„Boromisza Tibor (festő)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
A [[20. század]] első felében indult valamennyi jelentős magyar festő megfordult [[Nagybánya|Nagybányán]]. Boromisza bejárta [[Róma|Rómát]], [[Párizs]]t, [[München]]t, előtte a nagybányai [[plein air]], ez a magyar [[Barbizon]] nyújtott számára feltöltekezést. Mesterségbeli tudásban, szemléletben Nagybánya valamennyi mestere ([[Hollósy Simon]], [[Ferenczy Károly]], [[Thorma János]], [[Réti István]], [[Iványi-Grünwald Béla]]) sokat tudott nyújtani a tehetséges tanítványoknak.
Boromisza olyan erős elhivatottságot érzett a festés irányában, hogy feladta érte katonatiszti pályáját. Magyarország számos táját bejárta, sokat festett, 1906-tól már több gyűjteményes kiállítása volt [[Budapest]]en és vidéken, 1906 és 1914-ben a [[Könyves Kálmán Szalon]]ban volt képkiállítása, 1907-08-ban a [[MIÉNK]] körében állított ki, 1909-től a Művészházban és a Belvederében, 1928-29-ben a [[Nemzeti Szalon]]ban. Boromisza Nagybányán a neósok közé tartozott ([[Ziffer Sándor]], [[Perlrott Csaba Vilmos]], [[Bornemisza Géza]], [[Börtsök Samu]], [[Jakab Zoltán]], [[Réthy Károly]], [[Ferenczy Valér]], [[Ferkai Jenő]]
1927-28-ban a [[Hortobágy]]on a szilaj [[pásztor]]élet jellegzetes alakjait festette. 1933-ban megindította az ''Eke'' c. illusztrált folyóiratot, mely [[paraszt]]írásokat és parasztokról készült képeket közölt. A ''Függetlenség'' kritikusaként is működött.
Élete utolsó
== Művészete ==
|