„Földtan” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kép |
→Kialakulása, fejlődése: tagol |
||
27. sor:
Az első, összefoglaló kohászati és bányászati kézikönyvet [[Georgius Agricola]] állította össze. Ezért általában Agricolát tekintik a bányászati és földtudományok megalapozójának, jól jelezve azt, hogy a 16. században a földtan még leginkább a bányászat előkészítése volt.
Mivel a földtan tárgya az esetek nagy részében tőlünk időben és/vagy térben igen távol álló, közvetlenül nem tanulmányozható, a megfigyel emberi számára túl lassú folyamat, e tudomány fejlődését egymással drasztikusan szemben álló elképzelések összecsapásai jellemezték. Ezek a viták nemzedékeken, illetve évszázadokon át tartottak, némelyiket, így például a katasztrofizmus vagy aktualizmus kérdését máig sem sikerült kellőképp részletesen tisztázni.
=== Katasztrofizmus vagy aktualizmus? ===
A Föld fejlődését eleinte döntően egyszeri, nagy eseményekre (mint például a [[vízözön]]) vezették vissza — ez az elképzelés a katasztrofizmus.
A [[geológia]] első önálló törvényszerűségeit, az úgynevezett ''települési törvényeket'' [[Nicolaus Steno]] (1638–1686) dán fizikus fogalmazta meg, aki rámutatott arra, hogy az [[üledékes kőzetek]] egymásra rétegződő (települő) sorozataiból a Föld múltjára következtethetünk.
34 ⟶ 40 sor:
Az 1790-es években [[William Smith (geológus)|William Smith]] (1769–1839) felismerte, hogy az egymásra települő rétegeknek nemcsak fizikai és kémiai tulajdonságai különböznek egymástól, de ősmaradványaik is. Rájött, hogy jellemző ősmaradványaik alapján az egymástól igen messze települő kőzetek is jól azonosíthatók, majd tapasztalatai alapján összeállította Anglia első földtani térképét.
Az ''uniformitarizmus'' elvét [[Charles Lyell]] (1797–1875) fejlesztette tovább. Az '''aktualizmus''' elvének lényege, hogy a Föld múltjában ugyanazok a folyamatok hatottak, mint jelenleg — tehát a mai folyamatokat és termékeiket megfigyelve megtudhatjuk, milyen folyamatok hozták létre a múltban az ilyen típusú kőzeteket. Ezek a folyamatok nem katasztrófaszerűek: kis erők hatnak hosszú időkig.▼
A 18. század tudományos vitáinak alapkérdése az volt, hogy mi is a földtani folyamatokat okozó, működtető alapvető erő? A [[neptunisták]], mint például [[Abraham Gottlob Werner]] (1749–1817) szerint ez az erő a víz, a [[plutonisták]], mint például [[Alexander von Humboldt]] (1769–1859) szerint a tűz, a földkéreg mélyén elhelyezkedő magma.▼
A [[katasztrófaelmélet]]et a 19. század elején alkotta meg [[Georges Cuvier]] báró (1769–1832)
Lyell eredményeire építve [[Johannes Walther]] (1860–1937) dolgozta ki (1893-ban) a '''fácies-korreláció''' elvét. Ennek lényege, hogy a parttól távolodva a tengerben más és más típusú üledékek rakódnak le. Ezek az üledékövek ''(fáciesek)'' a földtörténet minden pillanatában egymás mellett helyezkednek el, de ahogy a változik partvonal helyzete (nyomul előre vagy húzódik vissza a tenger), úgy tolódnak előre, illetve hátra ezek az övek. E mozgások eredményeként a rétegsorban az egyes üledékövekben lerakódott anyagokat egymás fölött találjuk.▼
Ugyancsak e század elején kezdték a [[Föld]] történetét szakaszokra tagolni; ekkor nevezték el és írták le a máig érvényes geológiai korszakok tekintélyes részét ([[szilur]], [[devon (időszak)|devon]], [[perm (időszak)|perm]], [[triász]], [[jura (időszak)|jura]], [[kréta (időszak)|kréta]] stb.)▼
=== Plutonizmus vagy neptunizmus? ===
▲Az ''uniformitarizmus'' elvét [[Charles Lyell]] (1797–1875) fejlesztette tovább. Az '''aktualizmus''' elvének lényege, hogy a Föld múltjában ugyanazok a folyamatok hatottak, mint jelenleg — tehát a mai folyamatokat és termékeiket megfigyelve megtudhatjuk, milyen folyamatok hozták létre a múltban az ilyen típusú kőzeteket. Ezek a folyamatok nem katasztrófaszerűek: kis erők hatnak hosszú időkig.
