„II. Tvrtko bosnyák király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
címer |
élete (folyt.köv.) |
||
2. sor:
==Élete==
Származásáról [[Wertner Mór]] ezt mondja: „[[I. Tvrtko bosnyák király|I. Tvrtkónak]] és vidini [[Sisman Dorottya bosnyák királyné|Dorottyának]] legidősb fia [[1382]]. évben már életben volt.”<ref>Lásd Wertner (1891: 227).</ref> A boszniai trónöröklés szerint nem elsőszülöttségi rendben örökölték a Kotromanić-ház tagjai trónt, így I. Tvrtko feltehetőleg még kiskorú gyermekeit megelőzve az elhunyt király közeli rokonát,<ref>Wertner (1891) szerint testvérét, Fajfrić (2000) szerint unokatestvérét.</ref> [[Dabiša István bosnyák király|Dabiša Istvánt]] választoták királlyá [[1391]]-ben. Dabiša halála után [[1395]]-ben már annak kiskorú fiát is mellőzték, és özvegyét, [[Gruba Ilona bosnyák királynő|Gruba Ilona]] királynét ültették Bosznia trónjára, akit azonban [[1398]]-ban elmozdítottak onnan, és I. Tvrtko házasságon kívüli fiát, [[Ostoja István bosnyák király|Ostoja Istvánt]] választották helyette. Tvrtko herceg végül [[1404]]-ben nyerte el az ország kormányzását II. Tvrtko néven, mikor testvérét egy összesküvés megbuktatta, aki [[Zsigmond magyar király]]hoz menekült. Maróti János macsói bánt küldte Zsigmond Ostoja megsegítésére, aki elfoglta Szreberniket és Ostoja székhelyét, Bobovácot, ahova magyar őrséget helyezett, de II. Tvrtkót nem sikerült ekkor még elmozdítani a trónról. Zsigmond király végül [[1408]]-ban vezetett nagy szabású hadjáratot Boszniába, melynek eredményeként II. Tvrtko királyt Dobor váránál fogságba ejtette, aki meghódolt előtte, és elismerte a magyar király fennhatóságát. Zsigmond ekkor magával vitte a legyőzött boszniai uralkodót [[Buda|Budára]]. Az[[1408]]-as Bosznia fölötti győzelem alkalmából alapította meg Zsigmond és [[Cillei Borbála magyar királyné|Cillei Borbála]] királyné a [[Sárkányrend]]et. [[1409]]. októberében a Magyarországon „vendégeskedő” II. Tvrtkót a magyarellenes párt Hranić Sandalj vajda vezetésével hivatalosan is elmozdította a trónjáról, és ismét Tvrtko féltestvérét, Ostoját kiáltották ki királlyá. II. Tvrtko [[1415]]-ig Magyarországon maradt, és csak ekkor küldte Zsigmond újra Boszniába, hogy újra elfoglalja a trónt, ami több éves küzdelem után csak [[1421]]. [[augusztus 18]]-án sikerült neki. A koronázására [[1421]]. szeptemberében került sor.
[[1425]]-ben az anyja révén Kotromanić-házi leszármazott [[Cillei Hermann]], aki II. Tvrtko nagynénjének, Kotromanić Katalinnak volt a fia, elérte, hogy veje, Zsigmond király szövetséget kössön Tvrtkóval az oszmánok ellen, és [[1426]]. [[szeptember 2]]-án a nőtlen és gyermektelen II. Tvrtko kinevezte Cillei Hermannt örökösévé.
[[1433]]-ban Tvrtko leghatalmasabb ellenfele, Sandalj Boszniát a szultántól megvette, Tvrtko pedig Magyarországra menekült, Boszniában pedig unokaöccse, féltestvérének egyik természetes fia, Radivoj ragadta magához a hatalmat, de királyi cím nélkül.
==Jegyzetek==
|