„IV. Knut dán király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
36. sor:
}}
'''II. Knut<ref>Névváltozatai: ''Kanut, Knud, Kund''.</ref> Svensson''' vagy '''Szent''' Knut ([[dán nyelv|dánul]]: ''Knud den Hellige''), ([[1043]]<ref name=revai>'''Révai Nagy Lexikona''', Révai testvérek irodalmi intézet részvénytársaság, Budapest, 11. kötet, 211. oldal.</ref><ref name=nygaard/><ref>Más források szerint [[1042]]-t valószínűsítenek. Vö.:[http://en.wikipedia.org/wiki/Canute_IV_of_Denmark]</ref> – [[1086]]. [[július 17.]]<ref>Vagy [[július 10.]] (Vö.:http://nygaard.howards.net/files/1589.htm)</ref>), [[Dánia]] királya [[1080]]-tól [[1086]]-ig; Dánia [[védőszent]]je<ref name=csiffary>Csiffáry Tamás: '''Európai uralkodók könyve''', Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, 199. oldal</ref><.
Knut [[II. Svend dán király|II. Svend Estridsson]] törvénytelen fia
Bátyját, [[III. Harald dán király|III. (Hén) Harald]]ot követte a trónon. Jámbor életű uralkodó volt<ref name=pallas>{{Pnl|szócikk=Kanut|url=http://mek.niif.hu/00000/00060/html/055/pc005509.html#7}}</ref>, aki ennek ellenére erős, központosított királyi hatalmat kívánt létrehozni az egyházra támaszkodva<ref name=csiffary/> a
Mivel [[I. Kanut dán király|I. (Nagy) Kanut]] unokaöccsének fia volt, az [[Anglia|angol]] trónra is igényt tartott. [[1085]]-ben Knut egy nagyobb szabású vállalkozásba fogott. Az elégedetlenkedő angolszászok biztatására Norvégia királyával, [[III. Olaf norvég király|Olaffal]], valamint ennek apósával, Flandria grófjával, [[I. Róbert flamand gróf|Róberttel]] szövetkezve el akarta űzni Anglia trónjáról [[I. Vilmos angol király|Hódító Vilmost]]<ref name=szent />. Hatalmas flottát szervezett [[Limfjord]]ban (Jütland). Vilmos is felkészült: megszállta a keleti partot, hogy megnehezítse a dánoknak a partraszállást. Végül az egész terv kútba esett, mert Knut nem vállalkozhatott arra, hogy – mint tervezte – maga vezesse a flottát. Ez meghátrálásnak látszott, ami a zsákmányra éhes főembereknek csalódást okozott. Valójában azonban azért nem akarta Knut Dániát elhagyni, mert Gergely pápának [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] császár által elűzött német hívei, Salzburgi Gebhard és Hermann von Salm ellenkirály nála kerestek Schleswigben menedéket, így tartania kellett tőle, hogy a császár hátba támadja.
Csakhogy Dániában ezt nem látták be, s végül az elégedetlenkedés oda vezetett, hogy összeesküvéseket szőttek.<ref>Más források szerint az okozta a végzetét, hogy megpróbálta a parasztokat rákényszeríteni, hogy részt vegyenek az [[Anglia]] elleni támadásban. </ref> Ezek letörésére Knut pénzbírságot rótt ki, de ezzel csak azt érte el, hogy még ellenségesebb lett a hangulat. [[1086]] nyarán kitört a lázadás, melynek élére Knut öccse [[I. Olaf dán király|Olaf]] állt<ref name=pallas />. A felkelés [[Jütland]] legészakibb részéről (Vendsyssel) indult ki, és az egész tartományra átterjedt<ref name=szent />. Knut [[Odense|Odensében]] (Tünen) megkísérelte, hogy úrrá legyen a helyzeten. Július 10-én egy Jütenben és Tünenben kiállított sereg megtámadta Kanut kíséretét<ref name=szent />. Tárgyalni a támadók nem voltak hajlandók. A király a Szent Albán templomban keresett menedéket<ref name=pallas />, bízva a szent oltalmában, akinek ereklyéit maga hozta ide Angliából<ref name=szent />. Ellenségei nem rettentek vissza. Knut felkészült a halálra: meggyónt és megáldozott. Emberei – köztük testvére, Benedek is – bátran küzdöttek érte, de a túlerőben lévő ellenség lemészárolta őket. Kanutot az ablakon át egy lándzsa találta el; a szentélyben, az oltár lépcsőjén halt meg Dánia első vértanúja<ref name=szent />.
==Utóélete==
|