Magyarország főútjai

Magyarország úthálózatának gerincét alkotják a már elkészült gyorsforgalmi utak mellett a főutak. Besorolásuk szerint lehetnek első-, illetve másodrendűek. A főutak jellemzően 2x1 sávos kialakítással rendelkeznek, de városi, illetve olyan szakaszokon, melyeken a forgalmi adatok azt indokolják több forgalmi sávval is rendelkezhetnek irányonként. Magyarország főútjain (ahogy minden közúton) alapesetben 90 km/h a legnagyobb megengedett sebesség lakott területen kívül, míg azon belül 50 km/h.

A „0” kilométerkő a budapesti Clark Ádám téren; innen indul a 2-es, a 3-as, a 4-es, az 5-ös, a 6-os, a 7-es, a 10-es, a 11-es, a 31-es és az 51-es főút kilométer-számozása.

A főutak nem tévesztendők össze más úttípusokkal, például a gyorsutakkal, vagy az autóutakkal. Az autóutakon csak különszintű csomópontok épülhetnek és a rajta megengedett legnagyobb sebesség 110 km/h. A gyorsutakon szintén 110 km/h a legnagyobb megengedett sebesség, viszont ezen az úttípuson épülhetnek szintbeli kereszteződések is, főleg turbó körforgalmak.

Történetük

szerkesztés
 
Magyarország főútjai

A főutak kialakulása

szerkesztés

A történeti úthálózat kialakulásában a Dunántúlon az ókori közlekedési hálózatból ránk maradt római kori úthálózat is nagy szerepet kapott. Ezek közül a legismertebb és részben eredeti nyomvonalán jelenleg is főútként működik a borostyánút.

A középkorban az ország északi, nyugati és egyes keleti részein, ahol a hegyes vidékeken lehetett követ találni az útépítéshez, ott jobb volt a közlekedés. Az Alföldön, a Duna–Tisza közén nem volt használható út.

Széchényi A Hitel című munkájában így irt erről:

Az Ország sok tájékin zsíros, fekete vagy ragadó agyag földeken ásatik 5-6 ölre egymástúl közegyenleg két mély árok, s az áldott termékeny föld árkok közé domboltatik fel…. a ’ munkások’ képzeletek szerint országutat készítenek , melly minden tréfán kivül hazánkban, sok helyen búza alá alkalmasabb lenne, mint utazók s társzekerek számára … a’ magasb töltésnek közönségesen csak azon haszna szokott lenne, hogy a’ kocsi melly dűl, ’s az utazó benne kékebbre üti testét, - a’ domború út pedig arra hasznos, hogy a’ ráhányt föld mélyebb, a’ sár nagyobb ’s így a süllyedés bizonyosb.

Széchenyi István, A Hitel

A rossz utak, a nemesi előjogok a posta kialakulását hátráltatták. A vasút előtti időkben háromfajta postakocsi járat volt.

  • gyorsposta – utasokat, leveleket, csomagokat vitt,
  • lassúbb postaszekér – az értékesebb áruk mellett ugyancsak szállított utasokat,
  • postai társzekér – kizárólag áruszállítási célokra.

A gyorsposta csak két helyen közlekedett. Buda és Bécs között 30 órás úttal, Pozsonyból Bécsbe 6 óra alatt. A postás szekerek is csak nyolc irányban közlekedtek, volt olyan is mely csak két hetente járt. A társzekér útja Budáról Bécsbe 57 órát vett igénybe.[1] A rossz utakon kívül a nemesi önkény is sokat ártott a postának. Megtörtént, hogy a földesúr órákig váratta a postakocsit a révnél.

Magyarországon 1848-ban összesen 2300 km kiépített közúthálózat volt. 26 vármegyében egyáltalán nem volt közút.[1] Rendszeresen gondozott utakról csak a vasút építések megindulásával és a közutak állami kezelésbe vételével a 19. század közepétől lehet beszélni.

