|
II. Hurmuz halálával megkezdődött az arabok sorozatos támadása dél felől, jó néhány várost megtámadtak a Birodalom déli részében, sőt betörtek Fars provinciába is, mely a szászánida dinasztia bölcsője volt. Eközben a perzsa nemesek megölték II. Hurmuz legidősebb fiát, megvakíttatták második fiát, és bebörtönözték a harmadikat (aki később római területre szökött). A trón így II. Hurmuz egyik özvegyének még meg sem született fiára szállt.
Egyesek szerint II. Sápúr a történelem egyetlen királya, akit még születése előtt megkoronáztak. Valójában a koronát anyja hasára tették, és így a fiú már királyként született. Fiatalkorában a birodalmat anyja és a nemesek kormányozták. Mikor II. Sápúr felnőtt férfi lett, átvette a hatalmat, és hamar megmutatta uralkodói képességeit. Először kicsiny, de fegyelmezett seregét az arabok ellen vezette, legyőzte őket, és így biztosította a Birodalom déli területeit. Ezután megkezdte a háborút nyugaton a rómaiak ellen, ahol aratott pár kezdeti sikert. [[Singara]] ostroma uánután azonban fel kellett függesztenie hódításait, a keleti határon történt nomád támadások miatt. Ezek a támadások veszélyeztették Transoxiát, mely stratégiailag fontos terület volt, létfontosságú a Selyemút ellenőrzéséhez. Emellett II. Sápúr erői elégtelenek voltak a meghódított nyugati területek megtartásához. Ezen okookok miatt tehát Sápúr békeszerződést kötött II. Konstantinussal, melyben mindkét fél ígéretet tett arra, hogy nem támad a másik területére egy bizonyos ideig. Ezután Sápúr Transoxiába ment, hogy megütközzön a nomádokkal. Megsemmisítő győzelmet aratott a közép-ázsiai nomádok felett, és a tőlük elhódított területet új provinciaként a Birodalomba annektálta. Győzelme után folytatta a kulturális expanziót, és a szászánida művészet megjelent [[Turkesztán]]ban, sőt elért egészen Kínáig is. II. Sápúr a nomád király, [[Grumbates]] támogatásával új hadjáratba kezdett a rómaiak ellen 359-ben. Ezúttal teljes fegyveres erejével és a nomádok segítségével fényes győzelmet aratott, mely során öt római provincia került perzsa kézbe. II. Sápúr szigorú valláspolitikát folytatott. Uralkodása idején vált teljessé az Avesta, a [[zoroasztrizmus]] szent könyve. Büntette az eretnekséget, és újból üldözni kezdte a keresztényeket. A keresztényüldözés válasz volt a [[I. Constantinus római császár|I. Constantinus]] által végbevitt római [[krisztinalizáció]]ra. 363/364-ben 30 éves békében állapodott meg [[Jovianus]] római császárral. II. Sápúr éppúgy, mint I. Sápúr barátságos viszonyban volt a zsidókkal, akik viszonylagos szabadságban éltek, és számos előnyt élveztek ebben az időszakban. II. Sápúr halálakor a Perzsa Birodalom erősebb volt, mint előtte bármikor, keleti ellenségeit lebékítette, és Arméniát perzsa ellenőrzés alá vonta.
==Források==
|
