„Öregtorony” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
Az '''öregtorony''' vagy lakótorony a középkori várak jellegzetes épülete, tulajdonképpen a vár legbelső magva, olyan amelyet úgy építettek, hogy még akkor is védhető legyen, amikor a vár többi részét már elfoglalta az ellenség.
Magyarországon is ismert francia eredetű, de nemzetközileg használt elnevezése a donjon. Ebből ered az egyik angol neve, a dungeon. Angolul később inkább ''keep'' a neve, németül ''Bergfried'', spanyolul
Viszonylag szabadon, a vártól függetlenül is épültek, ilyen a [[visegrád]]i [[Salamon-torony]]. Gyakran előfordult, hogy egy önálló öregtorony néhány évtizeddel később egy nagyobb vár központi épületéül szolgált.
A lakótornyok másik fajtája főleg a középkori Nyugat-Európában terjedt el; ezek egy-egy család számára épültek biztonságos lakhelyként, akár városi környezetben is (angolul ''tower house'', németül ''Wohnturm'', olaszul ''casatorre'').
Rendszerint négyzetes, később kerek alaprajzú, több emeletes, vastag falú torony volt, a vár többi épületénél magasabb. Általában a felsőbb szintjein volt a vár urának lakóhelye, az alsóbbakban raktárak, éléstárak. A tető alatt a védelem könnyebb szervezésére egy széles szabad tér volt, [[csorbázat]]os körítőfalakkal, lőrésekkel. Az emeletsorok eleinte erős fa[[födém]]mel, később [[boltozat]]tal voltak egymástól elválasztva, a fegyvereket, élelmet stb. a torony közepén [[csiga (gép)|csigával]] húzták fel.▼
▲
Az öregtorony ajtaja ritkán nyílt a várudvarra, akkor is csak lépcsőzetes feljárón (amely vész esetén könnyen lerombolható volt) lehetett megközelíteni; az ajtó vagy ajtók rendszerint a bástyafalakra nyíltak, amelyektől felvonóhidak segítségével elkülöníthetők voltak. A falazatban alul szűk szellőzőlyukak voltak, csak az esetleg lakásul használható felsőbb emeletsoroknak voltak szélesebb ablakaik.
| |||