„Szék (bútor)” változatai közötti eltérés

 

Ugyancsak a 17. században kezdték a kárpitozást fonott [[nád]]felületekkel helyettesíteni. Itt a farészek ismét teljes egészükben láthatók, ezért a faragás megint elborítja azokat. Az akkor kedvelt csavart oszlop a lábak leggyakoribb alakja, a támla már nem annyira egyenes, gyengén hátrafelé hajlik, de még magas és az eddigi lapos faragások helyett magas [[dombormű]]vekkel, vagy plasztikus áttört oromzattal van ellátva. Ez [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajosnak]] kora, ettől kezdve mindenütt általános volt a [[Franciaország|francia]] hatás. A [[régence]] alatt állt be a hajlott vonalak érvényre jutásával a legnagyobb fejlődés a szék történetében, amely a [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]]-kori ízlésben érte el tetőpontját. Minden vonal hajlítottá vált, és újdonság volt a gyakran alkalmazott kerek, vagy ovális párnázott támla. A finoman hajlott farészeknek a pompás faragás nemcsak díszét, de alapformáját is adta, a párnázott ülőlap és támla a legdrágább, külön e célra szőtt, megfelelő formájú ''(abgepasst)'' szövetekkel vagy [[gobelin]]ekkel volt borítva. A görbe vonalú farészeknél a fa konstrukciója zavarólag hat, ezért a legtöbb esetben aranyozták, vagy festették azokat. A [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]]-kori ízlés ismét egyenes lábakat alkalmazott, de azokat [[hornyolás]]sal díszítrette, szép veretek, finoman rajzolt apró díszítőformák élénkítették a farészeket. A [[nagy francia forradalom|francia forradalom]] után a formák a [[klasszicizmus|klasszicista stílust]] követték, merevek és nehezebbek lettek.

 

== Forrás ==

* {{Művlex|4}}

 

{{csonk-dátum|csonk-tech|2007 januárjából}}