„Bonnie és Clyde (film, 1967)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Enter
→‎A fogadtatás: Azért a T. Kolléga is utánajárhatott volna annak, hogy miért van több cikkben is következetesen egyféleképpen ugyanaz a cím.
158. sor:
A Warner Brothers állítólag csak Warren Beatty kitartó könyörgésére volt hajlandó beszállni a ''Bonnie és Clyde'' gyártásába, de annyira nem bíztak a sikerben, hogy a megszokott minimális díj helyett a bevétel 40%-át ajánlották fel Beattynek részesedésként. A forgalmazó cég „B” kategóriásként kezelte a filmet, és autósmozikban, kisebb filmszínházakban kezdte forgalmazni, minimális reklám kíséretében. Amikor azonban megjelentek a pozitív kritikák, és a főleg fiatalokból álló közönség tódulni kezdett a mozikba, nagyobb reklámkampánnyal, szélesebb körben forgalmazták tovább a filmet. Beatty mindenesetre nem járt rosszul: csak 1973-ig 50 millió dollárt hozott a film az Egyesült Államokban (a gyártási költség 2 és fél millió dollár volt), és ehhez jött további 70 millió a világ más részeiből. A ''Bonnie és Clyde''-ot 7 kategóriában jelölték [[Golden Globe-díj]]ra és 10 kategóriában Oscar-díjra. Persze voltak bíráló hangok is. Több kritikus szóvá tette, hogy a film lényegében rokonszenvesnek mutat be egy bűnözőpárost, és addig soha nem látott erőszakos jeleneteket tartalmaz, ráadásul azokat „elvicceli”, komikus színben tünteti fel. A ''New York Times'' kritikusa, Bosley Crowther a ''Bonnie és Clyde'' ürügyén kampányolni kezdett az amerikai filmekben eluralkodó brutalitás ellen. A ''Variety'' kritikusa, Dave Kaufman ugyancsak a fenntartásait hangsúlyozta.
 
A ''Bonnie és Clyde'' újfajta hősöket, újfajta filmkészítési stílust honosított meg a filmművészetben. A korábbi hollywoodi produkciókban a Jó és a Rossz élesen elkülönült egymástól, Arthur Penn filmje azonban elmosta ezeket az éles határvonalakat. A következő években számos olyan, nagy visszhangot kiváltott alkotás készült el, melyek rokonszenvesnek ábrázoltak erkölcsileg vitatható személyeket: ilyen film volt például [[Norman Jewison]] ''[[A Thomas Crown-ügy (film, 1968)|A Thomas Crown-ügyaffér]]'' (1968) című bűnügyi filmje, [[Francis Ford Coppola]] ma már klasszikus gengsztereposza, ''[[A Keresztapa]]'' ([[1972 a filmművészetben|1972]]) vagy Sam Peckinpah ''[[A szökés (1972-es film)|A szökés]]'' (1972) című akciófilmje,<ref>Érdekes véletlen, hogy ''A Thomas Crown-ügy'' női főszereplője szintén Faye Dunaway volt, sőt eredetileg ''A szökés'' női főszerepét is neki szánták.</ref> de ide sorolhatók azok a zsarufilmek is, melyeknek hősei a Törvény nevében lényegében ugyanazokat az erőszakos és erkölcsileg vitatható módszereket alkalmazzák, mint azok, akiket üldöznek. A ''Bonnie és Clyde'' hatása mutatható ki olyan későbbi amerikai filmekben is, mint [[Terrence Malick]] ''[[Sivár vidék]]'' (1973) című drámája vagy [[Oliver Stone]] ''[[Született gyilkosok]]'' ([[1994 a filmművészetben|1994]]) című ultraerőszakos „szatírá”-ja.
 
Az Amerikai Filmintézet által összeállított különböző ranglistákon a ''Bonnie és Clyde'' előkelő helyeken szerepel. A ''100 év, 100 film'' nevű listán a 27. helyen áll, a ''100 amerikai thriller'' listáján a 13. helyet foglalja el, a ''100 amerikai romantikus film'' listáján pedig a 65. helyezett. A főszereplők híres mondása – „We rob banks.” (Bankokat rabolunk.) – a ''100 legemlékezetesebb filmes idézet'' listáján a 41. Ami azonban a legnagyobb elismerés: a ''Bonnie és Clyde'' a kiemelt védelmet élvező amerikai filmörökség része lett.