„Benedek Lajos (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Élete: I. Ferenc József magyar király linkjav.
→‎Élete: linkek
9. sor:
Tanulmányait a [[Theresianum Katonai Akadémia|bécsújhelyi katonai akadémián]] végezte. Katonai szolgálatát 1823-ban zászlósként kezdte a 27. gyalogezredben. 1840-ben őrnagyi rangban a [[galícia]]i főhadparancsnokságon szolgált főhadsegédként. Az [[1846]]-os [[krakkó]]i felkelés leverésében már alezredesként gyorsan és erélyesen lépett fel, ezért megkapta a [[Lipót Rend]] lovagkeresztjét és ezredessé léptették elő. 1847 augusztusától a magyar kiegészítésű 33. (Gyulay) gyalogezred parancsnoka lett és [[Itália|Itáliába]] vezényelték. Az itáliai harcokban való helytállásáért megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] ''(MMThO)'' lovagkeresztjét. [[1848]] májusában [[Mészáros Lázár]] magyar hadügyminiszter felajánlotta számára az alakuló magyar honvéd hadsereg főparancsnoki tisztét, Benedek azonban elutasította az ajánlatot.
 
1849 áprilisában vezérőrnaggyá léptették elő, és [[Magyar Királyság|Magyarországra]] vezényelték. Augusztus 5-ig egy dandár parancsnoka volt a [[Ludwig Wohlgemuth]], majd [[Franz von Liechtenstein]] herceg parancsnoksága alatt álló tartalék hadtestben. Részt vett a június 28-ai [[győri ütközet]]ben, a július 2-ai és július 11-ei [[Komáromi csata|komáromi csatákbancsaták]]ban, majd az augusztus 3-ai [[újszegedi ütközet]]ben. Az augusztus 5-ei [[Szőregi csata|szőregi csatában]] egysége [[Lázár Vilmos]] IX. hadtestével vívott súlyos közelharcot. A csatában Benedek Lajos is súlyosan megsebesült, ezért a szabadságharc további hadműveleteiben nem vett részt.
 
1849 októberétől az [[itália]]i 2. hadsereg vezérkari főnöke lett, 1852-ben altábornaggyá léptették elő. 1857-től ő volt a [[galícia]]i IV. hadtest parancsnoka. Az 1859-es [[Szárd–francia–osztrák háború|észak-itáliai hadjáratban]] a VIII. hadtest parancsnokaként vett részt. A súlyos vereséggel végződő, június 24-ei [[solferinói csata|solferinói csatában]] ő volt az egyetlen olyan császári tábornok, aki valamilyen részleges sikert el tudott érni. Itteni hősiességéért megkapta a [[Katonai Mária Terézia-rend]] ''(MMThO)'' parancsnoki keresztjét.
 
[[Fájl:Battle of Koniggratz by Georg Bleibtreu.jpg|bélyegkép|balra|250px|A königgrätzi csata (Georg Bleibtreu)]]
Solferinói helytállása hírnevet és népszerűséget hozott számára. Novemberben táborszernaggyá ''(General-Feldzeugmeister)'' léptették elő, majd 1860-tól a császári hadsereg vezérkari főnöke lett. [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] [[1860]]. [[április 19.|április 19-étől]] Magyarország katonai és polgári kormányzójává nevezte ki. A tisztséget az [[októberi diploma]] kiadásáig, [[október 20.|október 20-áig]] töltötte be, majd az itáliai császári hadsereg parancsnoka lett. Tiltakozása ellenére [[1866]]-ban I. Ferenc József őt nevezte ki a [[Porosz Királyság|poroszok]] ellen működő északi hadsereg parancsnokává. 1866 júniusában a [[Helmuth Karl Bernhard von Moltke|Moltke]] által vezetett porosz hadsereg több jelentős ütközetet is megnyert, ezért Benedek békekötést javasolt a császári udvarnak. I. Ferenc József azonban az erők összevonására és döntő ütközet kikényszerítésére adott utasítást. Az 1866. [[július 3.|július  3-án]] vívottmegvívott [[königgrätzi csata|königgrätzi csatában]] (ma: [[Hradec Králové]], [[Csehország]]) a császári haderő súlyos vereséget szenvedett.
 
A csata után Benedek Lajost tették meg a vereség felelősévé. A hadsereg éléről leváltották, haditörvényszék elé állították. Minden vallomást megtagadott, személyesen a császárnak kívánt jelentést tenni, de erre sohasem kapott alkalmat. Az uralkodó végül megszüntette ellene a vizsgálatot. Ezután haláláig visszavonultan élt. <!--Az ez idő alatt írt naplófeljegyzéseit halála után özvegye megsemmisítette.-->