„Zeebruggei rajtaütés” változatai közötti eltérés

|név=Zeebrugge-iZeebruggei rajtaütés

|képleírás=Az 1918. áprilisi rajtaütés után a brit cirkálók roncsai a zeebrugge-izeebruggei kikötőben.

A '''zeebrugge-izeebruggei rajtaütés''', amelyre [[1918]]. [[április 23]]-án került sor, a [[Nagy-Britannia|brit]] [[Brit Királyi Haditengerészet|Királyi Haditengerészet]] kísérlete volt arra, hogy semlegesítsék a [[Német Birodalom|német]] kézen lévő [[Belgium|belga]] [[Zeebrugge]] kikötőjét. A kikötőt a német haditengerészet használta tengeralattjáró-támaszpontként, és ezzel komoly fenyegetést jelentett a szövetséges haditengerészetre, illetve az [[első világháború]]s [[nyugati front]]on harcoló csapatok ellátmányát szállító kereskedelmi hajókra.

A zeebrugge-izeebruggei kikötő elleni rajtaütés ötletét először 1917-ben Sir [[John Jellicoe]] brit flottaadmirális javasolta, de a támadást addig nem engedélyezte a brit admiralitás, amíg Sir [[Roger Keyes]] ellentengernagy ki nem dolgozta a kikötő blokádjának terveit, amely jelentősen megnehezítette volna a német hadihajóknak és tengeralattjáróknak a kikötő használatát. A rajtaütés terveit 1918. februárban hagyta jóvá a brit admiralitás és két hónappal később 75 hadihajó állt készen a támadás kivitelezésére.

A rajtaütés egy elterelő támadással kezdődött, amit a HMS ''Vindictive'' brit cirkáló indított a kb. 1,5 km hosszú zeebrugge-izeebruggei hullámtörő gát ellen. Ebben a támadásban részt vett még két, korábban a Mersey folyón szolgáló komphajó, a HMS ''Daffodil'', illetve a HMS ''Iris II''. A három hajót két brit tengeralattjáró kísérte, amelyeket robbanóanyaggal töltöttek meg és feladatuk a hullámtörőt a parttal összekötő viadukt megsemmisítése volt.

A HMS ''Vindictive'' feladata volt, hogy 200 tengerészgyalogost partra szállítson a brugge-ibruggei csatorna bejáratánál. Azonban a támadás megkezdése előtt a szélirány megváltozott és a cirkáló mozgását leplező füstfüggöny hatástalannak bizonyult. A tengerészgyalogosok feladata lett volna, hogy megsemmisítsék a csatorna bejáratánál felállított német partvédelmi ütegeket, de az álcázás hiánya miatt rögtön tűz alá vették őket a partról és súlyos veszteségeket szenvedtek. A partvédelmi ütegek tüze miatt a HMS ''Vindictive'' nem tudta elérni a számára kijelölt pozíciót és emiatt a tengerészgyalogosokat sem tudta támogatni fedélzeti fegyvereivel. Végül az eredeti terv alapján a HMS C3 tengeralattjáró, amelynek parancsnoka R. D. Sandford sorhajóhadnagy volt, felrobbantotta a viaduktot. Ezért a tettéért Sandford a legmagasabb brit katonai kitüntetést, a Viktória-keresztet kapta.

A terv leglényegesebb pontja lett volna három kiöregedett cirkáló elsüllyesztése a zeebrugge-izeebruggei kikötő kijáratánál, amely megakadályozta volna a kikötői forgalmat, a ki- és behajózást. Azonban az első, elterelő támadás sikertelensége miatt a blokád három hajóját, a HMS ''Thetis'', HMS ''Intrepid'' és HMS ''Iphigenia'' is tűz alá vették a német ütegek. A tüzelés miatt a három, betonnal töltött hajó közül a ''Thetis'' nem érte el a kikötő bejáratát, egy víz alatti homokpadba ütközött és az oldalára fordult. A két másik hajót azonban a csatorna legkeskenyebb pontján sikerült elsüllyeszteni.

Ennek ellenére a szövetségesek propagandája jelentős győzelemként könyvelte el a zeebrugge-izeebruggei rajtaütést és összesen nyolc Viktória-keresztet osztottak ki a támadásban részt vevők között. A támadásban részt vevő 1700 fő közül 300 megsebesült, 200 meghalt. A halottak között volt [[Frank Arthur Brock]] brit parancsnok, aki a füstfüggöny fejlesztésének tervét kidolgozta és aki ezt a műveletet irányította.