„Ottinger Ferenc” változatai közötti eltérés

Báró '''Ottinger Ferenc''' ([[Sopron]], [[1792]]. – [[Bécs]], [[1869]]. [[április 8]].) császári és királyi altábornagy, lovassági tábornok, az [[1848-49-es forradalom és szabadságharc| 1848-49 évi szabadságharc]] ellen fellépő császári alakulatok egyik vezénylő tábornoka.

A [[Batthánymagyar Lajoskormány|Batthány-kormánykormányának]] megalakulásakor felajánlották neki a hadügyminiszteri posztot, de nem fogadta el. A végül hadügyminiszterré kinevezett [[Mészáros Lázár]] hivatalba lépéséig Ottinger volt a hadügyminiszteri tanács elnöke volt. [[1848]] májusában a a [[Jellasicsmagyar kormány]] a [[Jellacsics József|JellasicsJellacsics]] ellen felállított drávai[[dráva]]i magyar hadsereg parancsnokánakparancsnokává nevezte ki a magyar kormány. Ottinger itt nem katonához méltó módon járt el: a konfliktus kitörésekor magára hagyta seregét és átszökött [[JellasicsJellacsics József|Jellacsics]] táborába.

Ezután – a császáriak oldalán – a szabadságharc számos csatájában részt vett. [[1848]]. [[december 28]]-án a [[bábolnai ütközet]]ben győzött a feldunai hadsereg [[Görgey Kornél]] által vezetett utóvédje ellen. A [[Mórimóri csata|móri csatát]] (1848. [[december 30]].) az ő egységének rohama döntötte el a császáriak javára. [[1849]]. [[január 22]]-én [[Szolnok]]nál csatát vesztett [[Perczel Mór]] ellen. A [[kátyi ütközet]]ben ([[1849]]. [[június 7]].) merész támadásával megsemmisítette a 8. honvédzászlóaljat. Ezért a tettéért megkapta a [[Mária Terézia Rend]] keresztjét és a vele járó bárói[[báró]]i címet.

A háború után altábornagyi rangban hadosztályparancsnok volt. [[1866]]-ban vonult nyugalomba, mint lovassági tábornok.