„Andreas Karlstadt” változatai közötti eltérés

'''Andreas Karlstadt''' (Carolostadius, eredeti nevén '''Andreas Bodenstein'''), ([[KarsltadtKarlstadt]] (Frankföld), 1483 előtt - [[Bázel]], [[1541]] karácsonyán) német reformátor.

Bölcsészeti s hittudományi alapműveltségét olasz egyetemeken nyerte. 1508-ban Wittenbergen a gyakorlati lelkészi pályára lépett; 1517-ben Lutherhez csatlakozott s az 1519. évi lipcsei szóvitán több napon át védelmezte Eckkel szemben az Ágoston-féle tantételeket. Részben ő volt a reformátori párt vezére Luther wartburgi tartózkodása alatt és 1521 karácsonyán az [[úrvacsora|úrvacsorát]] német beszéd kíséretében két szín alatt szolgáltatta ki. Ezután Wittenbergbe menekült zwickaui rajongókhoz csatlakozott; ezekkel együtt a régi isteni tisztelet felforgatására, az oltárok és képek összetördelésére lelkesítette a népet, ami Luthert wartburgi fogságának elhagyására késztette. Visszatérvén Luther, a [[zwickau]]i rajongókat a szász választó-fejedelemségből kiűzette, Karlstadttal pedig megfogadtatta, hogy többé kezdeményezőleg nem avatkozik a [[reformáció]] munkájába; ám Karlstadt már 1523-ban [[Orlamünd]]ben ismét a képek tördelésére izgatta a népet, egyszersmind egyházi beszédeiben szenvedélyesen kikelt Luther úrvacsorai tana ellen. Amikor ezek következtében [[III. Frigyes szász választófejedelem|Bölcs Frigyes]] a szász fejedelemségből kitiltotta KarlstadotKarlstadtot, ő Luther nyílt ellenségeként lépett fel és alkalmat szolgáltatott az első úrvacsorai vitára. Később, amikor lázadásban való részvétellel vádolták és üldözték, Luthernél keresett menedéket; Luther közbenjárására megvonhatta magát Kembergben, ahol földműveléssel és kereskedéssel kereste kenyerét; de 1528-ban folytatta [[képrombolás|képromboló]] tevékenységét, ezért Svájcba kellett menekülnie, ahol előbb Altstättenben volt lelkész, majd [[Zürich]]ben diakónus, 1534 után Bázelben lelkész és teológiai tanár volt.