„Jelentés” változatai közötti eltérés

A '''jelentés''' a [[nyelvtudomány]] olyan alapfogalma, mint a létezésnek az élet; mindnyájunknak van róla tapasztalata, sőt rengeteget tudunk is róla, anélkül, hogy széles körben elfogadható definíciót tudnánk róla alkotni. A nyelvészek leggyakrabban a „jel használati szabályának” nevezik a jelentést, magyar nyelven „Jelentéselmélet” címmel [[Kiefer Ferenc]] nyelvész írt róla részletes tankönyvet.

 

 

A jelentés viszony tartalma, értéke az, hogy valami, (A) valami mást, (B)-t, jelent, úgy, hogy a két dolog (például jel) ennek ellenére valamilyen szempontból nézve mégis nagyjából azonos, vagy egyenértékű, vagy egyenlő egymással. Egy szó jelentésének megfogalmazása vagy ugyanazon nyelvben, vagy egy másik nyelvben, értelmezési keretben, viszonyítási alapban történik, ezek mindig korlátokat szabnak a műveletnek, amelyeket mérlegeléssel, ítélettel oldunk fel, és amelyeket jelezni illik.

Más szavakkal és egy példával megvilágítva: a jelentés kinyerése akárcsak egyetlen szóból is, azt igényli, hogy az értelmező tudjon léptéket váltani, ugyanis ugyanazt a dolgot különböző méretarányban szemlélve másképpen fogja azonosítani (l. fraktálok), vagy közmondásszerűen szólva, el kell távolodnia az első gondolatától a [[trivia|triviától]], hogy lássa a fától az erdőt. Ennélfogva egyetlen éppeszű fordító sem fordítaná például a munka világának elsőszámú amerikai kulcsszavát, a ''brownnosing formula'' kifejezést vagy szót (BNF) „barnaorrolási receptnek”, hanem annak, ami: egyszerű, de gyakori – seggnyalásnak.

 

 

Eltérnek a vélemények abban, hogy egy (magyar) szó felismeréséhez (jelentésének tisztázásához) kell-e a teljes szó, vagy elég annak mássalhangzóit, esetleg csak a kezdő és utolsó betűjét ismerni.

A témáról bővebben az [[alkalmazott nyelvészek]] írnak.

 

 

http://www.c3.hu/scripta/metropolis/9702/nanay.htm

 

[[lt:Reikšmė]]

[[mk:Значење]]

[[nl:Betekenis]]

[[no:Mening]]

[[pl:Znaczenie]]

[[pt:Significado]]

[[ru:Значение]]

[[scn:Significatu]]