Zeebruggei rajtaütés

első világháborús hadművelet

A zeebruggei rajtaütés, amelyre 1918. április 23-án került sor, a brit Királyi Haditengerészet kísérlete volt arra, hogy semlegesítsék a német kézen lévő belga Zeebrugge kikötőjét. A kikötőt a német haditengerészet használta tengeralattjáró-támaszpontként, és ezzel komoly fenyegetést jelentett a szövetséges haditengerészetre, illetve az első világháborús nyugati fronton harcoló csapatok ellátmányát szállító kereskedelmi hajókra.

Zeebruggei rajtaütés
Az 1918. áprilisi rajtaütés után a brit cirkálók roncsai a zeebruggei kikötőben.
Az 1918. áprilisi rajtaütés után a brit cirkálók roncsai a zeebruggei kikötőben.

Konfliktus Első világháború
Időpont 1918. április 23.
Helyszín Zeebrugge, Belgium
Eredmény sikertelen
Szemben álló felek
 Egyesült KirályságFlag of Germany (1867–1919).svg Német Birodalom
Parancsnokok
Roger Keyesismeretlen
Szemben álló erők
75 hadihajó
1700 fő személyzet
ismeretlen
Veszteségek
200 halott, 300 sebesültismeretlen
Térkép
Zeebruggei rajtaütés (Belgium)
Zeebruggei rajtaütés
Zeebruggei rajtaütés
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 51° 21′ 27″, k. h. 3° 11′ 51″Koordináták: é. sz. 51° 21′ 27″, k. h. 3° 11′ 51″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zeebruggei rajtaütés témájú médiaállományokat.

ElőzményeiSzerkesztés

A zeebruggei kikötő elleni rajtaütés ötletét először 1917-ben Sir John Jellicoe brit flottaadmirális javasolta, de a támadást addig nem engedélyezte a brit admiralitás, amíg Sir Roger Keyes ellentengernagy ki nem dolgozta a kikötő blokádjának terveit, amely jelentősen megnehezítette volna a német hadihajóknak és tengeralattjáróknak a kikötő használatát. A rajtaütés terveit 1918. februárban hagyta jóvá a brit admiralitás és két hónappal később 75 hadihajó állt készen a támadás kivitelezésére.

A rajtaütésSzerkesztés

A rajtaütés egy elterelő támadással kezdődött, amit a HMS Vindictive brit cirkáló indított a kb. 1,5 km hosszú zeebruggei hullámtörő gát ellen. Ebben a támadásban részt vett még két, korábban a Mersey folyón szolgáló komphajó, a HMS Daffodil, illetve a HMS Iris II. A három hajót két brit tengeralattjáró kísérte, amelyeket robbanóanyaggal töltöttek meg és feladatuk a hullámtörőt a parttal összekötő viadukt megsemmisítése volt.

A HMS Vindictive feladata volt, hogy 200 tengerészgyalogost partra szállítson a bruggei csatorna bejáratánál. Azonban a támadás megkezdése előtt a szélirány megváltozott és a cirkáló mozgását leplező füstfüggöny hatástalannak bizonyult. A tengerészgyalogosok feladata lett volna, hogy megsemmisítsék a csatorna bejáratánál felállított német partvédelmi ütegeket, de az álcázás hiánya miatt rögtön tűz alá vették őket a partról és súlyos veszteségeket szenvedtek. A partvédelmi ütegek tüze miatt a HMS Vindictive nem tudta elérni a számára kijelölt pozíciót és emiatt a tengerészgyalogosokat sem tudta támogatni fedélzeti fegyvereivel. Végül az eredeti terv alapján a HMS C3 tengeralattjáró, amelynek parancsnoka R. D. Sandford sorhajóhadnagy volt, felrobbantotta a viaduktot. Ezért a tettéért Sandford a legmagasabb brit katonai kitüntetést, a Viktória-keresztet kapta.

A terv leglényegesebb pontja lett volna három kiöregedett cirkáló elsüllyesztése a zeebruggei kikötő kijáratánál, amely megakadályozta volna a kikötői forgalmat, a ki- és behajózást. Azonban az első, elterelő támadás sikertelensége miatt a blokád három hajóját, a HMS Thetis, HMS Intrepid és HMS Iphigenia is tűz alá vették a német ütegek. A tüzelés miatt a három, betonnal töltött hajó közül a Thetis nem érte el a kikötő bejáratát, egy víz alatti homokpadba ütközött és az oldalára fordult. A két másik hajót azonban a csatorna legkeskenyebb pontján sikerült elsüllyeszteni.

KövetkezményekSzerkesztés

Az elterelő támadás sikertelenségének következtében nem sikerült a megfelelő pozícióba állítani a blokád hajóit és a legmegfelelőbb ponton elsüllyeszteni azokat, ezért a rajtaütést követően csak pár napig volt használhatatlan a kikötő. A németek a hajózócsatorna nyugati partján eltávolítottak két mólót és egy új csatornát vágtak a kikötő homokos aljába, közel a blokád hajóihoz. Magas vízállásnál gond nélkül tudtak kihajózni a német tengeralattjárók a kikötőből.

Ennek ellenére a szövetségesek propagandája jelentős győzelemként könyvelte el a zeebruggei rajtaütést és összesen nyolc Viktória-keresztet osztottak ki a támadásban részt vevők között. A támadásban részt vevő 1700 fő közül 300 megsebesült, 200 meghalt. A halottak között volt Frank Arthur Brock brit parancsnok, aki a füstfüggöny fejlesztésének tervét kidolgozta és aki ezt a műveletet irányította.

ForrásokSzerkesztés

  • Pitt, Barrie: Zeebrugge (New York: Ballantine Books Inc, 1959; and London: Cassell, 1958 + Cassell Military Paperbacks, 2003)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés