„Hatlyukú furulya” változatai közötti eltérés

A hatlyukú furulya – a legtöbb dugós [[Ajaksípos hangszerek|ajaksípos hangszer]]hez hasonlóan – két fő részből áll: [[Fúvóka (hangszerrész)|fúvókából]] és csőszerű, hangképző nyílásokkal ellátott testből. A hangot eredményező rezgésfolyamat úgy jön létre, hogy a befújt levegő a fúvóka ''dugó'' által leszűkített résén átáramolva éles akadályba, a ''szélhasító ék''be ütközik, ahol légörvények keletkeznek. Az örvények felváltva az ék alsó és fölső oldalán válnak le gyors egymásutánban, az így keletkező rezgés, [[Peremhangok|peremhang]] a hozzá csatolt csőrezonátor, hangszertest megfelelő saját rezgését gerjeszti, hallható zenei hangot létrehozva. A hang magassága – a [[fafúvós hangszerek]]nél megszokott módon – a hangszertest ''hanglyuk''ainak fedésével-nyitásával és átfúvással változtatható.

A jól kiszáradt bodzacsőből a maradék belet elkalapált végű, meghajlított dróttal tisztítják ki. A túl szűk üreg fúróval tágítható, akár a két vége felől is. A furatot fapálcára erősített csiszolópapírral simítják. A belső átmérő leggyakrabban 13 és 16 mm közötti, a külső 20-2520–25 mm. Az [[erdély]]i magyarok, a [[csángók]] – és a [[románok]] – furulyáinak furata az alsó végén 5-85–8 mm-esre szűkül, ez úgy érhető el, hogy a bodzacsövet nem fúrják teljesen végig. Különböző méretű fúrók használatával lépcsőzetesen szűkülő furatot is készítenek.

A szélhasítónak az áramló levegővel szembeni éles peremét, a ''szélhasító ék''et különös gonddal, pontossággal kell kidolgozni, a létrejövő hang milyensége nagyban ezen múlik. A ''szélhasító lyuk'' méretei, formája szintén lényegesek, ezek határozzák meg a szélhasító ék szélességét illetve az éknek a befúvórés torkolatától való távolságát. A szélhasító lyuk legtöbbször négyszögletű, de lehet félkör vagy kör alakú is. A lyuk mérete hosszanti irányban 4-64–6 mm, keresztben 5-105–10 mm, távolsága a furulya felső végétől 1,5-25–2 cm.

A szélhasító elkészítése után a ''befúvórés'' kialakítása következik. Ennek neve ''síp, síplyuk, zsiliplik.'' Az ideiglenesen beillesztett fadugót kiveszik, és a cső belső felületébe felső peremétől a szélhasítóig 1  mm mélységű szögletes árkot vésnek. Szélessége a szélhasítónál annak szélességével egyenlő, felül kissé tágabb. A fadugót megfelelő hosszúságúra szabják, hogy a cső peremétől a szélhasítóig érjen. Neve ''dugó'' vagy ''nyelv.'' Ennek a csőbe vésett árok felőli részét laposra faragják úgy, hogy síkja a szélhasító felé kissé emelkedjen. Ez a sík és csőbe mélyített árok együtt alkotja összeillesztés után a befúvórést.

A dugónak pontosan, szorosan kell illeszkednie a helyére, csak a befúvórésen szabad, hogy átengedje a levegőt. Ha jól van elkészítve, akkor a befúvórésen átnézve a rés közepén a szélhasító ék látszik, magassága a befúvás helyén 1-21–2 mm, a végén 1 mm vagy annál kisebb.

A ''hangképző nyílások'' a csőnek a szélhasító lyukkal átellenes oldalán vannak. A legfelső lyuk nagyjából a hangszer közepénél helyezkedik el, a többi sorban egy-egy ujjnyi távolságra egymástól. Átmérőjük 5-75–7 mm, kör alakúak vagy hosszirányban kissé oválisak. A lyukakat úgy készítik, hogy a kijelölt helyeken először hegyes szerszámmal előfúrják, majd tüzes vassal a megfelelő méretűre kiégetik.

Játék közben a hatlyukú furulya szélhasítója lefelé néz, így a befúvó nyílás is a dugóval ellátott cső peremének alsó részén van. A hangszer végét a használója nem veszi a szájába, csak az alsó részét fekteti kb. 0,5-1 5–1 cm mélységig az alsó ajkára. Felső ajkával a furulya végét támasztja, az ajkak között a levegő fúvására csak kis rést hagyva.

A [[15. század]] közepe táján a [[Bécsi kódex]]ben leírt bizonyos ''„bodzafában alkotott igrec készség”'' talán furulya lehetett, ha igen, ez ennek a hangszernek az egyik legkorábbi említése a magyarországi írott forrásokban. A 15. század elején másolt [[Schlägli szójegyzék]]ben a sípot, furulyát jelentő [[Latin nyelv|latin]] ''fistula'' szó [[Magyar nyelv|magyar]] megfelelője a ''süvöltő.'' ''Süvöltyü'' néven szerepel a furulya [[Apáczai Csere János]] [[1653]]-as ''Magyar Encyclopaediá''jában a ''„hangra szolgáló csinálmányok”'' között, ezt a régi nevet őrzi a [[moldvai csángók]] ''szűltü, szűtü, siltü'' szava. A ''süvűtő'' hangszernév Heves, [[Borsod-Abaúj-Zemplén megye|Borsod]], [[Hajdú-Bihar megye|Hajdú-Bihar]], [[Szabolcs-Szatmár-Bereg megye|Szabolcs-Szatmár]] megyében a [[fűzfasíp]]ot jelenti.

* {{MNéprLex|2|232–234|2-499.html}}

{{Sablon:Ajaksípos hangszerek}}

{{Sablon:Magyar népi hangszerek}}