„Reinhard Scheer” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
19. sor:
1879-ben lépett be a Haditengerészet kötelékébe, 1882-ben Tengerészhadapróddá léptették elő,1885-től hadnagy , 1900-től Korvett kapitány, 1904-ben már Fregattkapitány, 1905-től Kapitány, 1910-ben Ellentengernagy és a nyílttengeri flotta vezérkari főnöke lett. , 1913-től Altengernagy és egy hadihajó egység parancsnokságát vette át. 1916-ben Admirális és evvel átvette a flotta főparancsnokságát. Az I. világháború (1914-1918) kitörését követően az Anglia elleni tengeralattjáró hadviselést szorgalmazta, és annak egyik fő stratégájává lépett elő. Azonnal egy döntő csatát akart kicsikarni az angol flottával szemben, ennek eredménye volt a jütlandi (skagerraki) ütközet, a világháború egyetlen nagyobb erőket megmozgató tengeri összecsapása.
==A [[Jütlandi csata]]==
1916. június 1-jén Scheer Haditerve szerint [[Franz von Hipper]] admirális 5 db csatacirkálóval indult volna el, mögötte mintegy másfél órai távolságra futott ki maga Scheer a nagy flottával. De az angolok értesültek a támadás tervéről, mert korábban az oroszok segítségével megfejtették a németek rejtjelkulcsait és így még mielőtt maga a német flotta kifutott volna, már az angol hajók már a tengeren álltak.[[Fájl:Jutland1916.jpg|thumb|300px|A Jütlandi csata alaprajza.]] A két hajóhad előőrsei ([[Franz von Hipper]] és [[David Beatty]]) 15 óra körül találkozott, de hamar megmutatkozott a németek technikai és minőségi fölénye. Kis idő múlva a Britek több mint 2 Csatacirkálójukat vesztették el ([[HMS Queen Mary]] és a [[HMS Indefatigable]]). A hajók valósággal szétrobbantak és összesen a két hajó legénységéből alig menekült meg 30 fő. Hipper a győzelemtől megrészegedve beakarta fejezni a munkát, de ekkor megjelent a [[John Jellicoe]] vezette angol főhajóhad és Hippernek muszáj volt visszavonulnia. Ekkor viszont Scheer is oda ért, de ekkor már a teljes, létszámban sokkal nagyobb, nagy brit flottával találta magát szembe. Az angol flotta terve, hogy a németek támadása előtt a part és a német hadiflotta közé ékelődik, de a németek felismerték a tervet és kétszer megpróbálták betörni az angol hajók oszlopát, mindkétszer sikertelenül. a második kísérlet után, besötétedett és Scheer északnak vette az irányt, az angolok viszont tovább haladtak délnek. Viszont mikor már teljesen besötétedett megpróbálkozott egy harmadik áttörési kísérlettel is. Ez utóbbi viszont teljes siker volt és szinte teljesen legázolta az ottani kisebb angol erőket. ez után a német hajóhad kilőtt még néhány torpedót, majd a német part felé lerakott aknák felé ment, hátha az angol hajóhad követi őket és így nagyobb csapást tudnak mérni az angolokra. viszont ebbe Jellicoe nem ment bele és így a csatának végleg vége lett. A csatát egyik szempontból a németek nyerték meg, mert kevesebb hajót (PL.: Az angolok 3 Csatacirkálót, a németek csak egyet veszítettek.) és embert vesztettek. Másfelől viszont, bár a csatát a németek nyerték meg, de nem sikerült áttörni az angol blokádot és nem sikerült az angol hajóhadakkal egy végső döntő csatát kezdeményezniük a németeknek. Hosszútávon pedig, az angoloké marad a tengeri fölény!
 
==A háború további szakaszában==
1917-ben egyik kezdeményezője volt a korlátlan tengeralattjáró-háború ismételt bevezetésének. A britek késve bár, de bevezették a konvojrendszert, ezzel tompítva az U-bootok támadásait. Scheer 1918 augusztusában a haditengerészet vezérkari főnöke lett, de 5 hónapi szolgálat után nyugállományba vonult.