„II. Honoriusz pápa” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
}}
 
'''II. Honorius''' ([[1036]] – [[1130]]. [[február 13]].) néven lépett fel a [[katolikus egyház]] fejeként a 163. [[pápa (egyházfő)|pápa]]. Az eredetileg szegény családból származó Honorius korának egyik legkiválóbb politikusa és diplomatája volt, akinek tisztelete nem volt kérdéses az egyházon belül. Mégis a [[wormsi konkordátum]] oroszlánrészét magára vállaló Honorius csak nehezen tudta elfoglalni a pápai trónt. Ezen felül azonban diplomáciai sikereit nem zárta le a konkordátum megszületése után. A [[Német-római Birodalom]] élére pontifikátusa alatt új uralkodót választottak, ugyanis a makacs [[V. Henrik német-római császár|V. Henrik]] császár meghalt.
 
== Életének és pályájának kezdetén ==
Eredetileg ''Lamberto Scannabecchi'' avagy későbbi nevén ''Ostiai Lambert'' néven született [[1060]] körül az [[Imola (Olaszország)|Imola]] környékén elterülő [[Fagnano]] városában. Sok elődjéhez képest ő nem nemesi családból szérmazott, sőt igen szerény körülmények között nőtt fel. A vallásos család, gyermeke egyetlen lehetőségét a jobb életre, az egyházban látta, ezért fiatalon az [[Úr]] szolgálatába állították. Az évek során fény derül Lambert kivételes fogékonyságára és tudására. [[Bologna]] archidiakónusa lett, és hamarosan az egyházfő, [[II. Paszkál pápa|II. Paszkál]] is felfigyelt az ifjú archidiakónus tudására, ezért [[Róma|Rómába]] hívta, ahol hamarosan a [[Laterán]] egyik [[kanonok]]ja lett. [[1099]]-ben a ''Santa Prassede-templom'' címzetes [[bíboros]]ává szentelték fel, majd [[1117]]-ben [[Ostia]] és [[Velletri]] bíborosa lett.
 
Rangja és tisztelete az egyházon belül azonban sokkal több lábon állt, mint kizárólag csak a tudásán. Egyike volt azon hűséges kardinálisoknak, akik [[II. Gelasius pápa]] mellett kiálltak, és elkísérték [[franciaország]]i széműzetésébe. Gelasius halála után ott volt [[Cluny apátság|Cluny]]-ben [[II. Callixtus pápa|Callixtus]] megválasztásánál. A törekvő, új pápa fontos tanácsadója és közeli barátja lett, akit Callixtus megbízott az [[invesztitúra]] kérdés rendezésével, és [[1119]]-ben [[Strasbourg]]ba küldte, hogy tárgyaljon [[V. Henrik német-római császár|V. Henrik]] császár követeivel. A tárgyalások lezártával részt vett a [[reims]]i zsinaton, ahol végül Callixtus kiátkozta Henriket, ugyanis az nem tartotta be a strasbourgi egyezményt. Az átok kihirdetése után Lambert visszatért [[Németország]]ba, és éveken keresztül próbált közvetíteni a pápa és a császár között. Igen nagy része volt a [[wormsi konkordátum]] létrejöttében, és egyes egyházi krónikák Lambert iránti tiszteletük jeleként néha ''Pactum Lamberti''nek nevezik a konkordátumot. Érdemeinek elismeréseképpen Callixtus megengedte Lambertnek, hogy ő vonja vissza Henrik fejéről az egyházi átkot. [[1124]]. [[december 13.|december 13-án]] meghalt Callixtus, és ezzel elkezdődött Lambert egyik legzavarosabb időszaka.