Főmenü megnyitása

Boromisza Tibor (festő)

festő, 1880-1960

Boromisza Tibor (Bácsalmás, 1880. március 8.Szentendre, 1960. január 8.) magyar festő. A nagybányai művésztelepen kezdte tanulmányait 1904-ben Ferenczy Károlynál.

Boromisza Tibor
Boromisza Tibor festő.jpg

Született1880. március 8.
Bácsalmás
Meghalt1960. január 8. (79 évesen)
Szentendre

Boromisza Tibor aláírása
Boromisza Tibor aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Boromisza Tibor témájú médiaállományokat.


Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

A 20. század első felében indult valamennyi jelentős magyar festő megfordult Nagybányán. Boromisza bejárta Rómát, Párizst, Münchent, előtte a nagybányai plein air, ez a magyar Barbizon nyújtott számára feltöltekezést. Mesterségbeli tudásban, szemléletben Nagybánya valamennyi mestere (Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Iványi-Grünwald Béla) sokat tudott nyújtani a tehetséges tanítványoknak.

Boromisza olyan erős elhivatottságot érzett a festés irányában, hogy feladta érte katonatiszti pályáját. Magyarország számos táját bejárta, sokat festett, 1906-tól már több gyűjteményes kiállítása volt Budapesten és vidéken, 1906 és 1914-ben a Könyves Kálmán Szalonban volt képkiállítása, 1907-08-ban a MIÉNK körében állított ki, 1909-től a Művészházban és a Belvederében, 1928-29-ben a Nemzeti Szalonban. 1915-ben felvették a pápai Kölcsey Ferenc szabadkőműves páholyba. Boromisza Nagybányán a neósok közé tartozott (Ziffer Sándor, Perlrott-Csaba Vilmos, Bornemisza Géza, Börtsök Samu, Jakab Zoltán, Réthy Károly, Ferenczy Valér, Ferkai Jenő),[1] élesen szembeszállt az idősebb mesterekkel, ezért kiközösítették, e miatt elhagyta Nagybányát, s 1918-ig Szatmárnémetiben élt és alkotott, az első világháború után Budapesten telepedett le, 1945-től 1953-ig Keszthelyen élt, majd 1954-től haláláig Szentendrén. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Ferenczy Múzeum, a debreceni Déri Múzeum és még számos vidéki múzeum, s romániai múzeumok.

1927-28-ban a Hortobágyon a szilaj pásztorélet jellegzetes alakjait festette. 1933-ban megindította az Eke c. illusztrált folyóiratot, mely parasztírásokat és parasztokról készült képeket közölt. A Függetlenség kritikusaként is működött.

Élete utolsó éveiben Szentendrén működött, ott érte a halál. Első emlékkiállítását a Ferenczy Múzeumban rendezték meg 1962-ben.

MűvészeteSzerkesztés

Korán jelentkezett nála a gazdag színvilág, a szecesszió felé való elmozdulás, végül győzött az ő sajátos formákat redukáló, szimbolikus elemeket is alkalmazó posztimpresszionizmusa, az 1930-as évektől akár posztnagybányai stílussal is jegyezhetjük az ő munkásságát. Mind a figurális, mind a tájábrázolásban otthonosan mozgott.

Műveiből[2]Szerkesztés

 
Vásárosok a Zazarnál (1914; olaj, vászon, 72 x 95; magántulajdon)
  • Szőlőszedők (1906; olaj, vászon, 110 x 93,5; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Anya gyermekkel (1906; olaj, vászon, 73,5 x 63 cm; Kecskeméti Képtár, Kecskemét)
  • Patakparti házak (1908; olaj, vászon, 73 x 93 cm; MNG, Budapest)
  • Hölgy napfényes padon (c.1908-09; alakos tájkép)[3]
  • Önarckép (1910; olaj, vászon, 50 x 26 cm; Városi Képtár, Székesfehérvár)
  • Veresvízi bányászházak egy hideg téli napon (1911; olaj, vászon, 60 x 83 cm; magántulajdonban)
  • Nagybányai vásár (1911; olaj, karton, 50 x 69 cm; magántulajdonban)
  • Vásárosok a Zazarnál (1912; olaj, karton, 49 x 69 cm; magántulajdonban)
  • Fenyves enteriőr (1913; olaj, vászon, 105 x 124 cm; magántulajdonban)
     
    Szatmárnémeti park (1917; olaj, vászon, 86 x 96; magántulajdon)
  • Krisztust feltalálják a pásztorok (1912; olaj, vászon, 200 x 200 cm; Máramaros Megyei Múzeum, Nagybánya)
  • Kora reggeli fény (1913; olaj, vászon, 81 x 98 cm; magántulajdonban)
  • Erzsébet tér este (1922; tus, toll, gouache, papír, 21,5 x 30 cm; MNG, Budapest)
  • Szentendrei látkép ásó parasztokkal (1922, olaj, vászon, 55 x 77,5 cm; Ferenczy Múzeum, Szentendre)
  • Csikós számadó (MNG)
  • Juhász számadó (MNG)
  • Kucsmás férfi (MNG)

ForrásokSzerkesztés

  1. Réti i.m. 30. p.
  2. Lista hungart.hu, Kieselbach Galéria honlapja, Művészeti lexikon akadémiai kiadása nyomán.
  3. Hölgy napfényes padon c. kép és a róla szóló esszé. [2005. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Andor Győző kiadása, 1935. Boromisza Tibor lásd 130. p.
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1965. Boromisza Tibor lásd 273. p.
  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest : Kulturtrade Kiadó, 1994. Boromisza Tibor lásd 25, 30, 32, 134, 162, 182. p. ISBN 963-7826-35-1
  • Murádin Jenő - Szűcs György: Nagybánya száz éve. Miskolc-Nagybánya, 1996. Boromisza Tibor lásd 52, 135, 192, 199. p.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaller József ny.

További információkSzerkesztés