442-es főút (Magyarország)

főút Magyarországon

A 442-es számú főút a hajdani Szolnok-tiszaug-kunszentmártoni törvényhatósági közút mai - eltérő vonalvezetésű - utóda. Az út Szolnoktól, a 4-es főút kertvárosi csomópontjától a 44-es főút kunszentmártoni szakaszáig tart, hossza mintegy 43 kilométer.

442-es főút
A 442-es út Tiszaföldvár határában
A 442-es út Tiszaföldvár határában
442 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
Úttípus másodrendű főút
Hossza
elkészült43 km
épül0 km
tervezett0 km
Ország  Magyarország
Tartományok Jász-Nagykun-Szolnok megye
Mérnökségek Magyar Közút Zrt.
Az út eleje Szolnok 4 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
Az út vége Kunszentmárton 44 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz 442-es főút témájú médiaállományokat.

VonalvezetéseSzerkesztés

Szolnok Kertváros városrészének déli részén ered, a 4-es főút elkerülő szakaszából kiágazva, déli irányban; ellenkező irányban ugyanott a 3225-ös út indul. Elhalad a Szolnokhoz csatolt Szandaszőlős belterületének keleti szélén, érintve a honvédség itteni helikopterbázisát is, majd elhagyja a várost. Ezek után is jórészt déli irányba halad.

Keresztülhalad Rákóczifalván és Rákócziújfalun, majd Martfűre érve beletorkollik a 4629-es út Törökszentmiklós felől. A város központjában egy körforgalmú csomóponton halad keresztül, amely csomóponthoz keletről a 4627-es, nyugatról a 4633-as utak csatlakoznak. Tiszaföldváron a belterület keleti szélén húzódik – ott egy darabon közös szakasza van a Mezőtúrra vezető 4628-as úttal –, majd Kunszentmárton területére ér, utolsó csaknem 10 kilométerét ott teljesíti. Kungyalura a 46 102-es számú mellék út ágazik ki belőle, majd külön szintű csomóponttal keresztezi az M44-es autóút nyomvonalát, végül a 44-es útba csatlakozva ér véget.

Az út, leágazásai révén több kompátkelőhelyet érint: a Vezseny-Tiszaföldvár (Tiszaföldváron), Tiszainoka-Tiszakécske gyalogrév (Tiszainokán) és a Tiszakécske-Cserkeszőlő (Cserkeszőlőn) kompokhoz vezető utak mindegyike a 442-es útra fűződik fel.[1]

A főút egyik jelentős műtárgya a 4-es főutat átívelő Szolnok-szandai közúti felüljáró, melyet 1995-ben adtak át.[2]

TörténeteSzerkesztés

Szolnok és Kunszentmárton között régóta létezett út, még ha kiépítettsége el is tért a ma ismert színvonaltól. Ennek vonalvezetése hajdan a Pusztatenyő– (ma: Tiszatenyő) kunszentmártoni HÉV 1885-ben átadott nyomvonalát követte Martfű és Kunszentmárton között. 1902-ben egy úthálózatrevízó következtében megváltozott a vonalvezetés, és az út betért Tiszafoldvár területére. Az úttól függetlenül, de az úthálózat kapcsán megemlítendő, hogy a Tiszai alsó járás útbiztosa 1902-ig Cibakházán székelt, és csak ekkor helyezték át a járásközpont Tiszaföldvárra.[3]

A törvényhatósági (megyei) út kiépítése 1905-ben kezdődött a Tiszaug és Kunszentmárton közti szakasszal,[4] és 1912-ben már használták.[5] Megjegyzendő, hogy az 1911-ben épült Szolnoki közúti Tisza-híd(wd) (átadásakor: Ferenc József híd) is a Szolnok-tiszaug-kunszentmártoni törvényhatósági közút részét képezte, mivel az út Szolnok belterületéről indult szemben a mai állapotával, mikor a 4-es út jelenti a kiindulópontot. A híd állami kezelésben volt.[6] Az út eredeti vonalvezetése eltért a jelenleg ismerttől, Szolnoktól Martfűig közel azonos volt a maival, majd onnan a települések belterületén, azok főutcájaként (Tiszaföldvár, Cibakháza) haladt Tiszaug felé, ahonnan a Kecskemét-Kunszentmártoni vasútvonalhoz igazodva tért vissza Kunszentmártonra. Ezen a vonalon az 1923-ban épült kunszentmártoni Hármas-Körös hídon át érte el végpontját (ma már más irányból közelít Kunszentmártonra, és nem keresztezi a Hármas-Köröst).[7] Ezen a vonalvezetésen már a második világháború előtti időszakban szilárd burkolatú megyei útként volt ismert.[8] A mai 44-es főútig terjedő szakasz 1998. október 16-ig[9] ezen a vonalon haladt, vagyis Martfűtől Tiszaföldvár központján, majd Cibakháza, Nagyrév, Tiszainoka és Tiszakürt területén húzódott, és Cserkeszőlőnél érte el a 44-es főutat.[10] (Az említett települések közül Nagyrév, Tiszainoka és Tiszakürt lakott területeit a régi nyomvonal sem érintette.) Amikor viszont ezt az útvonalat áthelyezték a mai viszonylatba, Tiszaföldvárnak és Martfűnek ilyen szempontból megmaradt az átmenő forgalma, viszont áthelyeződött a belvárosból, de a kisebb települések így jelentős forgalomtól estek el. Így viszont jobb (nagyságrendekkel gyorsabb) az észak-déli irányú kapcsolat a 45-ös főúttal a majdnem közös kunszentmártoni becsatlakozás miatt. A vonalvezetés ekkor tehát visszatért az 1902 előttihez, ám míg a 19.-20. század fordulóján a települések gazdaságfejlődésének alapvető érdeke volt, hogy kiépített köves úton érjék el azokat, ma már a megnövekedett forgalom okozta zaj- és levegőszennyezés miatt az érdekek azt diktálják, hogy a főutak elkerüljék a településeket.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szabó László: Adatok a tiszai átkelők történetéhez. In A Közlekedési Múzeum Évkönyve. Budapest: Közlekedési Múzeum. 2003. 188. o.  
  2. Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közútjainak története a 20. századig. Szolnok: Fotogruppe Kiadó Kft. 2000. 152. o.  
  3. Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993. In Kelemen Éva – Pató Mária – Szlankó István: Tiszaföldvár: Fejezetek a város történetéből. Tiszaföldvár: Tiszazugi Földrajzi Múzeum. 2002. 85. o.  
  4. Útépítés. Pesti Napló, LVI. évf. 24. sz. (1905. jan. 24.) 20. o.
  5. Szolnokmegye közúti költségvetése. Pesti Hírlap, XXXIV. évf. 267. sz. (1912. nov. 10.) 30. o.
  6. Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete. Szolnok: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. 2005. 262. o.  
  7. Építőanyagok. Magyar Kereskedők Lapja, XLIII. évf. 60. sz. (1923. júl. 28.) 8. o. (fizetős hozzáférés)
  8. Follajtár Ernő – Gróf Imre: Szelevény. TISZAZUG SZOCIOGRÁFIÁJA (1935) (Hozzáférés: 2021. júl. 3.)
  9. https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzolnokMegyeiNeplap_1998_10/?pg=192&layout=s&query=%C3%A1tadt%C3%A1k” 
  10. A Cartographia 1989-es kiadású autóatlasza még ezt a nyomvonalat mutatja.