Az államutak kiépítésének biztosítására 1855-ben külön intézkedéseket hoztak meg. Az államutak fenntartására a birodalmi költségvetésben irányoztak elő pénzösszegeket és azt az országos útalapba utalványozták be.[2] A durva munkák, földmunkák s fuvarozások teljesítését a községek feladatává tették. Ezeket saját lakosaikkal vagy vállalkozókkal oldották meg, de a munkáért fiktív napszámbéreket állapítottak meg. A komolyabb munkák 1852-ben kezdődtek meg, miután az állami utakat felmérték és mérföldkövekkel láttak el.[3] Ebben az évben volt a legnagyobb az államúti hálózat, ezután fogyni kezd. A hálózat csökkentésének az a téveszme volt az oka, hogy ahol vasút van, azzal párhuzamosan állami útnak nem szabad haladnia. 1873-ban Tisza Lajos közlekedési miniszter tervjavaslata alapján az állami vasúthálózatot fejleszteni kell, az állami úti hálózatból pedig kihagyásokat kell kieszközölni.

A 20. század

szerkesztés
 
A Magyar Királyság első-és másodrangú főútjai 1941-ben
 
Az 55-ös főút látképe az 1960-as években
 
A 87-es főút felhagyott szakasza az 1940-es évek állapotát mutatva
 
Szombathely, 86-os főút egykori városi szakasza mellett megmaradt kék színű útirányt jelző tábla. A táblák alapszíne az 1980-as évek végétől lett kék helyett a ma is használatos zöld alapú főutakon, míg az autópályák esetében pedig zöldről kék

A 20. század elején Magyarországot is elérte a gépkocsik elterjedése, ami az utak kiépítésénél és karbantartásánál új szempontok érvényesítését követelte meg. Az úthálózaton addigra már jobbára makadámburkolat feküdt, aminek a legkisebb szélessége 2,70 m volt. A gépkocsik számára veszélyt jelentettek az útfelület egyenetlenségei. Ezeken a gépkocsi csak lassítással tudott az utasok vagy a rakomány veszélyeztetése nélkül áthaladni. Az 1920-as évek elején, az I. világháború miatt az üzemben tartott gépkocsik száma csökkent (1913-ban 2876; 1921-ben 2734). A gépkocsiforgalom csak az ország gazdasági konszolidációja után kezdett újra fejlődni. Az utakat portalanítani kellett, az útburkolatot a nehezebb járművek miatt erősebbre és szélesebbre kellett kiépíteni.

1934-ben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 70 846/1934. számú rendelete határozta meg az akkori főútvonal-hálózat elemeit, nyolc, egyetlen számjeggyel jelölt elsőrendű, harmincöt másodrendű (két számjegyű) és százötven harmadrendű (három számjegyű) főút − a rendelet szóhasználatával: főközlekedési közútvonal − kijelölésével.[4] Az akkori elsőrendű főutak vonalvezetése, több-kevesebb nyomvonal-korrekciótól eltekintve − például hogy az 1-es főút akkor még Dorogon, a 2-es Balassagyarmaton át húzódott, a 4-es Püspökladány után Biharkeresztes felé folytatódott – megegyezett a jelenkori, azonos számozású főutakéval, és az akkori másodrendű főutak is nagyrészt főútnak számítanak azóta is. Az útszámozás rendszerében ráadásul megjelent már a szektorelv is, vagyis az a logika, hogy az elsőrendű főutak számtartományokra osztják az ország területét, és ezekben a számtartományokban az alacsonyabb rendű főutak mind azzal a számjeggyel kezdődnek, amilyen számozású út az adott szektort (az óramutató járása szerinti irányból) megnyitotta. A harmadrendű főutaknál a másodrendűekkel való viszonyukban még nem valósult meg maradéktalanul ez az elv, de láthatóan ott is törekedtek erre, és jelentős hányaduknál az első két számjegy megfelelt a szektorelv alapján nekik kiosztandó számjegyeknek.

Főútjaink napjainkban

szerkesztés

Az 1990-es években kialakult úthálózat-fejlesztési stratégia az ország egyközpontú (Budapest) térszerkezetét gyűrű irányú kapcsolatokkal kívánja kiegészíteni. Az utak jelentősége az autók számának növekedésével egyre nő.

