„Réti legyezőfű” változatai közötti eltérés

bőv.
(bőv.)
(bőv.)
== Származása, elterjedése ==
 
[[Holarktikus]] fajként csaknem egész [[Európa|Európában]] és [[Ázsia]] nyugati felén honos. [[Észak-Amerika|Észak-Amerikába]] betelepítették. Magyarországon nem gyakori, de helyenként tömegesen fordul elő.
 
== Jellemzői ==
 
Szögletes, üreges, pirosan erezett szára mintegy 2 m magasra nő. Átellenes levelei összetettek, 2-5 pár fogazott és egyenlőtlen levélkéje van. [[Álernyő]]beÖsszemorzsolt tömörültlevelei jellegzetes, édeskés illatú virágai a sárgásfehértől a krémszínűig változnak.fertőtlenítő [[Aszmag]]termésébenszerre barnaemlékeztető magokszagot vannakárasztanak.
 
[[Álernyő]]be tömörült, édeskés illatú, 4–8 mm átmérőjű virágai a sárgásfehértől a krémszínűig változnak. [[Aszmag]]termésében barna magok vannak.
 
== Életmódja, élőhelye ==
 
Évelő. Nedves környezetben — mocsarakban, nyirkos talajú réteken, patak menti társulásokban — él, főleg a hegyvidékeken. Kertekbe is ültetik. Nyáron (júniustól augusztusig) virágzik.
 
== Gyógyhatása ==
== Felhasználása ==
 
A növény [[influenza]] és lázas állapot kezelésére javasolt, enyhíti a fej- és fogfájást, csillapítja a köszvény és a reuma okozta kisebb ízületi fájdalmakat. Gyakran ajánlják a túlsúly okozta vizeletelválasztási zavarok kezelésére. A növény segít a sebek és [[fekély]]ek gyógyulásában is. Az [[aszpirin]] alapanyaga.
 
Jóllehet a réti legyezőfű nem mérgező, alapanyagai között szerepel a [[szalicilsav|szalicil]], ezért szalicil- vagy aszpirinérzékenyeknek ellenjavallt. Ezzel együtt sokfelé salátának fogyasztják.
 
Németországban és Skandináviában virágait illatosítónak a [[méhsör]]be és a borba keverik.
* {{füvészkert}}
* D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 16.
* [[Martin Walters]]: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. ISSN 0237 4935 ISBN 963 9367 66 4
 
{{Figyelmeztetés gyógynövény}}