„Kővárvidék” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
==Igazgatás- és jogtörténete==
Közjogi viszonyai az [[Erdélyi Fejedelemség]] idején, a többi fejedelmi uradalomhoz, elsősorban [[Fogaras vidéke|Fogaras vidékéhez]] hasonlóan, a katonai előzményekből fejlődtek ki. A fejedelem nevezte ki az élén álló főkapitányt, aki a vidék minden rendű fegyveresének a hadura volt. A főkapitány határozta meg és szedette be az adókat, felügyelte a vár tisztjeit, és az ő kezében összpontosult az igazságszolgáltatás is. (A fiskális uradalom idején kapott nagyobb szerepet az [[úriszék]].) Távollétében a vicekapitány helyettesítette. Az udvarbíró a fiskális uradalom gazdasági irányításáért, a főporkoláb a gonosztevők kézrekerítéséért felelt.
Az önálló Erdély megszűnte után, a [[Partium]] többi részével ([[Közép-Szolnok vármegye|Közép-Szolnok]], [[Kraszna vármegye|Kraszna]] és [[Zaránd vármegye|Zaránd vármegyével]]) együtt másfél évszázadon át a vitatott, Erdély és Magyarország közötti köztes státuszú [[Partium]] része maradt. 1861-es helyreállítása után egy évtizedig azon vármegyék és vidékek közé tartozott, ahol az ügykezelésben és a rendeletalkotásban nagyrészt a román nyelvet használták. 1874-ben négy járásból állt: a [[nagysomkút]]iból, a [[nagynyíres]]iből, a [[kisnyíres]]iből és a [[kápolnokmonostor]]iból. Az [[1876-os megyerendezés]] során, az 1876:XXXIII. és az 1877:II. törvénycikkek alapján keleti része [[Doboka vármegye|Doboka]] nagy részével és [[Belső-Szolnok vármegye]] egészével [[Szolnok-Doboka vármegye]] néven egyesült, míg nyugati fele [[Szatmár vármegye]] része lett.
| |||