 
Az újonnan kijelölt 77-es főút vége Lesencetomajnál, háttérben a Szent György-hegy

A 20. század utolsó évtizedeiben a nagy kapacitású autóutak, az autópályák már erőteljesen befolyásolták az ország térszerkezetét, a regionális kapcsolatokat, átstrukturálták a városok belterületét és kihatott a településszerkezetre is. Az autópályák vonzzák az új befektetéseket. Ezek birtoklásáért verseny folyik a települések között, ami segíti az infrastrukturális fejlesztéseket. Az autópálya építésekkel párhuzamosan haladó egykori főutakat az 1990-es évekig az autópálya átadásával egyetemben átszámozták, így az 1-es főútból 100-as, az 5-ös főútból 50-es főút lett. Az évtized végén a főutak számozását ismét az eredeti jelzésével jelölték.

2013. július 1-től az elektronikus útdíjrendszer bevezetésével egyetemben korábbi 12 mellékútból főút lett:[5]

Elsőrendű főutak

szerkesztés
Név Jele Érintett települések, nagyobb kereszteződések Hossz (km) Térkép
1   BudapestBicskeTatabányaTataKomáromGyőrMosonmagyaróvárHegyeshalom  Ausztria 175,08  
2   BudapestDunakesziVácRétságHont  Szlovákia 63,99  
3   BudapestHatvanGyöngyösFüzesabonyMezőkövesdMiskolcSzikszóEncsTornyosnémeti  Szlovákia 230,17  
4   BudapestCeglédSzolnokPüspökladányDebrecenHajdúhadházNyíregyházaKisvárdaZáhony  Ukrajna 329,94  
5   BudapestDabasKecskemétKiskunfélegyházaSzegedRöszke  Szerbia 168,01  
6   BudapestDunaújvárosSzekszárdPécsBarcs  Horvátország 246,36  
7   BudapestSzékesfehérvárSiófokNagykanizsaLetenye  Horvátország 229,39  
8   Székesfehérvár ( ) – VeszprémSzentgotthárd  Ausztria 185,88  
10   BudapestPilisvörösvárDorogAlmásfüzitő 65,14  
15   MosonmagyaróvárRajka  Szlovákia 17,47  
21   HatvanLőrinciPásztóSalgótarjánSomoskőújfalu  Szlovákia 65,85  
41   NyíregyházaBaktalórántházaVásárosnaményBeregsurány  Ukrajna 72,24  
42   PüspökladányBerettyóújfaluBiharkeresztesÁrtánd  Románia 63,53  
43   SzegedMakóNagylak  Románia 52,11  
44   KecskemétBékéscsabaGyula  Románia 145,32  
354   Debrecen északi elkerülő 15,42
403   Nyíregyháza keleti elkerülő 13,74  
405   M5ÚjhartyánAlbertirsaM4 18,20  
502   Szeged nyugati elkerülő 6,03

Díjfizetés

szerkesztés
 
A BudapestBécs közötti betonút az 1920-as években
 
A 2-es főút Rétságon
 
A 3-as főút Encstől nem messze, a 221-es kilométernél
 
A 4-es főút valahol Budapest és Vecsés között
 
A 6-os főút a főváros szélén
 
A 7-es főút Balatonszárszó külterületén; az úttól jobbra az Orgona utca, balra pedig az M7-es autópálya található

Magyarország főútjai majdnem minden gépjármű-kategória számára ingyenesek, kivéve az alábbi túlterhelt szakaszon kell díjat fizetniük a kijelölt tömeget meghaladó J2, J3, és J4-es kategóriájú járműveknek:

