Beaujolais nouveau'' jellemzően [[aperitif]], ún. barátkozó-bor; a ''Beaujolais-Villages'' saláták és szabadtéri étkezések, piknikek itala, ám ”ha igazán autentikusak akarunk lenni, akkor a lyoni kolbászverdék örökbecsű termékeit karikázzuk”karikázzuk mellé”<ref name=autogenerated2 /> mellé; a ''Cru család'' vékonyabb tagjai a szárnyasok mellé illenek leginkább, a testesebb cru borokat vörös húsok és nehezebb sültek mellé ajánlják.<ref name="Dummies 112-120. oldal"/> [[Paul Bocuse]] lyoni mesterszakács receptje szerint könnyű [[desszert]]et is készíthetünk vele: egy pohárnyi szeletelt őszibarack tetejére néhány szem áfonyát szórunk és a gyümölcskelyhet felöntjük hűs Beaujolais -borral.<ref name="MacNeil 220-225. oldal"/>
 
<!--==Botrányok==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Beaujolais”