„Földtan” változatai közötti eltérés

1 429 bájt hozzáadva ,  12 évvel ezelőtt
fejlődése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(Kialakulása)
(fejlődése)
 
Az 1800-as évek végének nagy tudományos áttörése [[Charles Darwin]]nak (1809–1882) köszönhető. Az [[evolúció]] elméletéből következik, hogy az üledékes kőzetekben talált [[ősmaradvány]]ok fejlődési sorokba rendezhetők, és eképpen alkalmasak arra, hogy belőlük maguknak a kőzeteknek a képződési sorrendjét is meghatározhassuk.
 
Miután bizonyították, hogy a földkéreg (pontosabban: a [[litoszféra]] egyes darabjai egymáshoz képest mozognak, a földtan alapkérdésévé az vált, hogy milyen is e mozgások alapvető jellege? A két nézetrendszer képviselőit „fixistáknak”, illetve „mobilistáknak” nevezték: a fixisták álláspontjának lényege az volt, hogy a kéregdarabok többé-kevésbé állandó (fix) helyen vannak, és az uralkodó mozgásirány a vertikális: nagy kőzetblokkok időnként lesüllyednek, illetve kiemelkednek. A horizontális elmozdulások ezekből függőleges elmozdulásokból származtathatók, és ezért jelentőségük másodlagos. A mobilisták éppen ellenkezőleg: a vízszintes elmozdulások szerepét vélték meghatározónak. A 20. század közepéig a fixisták voltak meghatározó többségben. Elképzeléseikre az első komolyabb csapást [[Alfred Wegener]] (1880–1930) német meteorológus mérte, amikor kidolgozta a [[kontinensvándorlás]] elméletét — ezt azonban a szakma nagy többsége nem fogadta el. A lemezmozgások okait és folyamatát [[Harry Hess]] (1906–1969) foglalta össze. A [[lemeztektonika]] elmélete a litoszféralemezek vándorlásával egységes alapon magyarázza a kontinensek, óceánok és hegyláncok keletkezését, a [[földrengés]]eket, a vulkanizmust és egy sor más, korábban a többihez csak áttételesen kapcsolódónak vélt folyamatot.
 
== Források ==