Tranzit
főútvonal-szakaszok
J1 (<3,5 t) kategória J2 + J3 + J4 kategóriák
  Nincs díj BudapestHegyeshalom
  Nincs díj VácRétság
  Nincs díj BudapestMiskolc
  Nincs díj BudapestZáhony
  Nincs díj BudapestRöszke
  Nincs díj BudapestBarcs
  Nincs díj SzékesfehérvárSzentgotthárd
  Nincs díj BudapestAlmásfüzitő
  Nincs díj BudapestTokod
  Nincs díj VácSzob
  Nincs díj KisbérKomárom
  Nincs díj GyőrVámosszabadi
  Nincs díj HatvanSomoskőújfalu
  Nincs díj RétságSalgótarján
  Nincs díj BátonyterenyeSzentdomonkos
  Nincs díj GyöngyösEger
  Nincs díj BánréveKerecsend
  Nincs díj MiskolcBánréve
  Nincs díj SajószentpéterTornanádaska
  Nincs díj NagykátaFüzesabony
  Nincs díj HatvanSzolnok
  Nincs díj FüzesabonyDebrecen
  Nincs díj TiszafüredFegyvernek
  Nincs díj DebrecenNyékládháza
  Nincs díj PolgárNyíregyháza
  Nincs díj FelsőzsolcaSátoraljaújhely
  Nincs díj TarcalNyíregyháza
  Nincs díj Vásárosnamény – Országhatár
  Nincs díj Püspökladány – Országhatár
  Nincs díj Mezőpeterd – Országhatár
  Nincs díj SzegedNagylak
  Nincs díj KecskemétGyula
  Nincs díj Kunszentmárton-Szentes-Hódmezővásárhely
  Nincs díj TörökszentmiklósMezőberény
  Nincs díj Hódmezővásárhely – Debrecen
  Nincs díj DebrecenNyírábrány
  Nincs díj VajaCsenger
  Nincs díj BudapestHercegszántó
  Nincs díj KecskemétDunaföldvár
  Nincs díj TompaDunaföldvár
  Nincs díj Kecskemét – Sükösd
  Nincs díj BátaszékSzeged
  Nincs díj BátaszékMohács
  Nincs díj PécsMohács
  Nincs díj PécsHarkány
  Nincs díj DunaföldvárNagykanizsa
  Nincs díj DunaújvárosSzékesfehérvár
  Nincs díj Szekszárd – Székesfehérvár
  Nincs díj EnyingSimontornya
  Nincs díj Siófok – Szekszárd
  Nincs díj Kaposvár – Pécs
  Nincs díj Balatonszemes – Szigetvár
  Nincs díj BalatonkeresztúrBarcs
  Nincs díj BalatonkeresztúrEnying
  Nincs díj LitérBalatonfűzfő
  Nincs díj VeszprémCsopak
  Nincs díj VasvárNagykanizsa
  Nincs díj KeszthelyRédics
  Nincs díj KörmendKeszthely
  Nincs díj VeszprémTapolcaLesencetomaj, 84-es főút
  Nincs díj SzékesfehérvárGyőr
  Nincs díj VeszprémGyőr
  Nincs díj VároslődGyőr
  Nincs díj SopronBalatonederics
  Nincs díj GyőrSopron
  Nincs díj RédicsMosonmagyaróvár
  Nincs díj KámSzombathelyKőszeg
  Nincs díj SárvárVát
  Nincs díj SzombathelyBucsu

A mellékelt táblázatban felsorolt főutakon kívül az alábbi főutak esetében van díjfizetési kötelezettség: 101-es, 111-es, 117-es, 131-es (megszűnt), 132-es, 15-ös, 222-es, 302-es, 304-es, 311-es, 354-es, 401-es, 403-as, 405-ös, 427-es, 430-as, 431-es, 441-es, 442-es, 443-as, 446-os, 451-es, 470-es, 471-es, 474-es, 491-es, 502-es, 510-es, 511-es, 513-as, 541-es, 542-es, 551-es, 578-as, 610-es, 611-es, 631-es, 651-es, 681-es, 710-es, 760-as főút, 761-es, 811-es, 830-as, 832-es, 834-es, 860-as, 861-es főút.[6]

Lásd még

szerkesztés
  1. a b A technika fejlődése (Budapest, 1966) 892. o.
  2. Technikafejlődésünk története (Budapest, 1928) 311. o.
  3. 1870-ben hozzák be Magyarországra a kilométer számítást
  4. Magyarország közlekedési térképe, 1937
  5. Új főutak. Az ED bevezetése és a közúti szabályozás kérdései pp. 20. NFM Közlekedési Infrastruktúra Főosztály, 2013. június 12. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 15.)
  6. 25/2013. (V. 31.) NFM rendelet az útdíj mértékéről és az útdíjköteles utakról

Külső hivatkozások

szerkesztés