„Olt Károly” változatai közötti eltérés

a
Dátumkékítés és dátumtoldalékolás javítása
(1946-56 KV-tag volt)
a (Dátumkékítés és dátumtoldalékolás javítása)
[[Evangélikus]] felekezetű köztisztviselői-értelmiségi családba született. Családjával a [[trianoni béke|trianoni döntést]] követően, [[1920]]-ban települtek át Zágrábból Magyarországra. Tanulmányait Zágrábban, majd Budapesten végezte, azonban sosem fejezte be. [[1929]]-től [[1944]]-ig magántisztviselőként dolgozott. [[1924]] és [[1927]] között a Pro Christo protestáns diákegyesület tagja volt. [[1928]]-ban került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, pontosabban annak balszárnyával. A rajtuk keresztül megismert marxista irodalom hatására egyre inkább baloldali gondolkodásúvá vált, [[1929]]-ben már marxista szemináriumot szervezett. [[1930]]-ban csatlakozott a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|KMP]]-hez, amiért (pontosabban illegális kommunista propagandatevékenységért) [[1932]]-[[1933]]-ban összesen hét és fél hónapot ült. Szabadulása után rendőri felügyelet alatt maradt, ennek ellenére folytatni tudta illegális propagandatevékenységét különböző legális (szak)szervezeteken belül. Belépett a legális [[Szociáldemokrata Párt]]ba is, majd az újjászervezett KMP-n belül kezdett munkálkodni, egyebek mellett részt vett az ellenállásban is.
 
[[1945]]. [[január 20.|január 20-ától]]-tól [[február 15.|február 15-éig]]-ig a [[Magyar Kommunista Párt]] belvárosi pártbizottságának és a helyi nemzeti bizottságnak volt a tagja. 1945 után is részt vett a szakszervezeti mozgalomban. [[1945]]. [[június 24]].|június 24-én]] a Dunántúlról beválasztották az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]be. Az [[1945-ös választások]]on bejutott a [[Budapest|Budapest fővárosi]] [[törvényhatósági bizottság]]ba is, aminek 1947-ig alelnöke volt.
 
1946 és 1956 között tagja volt az MKP illetve az MDP [[Központi Vezetőség]]ének (KV).
 
Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es választások]]on a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott a parlamentbe. [[1947]]. [[szeptember 24]].|szeptember 24-én]] kinevezték a [[Dinnyés-kormány]] népjóléti miniszterévé, amit [[1949]]. [[június 11]].|június 11-éig]] látott el. [[1947]]. [[június 8]].|június 8-án]] megválasztották az [[A magyar Országgyűlés elnökeinek listája|Országgyűlés elnökévé]], ahonnét alig több, mint két hónappal később, [[augusztus 23]].|augusztus 23-án]] távozott, mivel az újonnan létrehozott [[Elnöki Tanács]] titkárává választották. Rövid hivatali ideje ellenére az ő országgyűlési elnöksége alatt fogadták el a [[A Magyar Népköztársaság Alkotmánya|Magyar Népköztársaság Alkotmányát]], a [[Népgazdasági Tanács]] felállításáról szóló, illetve a földreform befejezéséről szóló törvényt. Az Elnöki Tanács titkári tisztét 1950. február 25-éig töltötte be.
 
1950. február 25-étől - a korszakban példátlanul - több mint hat és fél éven át, [[1956]]. [[október 27]].|október 27-éig]] pénzügyminiszter volt. Az [[1956-os forradalom]] során ő is „oldalt cserélt”. A [[Munkásőrség]] alapító tagja, [[november 12]].|november 12-étől]] pedig a [[Első Kádár-kormány|Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány]] titkárságvezetője, e posztot [[1959]]. június 2-áig töltötte be. Ezután az [[Állami Egyházügyi Hivatal]] elnöke lett, és onnan vonult nyugdíjba [[1961]]. október 20-án. Emellett 1957. május 9. és 1961. október 7. között ismét tagja volt az Elnöki Tanácsnak. Országgyűlési mandátumát az [[1967-es választások|1967-es választásokig]] tartotta meg, ahol 1953 óta [[Fejér megye|Fejér megyét]] képviselte.
 
==Források==
116 360

szerkesztés