„Hortobágyi kényszermunkatábor” változatai közötti eltérés

(formai javítások)
(→‎Források: javít)
{{nincs forrás}}
{{forma}}
[[1950]] és [[1953]] között mintegy 10 ezer embert telepítettek ki bírói ítélet nélkül.<ref> {{cite web|url=http://szentkoronaradio.com/taxonomy/term/5157/0|accessdate=2010-03-27|publisher=Szent Korona Rádió|date=2007-06-23}}</ref> Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a [[Hortobágy]] környéki állami gazdaságokban. A kitelepítettek az 1953-as amnesztiát követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.
 
1950. június 23-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példája voltak. Családok ezreit vitték 12 alföldi munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat ([[Dobi István]], [[Rákosi Mátyás]], [[Nagy Imre]]) a hidegháborús viszonyok miatt nem mondott biztonságosnak. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az első Nagy Imre vezette kormány 1953 júliusában [[amnesztia|amnesztiát]] hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.