„II. Leszek lengyel fejedelem” változatai közötti eltérés

[[1267]]-ben meghalt a herceg apja, Kázmér, saját hercegségét felosztva öt fia között. Leszek, mint a legidősebb a már birtokolt Sieradzhoz a [[łęczyca]]i hercegséget is megkapta. Egy évvel később az [[inowrocław]]i hercegségben, melyben Siemomysł uralkodott, kitört a herceg németbarát politikájával elégedetlenkedő főurak lázadása. Felajánlották a trónt a német elemek ismert ellenségének, Vallásos Boleszlávnak. A nagy-lengyelországi herceg az inowrocławi [[Kujávia|Kujáviában]] öt éven keresztül sikeresen uralkodott, amikor is végül megértette, hogy nincsen joga ezt tenni. Végül Boleszláv átadta a hatalmat Fekete Leszeknek és ilyen módon [[1273]]-tól Kázmér legidősebb fia váratlanul [[inowrocław]]i herceg is lett. Ez a helyzet [[1278]]-ig állt fenn, amikor is a [[Ląd]]ban tartott tanácskozáson Leszek [[II. Přemysl lengyel fejedelem|II. Przemysł]] közvetítése folytán átadta a hercegséget öccéneköccsének.

Fekete Leszek önállósodása Sieradzban gyorsan gyümölcsözött abban, hogy jó viszonyt tudott kialakítani a szomszédos krakkói országrész uralkodójával, [[V. Boleszláv lengyel fejedelem|V. Szemérmes Boleszlávval]]. A két herceget először [[1260]]-ban láthatjuk együtt, a csehek elleni hadjáratban, mely része volt a magyar-cseh háborúnak, mely az osztrák Babenberg dinasztia bukása utáni osztozkodás miatt tört ki. Leszek részvételét a háborúban a cseh Přemysl dinasztia tagjai és szövetségesei ellen (vagyis IV. Henrik és Opolei Ulászló ellen) a későbbi években is látjuk, különösen a hetvenes években ([[1271]]-–[[1273]] között).

A következő évben Leszek fegyveres támadást indított IV. Probus Henrik wrocławi herceg birtokai ellen. Ez a tánmadás válasz volt arra, hogy a Baryczban tartott fejedelmi gyűlésen a sziláziaisziléziai herceg foglyul ejtette [[II. Přemysl lengyel fejedelem|II. Przemysłt]], Leszek szövetségesét. Ez a hadjárat azonban, azon túl, hogy óriási zsákmányra tett szert, nem érte el célját.

A hadi sikerek ellenére Fekete Leszek herceg helyzete nem volt túlságosan erős a krakkói-sandomierzi hercegségben. Csaknem egész uralkodása alatt küzdenie kellett a belső ellenzékével. Ezek élén Przemankowi Pál krakkói érsek, János sandomierzi vajda, valamint a Starz-Toporczyk nemzetség állt. A viszály Pállal a nyolcvanas évek elején kezdődött, amikor Leszek visszautasította a püspök jogainak kiszélsítésénekkiszélesítésének megerősítését. Az is az okok közé tartozozztartozott, hogy konfliktusba keveredett Szemérmes Boleszláv özvegyével, [[Szent Kinga|szent Kingával]], akinek férje az özvegyi jogon [[Stary Sącz]]ot adományozta, ez a város azonban a határhoz közeli volta miatt stratégiai fontosságú volt Leszek számára (a Magyarországra vezető utat védte) és namnem akarta átadni a korábbi krakkói hercegasszonynak (helyette saját feleségének, Grifinának akarta adományozni). A feszültség akkor lépett legdrámaibb szakaszába, amikor [[1282]]/–[[1283]] telén a püspököt bebörtönözték a [[Łagów]]ban megrendezett főrendi gyűlésen és [[Sieradz]]ban fogságba vetették. Pál csak a lengyel egyház beavatkozására nyerte vissza szabadságát. A végső megállapodást azonban Leszek a püspökkel csak [[1286]]. december 30-án írta alá, melyben a herceg kötelezettséget vállalt 3000 grywnia fájdalomdíj fizetését az elszenvedett kárért, valamint visszaadta minden vagyonát és elismerte jogait.

A lovagok szintén nem voltak elégedettek Leszek uralmával, ami meglepő, tekintettel a szerencsés kézzel irányított hadjáratokra. Az eleégedetlenségelégedetlenség először [[1282]]-ben robbant ki, amikor János sandomierzi vajda kihasználva azt, hogy Leszek más frontokon volt lekötve, a [[sandomierz]]i várat és [[Radom]]ot átadta II. Konrád [[czersk]]i hercegnek. Ezt a lázadást (ha egyáltalán megtörtént, mert az első híradás csak [[Jan Długosz]]tól származik és a vajda az árulás ellenére továbbra is hivatalában maradt) a herceg csírájában elfojtotta.

Fekete Leszek utód nélkül Krakkóban halt meg [[1288]]. augusztus 30-án. A krkkóikrakkói szentháromság dominikánus templomban temették el. Halála után Kis-Lengyelország a Piastok véres küzdelmének színterévé vált. A küzdelemből végül is [[1292]]-ben egy teljesen idegen ember került ki győztesen: a cseh Premysl dinasztia uralkodója, II. Ulászló. Mivel nem volt törvényes alapja uralkodásának, II. Ulászló, olyan oklevelet szerzett Grifinától, az özvegy hercegnétől, aki özvegyi jogon Sądekben uralkodott akkor, melyben átruházta rá minden egyébként amúgy is kétséges jogosultságát.