„Multinacionális vállalat” változatai közötti eltérés

Erőteljes növekedés a határ nélküli „Fúziók és Felvásárlások”-at (értsd a nemzetközi cégekre, részvénytársaságokra) illetően az 1990-es évektől a napjainkig folyamatosan érezhető és tapasztalható a gazdasági színtéren. A legnagyobb koncentrációjú aktivitás a pénzügyi szolgáltatásokban tapasztalható pl.: biztosítótársaságok, telekommunikáció, bankszféra. Fontos említenünk mint egyik alappillérét ennek a jelenségnek az úgynevezett "FDI"-t, angolul "Foreign direct investment" néven emlegetett fogalmat, ami azt jelenti, hogy külföldi tőkebefektetés. A külföldről beáramló tőkének előnyei és hátrányai is vannak a vendégországot (befogadó) illetően. A multicégek szempontjából alapkő, vagyis ha a multinak szándékában áll valamilyen oknál fogva (például: olcsó munkaerő, gyenge valuta,...) nagyobb összegű befektetésre hajtania a fejét külföldre, akkor egy vagy már létező, nehézségekkel küzdő vállalat felvásárlása formájában valósul meg, vagy új létesítményt hoznak létre, melynek hátránya: például a kisvállalkozások csődbemenetele, tőkekiáramlás (állami szinten). Előnye lehet például: új munkahelyek, infrastruktúra fejlesztése. Az anyaországot vagy inkább anyavállalatot illetően pedig a kockázat, adó és piac határozza hogy előnyös-e (nyereség) vagy épp hátrányosan veszteségesen kerül ki belőle. A multinacionális vállalatok gyakran szereznek meg gyenge tőkeerejű, [[csőd]]be vagy kényszerhelyzetbe került kis- és középvállalatokat. A [[20. század]] eleje óta sokszor előfordul, hogy vállalatóriások is egyesülnek ([[fúzióEgyesülés (jog)|egyesülnek]]).