▲A 18. század tudományos vitáinak alapkérdése az volt, hogy mi is a földtani folyamatokat okozó, működtető alapvető erő? A [[
Az 1800-as évek második felének nagy tudományos áttörése [[Charles Darwin]]nak (1809–1882) köszönhető. Az [[evolúció]] elméletéből (1859) következik, hogy az üledékes kőzetekben talált [[ősmaradvány]]ok fejlődési sorokba rendezhetők, és eképpen alkalmasak arra, hogy belőlük maguknak a kőzeteknek a képződési sorrendjét is meghatározhassuk. 1841-ben [[John Phillips (geológus)|John Phillips]] (1800–1874) már azt javasolta, hogy földtörténetet az ősi állatvilág fejlettsége alapján tagolják, és ehhez megalkotta a [[paleozoikum]]-[[mezozoikum]]-[[kainozoikum]] fogalomrendszerét.▼
=== Teremtés vagy evolúció? ===
▲Lyell eredményeire építve [[Johannes Walther]] (1860–1937) dolgozta ki (1893-ban) a '''fácies-korreláció''' elvét. Ennek lényege, hogy a parttól távolodva a tengerben más és más típusú üledékek rakódnak le. Ezek az üledékövek ''(fáciesek)'' a földtörténet minden pillanatában egymás mellett helyezkednek el, de ahogy a változik partvonal helyzete (nyomul előre vagy húzódik vissza a tenger), úgy tolódnak előre, illetve hátra ezek az övek. E mozgások eredményeként a rétegsorban az egyes üledékövekben lerakódott anyagokat egymás fölött találjuk.
▲Az 1800-as évek második felének nagy tudományos áttörése [[Charles Darwin]]nak (1809–1882) köszönhető. Az [[evolúció]] elméletéből (1859) következik, hogy az üledékes kőzetekben talált [[ősmaradvány]]ok fejlődési sorokba rendezhetők, és eképpen alkalmasak arra, hogy belőlük maguknak a kőzeteknek a képződési sorrendjét is meghatározhassuk
A földtani képződmények abszolút korának meghatározására 1905-ben [[Ernest Rutherford]] angol fizikus javasolt használható eljárást, miután felismerte, hogy az atommagok radioaktív bomlásából (a kiinduló [[izotóp]]ok és a bomlástermékek arányából) következtethetünk arra, milyen régen keletkeztek az egyes kőzetek. Az ehhez szükséges érzékeny anyagvizsgáló műszert, a [[tömegspektrométer]]t [[Francis William Ashton]] alkotta meg 1919-ben — Rutherford 1908-ban, Ashton 1922-ben [[Nobel-díj]]at kapott.▼
Azok, akik nem tudták összeegyeztetni Darwin új tudományos igazságát és a tényeket [[kreacionizmus|teremtéselméleti]] meggyőződésükkel, eleinte tekintélyelméleti alapon tagadták az evolúció elméletét. Oktatását jogi eszközökkel és bírói ítéletekkel ([[daytoni majomper]] stb.) kívánták betiltani; azt az [[USA]] több tagállamában máig korlátozzák. Az „alternatívnak”, ráadásul „tudományosnak” feltüntetett elképzelések közül napjainkban a legdivatosabb az [[intelligens tervezés]] „elmélete”.
