„Első Nagy Imre-kormány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a a |
csonktalanítás kezdete |
||
1. sor:
'''Nagy Imre első kormánya''' a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa volt [[1953]]. [[július 4.|július 4-étől]] [[1955]]. [[április 18.|április 18-áig]]
Az [[Országgyűlés]] [[1955]]. [[április 18.|április 18-án]] fölmentette Nagy Imrét a minisztertanács elnöki tisztségéből, és helyébe [[Hegedüs András]]t választotta meg. A minisztertanács új elnökhelyettese [[Mekis József]] lett, a kormány többi tagja nem változott.
== Nagy Imre miniszterelnökségének előzményei ==
Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halálát követően a szovjet vezetésben belső hatalmi harcok kezdődtek, melyek elbizonytalanították a csatlós országok kommunista vezetőit is. Ezt csak fokozta, hogy az új vezetők egy dologban többé-kevésbé egyetértettek: a hidegháború nem folytatható, mert a Szovjetunió vereségével fenyeget, ezért a két világrendszer "békés egymás mellett élésére" kell berendezkedni. Ez teljesen kihúzta a talajt a bel- és külpolitikát a hidegháborús uszításnak, a gazdaságpolitikát pedig a minden józan határon túl növelt, ekkor már 300 ezres hadsereg kiszolgálásának alárendelő addigi irányvonal alól. Kora nyárra nagyjából kialakultak az új szovjet vezetés belső erőviszonyai, és körvonalazódott az új külpolitikai stratégia is. Megszűnt a Tito-ellenes kampány, júniusban helyreállt a diplomáciai kapcsolat Jugoszláviával. Júliusban véget ért a három éve tartó koreai háború.
A magyar pártot és a kormányt is vezető [[Rákosi Mátyás]] és társai, akik az előző években nem csak szolgaian teljesítették, de gyakran túl is teljesíteték Sztálin elvárásait, ebben a helyzetben szinte bénultan figyelték a Moszkvából érkező híreket. Ezért június 12-16-ára magyar párt- és állami küldöttséget hívtak Moszkvába. A delegáció összeállításáról is a meghívók döntöttek és részt vett benne több olyan vezető, köztük nagy Imre is, akiket Rákosi semmiképp nem vitt volna magával. Ez mindenki számára félreérthetetlenül jelezte Rákosi megingott helyzetét. A tárgyalásom a szovjet vezetők megalázó módon Rákosi fejére olvasták mindazokat a hibákat, melyek éppen Sztálin kimondott vagy hallgatólagos elvárásainak következményei voltak. A megaláztatást csak fokozta, hogy a megrovást Rákosi a korábbi szokástól eltérően a magyar vezetés számos tagja, köztük ellenfelei előtt is kapta, ráadásul semmit nem is válaszolhatott, hiszen a Vezér elvárásait személyesen gyakran éppen azok a vezetők közvetítették felé, akik most bírálták őt. A tárgyalások végeredménye az a szovjet "javaslat" lett, hogy Rákosi helyett Nagy Imre legyen a miniszterelnök és az új kormány politikája kövesse az új moszkvai irányvonalat.
A magyar vezetés hazatérése után hozzálátott a kapott feladat végrehajtásához, bár nem mindenki azonos lelkesedéssel. Június 27-28-ára összehívták az MDP Központi Vezetőségét, amely jóváhagyta a moszkvai tárgyaláson elhatározottakat. Határoztak az iparpolitika módosításáról, a beruházások visszafogásáról és az életszínvonal emeléséről, továbbá a parasztsággal szembeni bánásmód megváltoztatásáról, az internálótáborok megszüntetéséről, az ártatlanul bebörtönzöttek szabadon bocsátásáról (ez azonban nagyon szelektíven és vontatottan haladt) és a káderpolitika átalakításáról is. Jóváhagyták a Nagy Imre miniszterelnökké választására tett javaslatot. Átalakították a Politikai Bizottságot is, tagjainak fele távozott, köztük Farkas és Révai, de új tag csupán egy került be és Rákosi maradt a főtitkár. Ez jól jelezte a változások korlátait, azt, hogy a korábbi vezetés második vonala viselte a személyes felelősséget és csupán a belső erőegyensúly eltolódása következett be, a felvorulása nem.
Rákosi és a korábbi szűkebb vezetés tagjai arra koncentráltak, hogy a lehető legkisebb mértékben kelljen visszavonulniuk, bár ebben különböző stratégiát választottak. Rákosi és Gerő főleg az informális pozícióit védte, Farkas Mihály viszont hamarosan az új irányvonal lelkes híveként tűnt fel.
== A kormány megalakulása (1953. július 4.) ==
Az Országgyűlés július 4-én összeült és a KV döntéseinek végrehajtójaként a Minisztertanács elnökévé választotta Nagy Imrét. A Minisztertanácsnak addig öt elnökhelyettese volt, ezt a tisztséget most megszüntették, viszont szovjet mintára létrehozták a Minisztertanács első elnökhelyettesi tisztségét, melyet ketten töltöttek be: Gerő Ernő és Hegedüs András. Ez világosan jelezte, hogy a régi garnitúra nem vonult vissza és komoly pozíciókat őriz. A minisztériumi szervezetet jelentősen átalakították, az addigi 26 minisztériumból csupán kilenc működött tovább változatlan formában, a többi 17-ből összevonásokkal nyolc jött létre. Ekkor lett hivatalból a kormány tagja az [[Országos Tervhivatal]] elnöke, ami így maradt egészen 1990-ig.
Az új Minisztertanácsnak tehát megalakulásakor csak 21 tagja volt (elnök, két első elnökhelyettes, 17 miniszter és az OT elnöke), szemben a leköszönő Rákosi-kormány 31 fős létszámával. Ennél kisebb a kormány utoljára Dobi István elnöklete alatt volt 1952 elején (20 fővel).
== Tagjainak listája ==
| |||