„Magyarország főútjai” változatai közötti eltérés

=== 20. század ===

[[Fájl:55osut csavoly busszal 1960.jpg|250px|thumb|right|Az [[55-ös főút]] látképe az [[1960-as évek]]ben]]

Az államutak kiépítésének biztosítására [[1855]]-ben külön intézkedéseket hoztak meg. Az államutak fenntartására a birodalmi költségvetésben irányoztak elő pénzösszegeket és azt az országos útalapba utalványozták be.<ref>Technikafejlődésünk története (Budapest, 1928) 311. o.</ref> A durva munkák, földmunkák s fuvarozások teljesítését a községek feladatává tették. Ezeket saját lakosaikkal vagy vállalkozókkal oldották meg, de a munkáért fiktív napszámbéreket állapítottak meg. A komolyabb munkák [[1852]]-ben kezdődtek meg, miután az állami utakat felmérték és mérföldkövekkel láttak el.<ref>[[1870]]-ben hozzák be Magyarországra a kilométer számítást</ref> Ebben az évben volt a legnagyobb az államúti hálózat, ezután fogyni kezd. A hálózat csökkentésének az a téveszme volt az oka, hogy ahol vasút van, azzal párhuzamosan állami útnak nem szabad haladnia. [[1873]]-ban [[Tisza Lajos]] közlekedési miniszter tervjavaslata alapján az állami vasúthálózatot fejleszteni kell,az állami úti hálózatból pedig kihagyásokat kell kieszközölni.

 

A [[20. század]] elején [[Magyarország]]ot is elérte a gépkocsik elterjedése, ami az utak kiépítésénél és karbantartásánál új szempontok érvényesítését követelte meg. Az úthálózaton addigra már jobbára makadámburkolat feküdt, aminek a legkisebb szélessége 2,70 m volt.

A gépkocsi számára veszélyt jelentettek az útfelület egyenetlenségei. Ezeken a gépkocsi csak lassítással tudott az utasok vagy a rakomány veszélyeztetése nélkül áthaladni. Az [[1920]]-as évek elején, az [[1. világháború]] miatt az üzemben tartott gépkocsik száma csökkent (1913-ban 2876; 1921-ben 2734). A gépkocsiforgalom csak az ország gazdasági konszolidációja után kezdett újra fejlődni. Az utakat portalanítani kellett, az útburkolatot a nehezebb járművek miatt erősebbre és szélesebbre kellett kiépíteni.