Miután bizonyították, hogy a földkéreg (pontosabban: a [[litoszféra]] egyes darabjai egymáshoz képest mozognak, a földtan alapkérdésévé az vált, hogy milyen is e mozgások alapvető jellege? A két nézetrendszer képviselőit „fixistáknak”, illetve „mobilistáknak” nevezték: a fixisták álláspontjának lényege az volt, hogy a kéregdarabok többé-kevésbé állandó (fix) helyen vannak, és az uralkodó mozgásirány a vertikális: nagy kőzetblokkok időnként lesüllyednek, illetve kiemelkednek. A horizontális elmozdulások ezekből függőleges elmozdulásokból származtathatók, és ezért jelentőségük másodlagos — a hegységek felgyűrődését az úgynevezett [[geoszinklinális]]-elmélettel magyarázták. A mobilisták éppen ellenkezőleg: a vízszintes elmozdulások szerepét vélték meghatározónak. A 20. század közepéig a fixisták voltak meghatározó többségben. Elképzeléseikre az első komolyabb csapást [[Alfred Wegener]] (1880–1930) német meteorológus mérte, amikor kidolgozta a [[kontinensvándorlás]] elméletét — ezt azonban a szakma nagy többsége nem fogadta el. A lemezmozgások okait és folyamatát [[Harry Hess]] (1906–1969) foglalta össze. A [[lemeztektonika]] elmélete a litoszféralemezek vándorlásával egységes alapon magyarázza a kontinensek, óceánok és hegyláncok keletkezését, a [[földrengés]]eket, a vulkanizmust és egy sor más, korábban a többihez csak áttételesen kapcsolódónak vélt folyamatot.▼
=== Fixizmus vagy mobilizmus? ===
▲Miután bizonyították, hogy a földkéreg (pontosabban: a [[litoszféra]] egyes darabjai egymáshoz képest mozognak, a földtan alapkérdésévé az vált, hogy milyen is e mozgások alapvető jellege? A két nézetrendszer képviselőit „fixistáknak”, illetve „mobilistáknak” nevezték: a fixisták álláspontjának lényege az volt, hogy a kéregdarabok többé-kevésbé állandó (fix) helyen vannak, és az uralkodó mozgásirány a vertikális: nagy kőzetblokkok időnként lesüllyednek, illetve kiemelkednek. A horizontális elmozdulások ezekből függőleges elmozdulásokból származtathatók, és ezért jelentőségük másodlagos — a hegységek felgyűrődését az úgynevezett [[geoszinklinális]]-elmélettel magyarázták. A mobilisták éppen ellenkezőleg: a vízszintes elmozdulások szerepét vélték meghatározónak
A 20. század közepéig a fixisták voltak meghatározó többségben. Elképzeléseikre az első komolyabb csapást [[Alfred Wegener]] (1880–1930) német meteorológus mérte, amikor kidolgozta a [[kontinensvándorlás]] elméletét — ezt azonban a szakma nagy többsége nem fogadta el. A lemezmozgások okait és folyamatát [[Harry Hess]] (1906–1969) foglalta össze. A [[lemeztektonika]] elmélete a litoszféralemezek vándorlásával egységes alapon magyarázza a kontinensek, óceánok és hegyláncok keletkezését, a [[földrengés]]eket, a vulkanizmust és egy sor más, korábban a többihez csak áttételesen kapcsolódónak vélt folyamatot.
=== Milyen idős a Föld? ===
▲
1841-ben [[John Phillips (geológus)|John Phillips]] (1800–1874) már azt javasolta, hogy földtörténetet az ősi állatvilág fejlettsége alapján tagolják, és ehhez megalkotta a [[paleozoikum]]-[[mezozoikum]]-[[kainozoikum]] fogalomrendszerét.
▲A földtani képződmények abszolút korának meghatározására 1905-ben [[Ernest Rutherford]] angol fizikus javasolt használható eljárást, miután felismerte, hogy az atommagok radioaktív bomlásából (a kiinduló [[izotóp]]ok és a bomlástermékek arányából) következtethetünk arra, milyen régen keletkeztek az egyes kőzetek. Az ehhez szükséges érzékeny anyagvizsgáló műszert, a [[tömegspektrométer]]t [[Francis William Ashton]] alkotta meg 1919-ben — Rutherford 1908-ban, Ashton 1922-ben [[Nobel-díj]]at kapott.
Az egységes földtudományból a 20. század első felében alakultak ki annak napjainkban is művelt résztudományai — a bevezetőben lesoroltakon kívül:
| |||