[[III. Björn svésdsvéd király|III. Björn]] fiaként született, de édesapja halála után valószínűleg nem ő, hanem [[II Emund svéd király|II. Emund Emundsson]] lett a király. Annak [[970]] körüli halála után lett Eriké a trón, de a meglévő források szerint (ezek [[izland]]i mondák, és a [[Adam von Bremen|brémai Ádám]] krónikája) [[975]]-ig fivérével, [[II. Olaf svéd király|Olaf]]fal együtt kormányzott . Királyságának határai vitatottak: főleg a [[Mälaren]] tó és környéke és dél fele egészen a [[Balti-tenger]] partjáig [[Blekinge tartomány]]ig. Egyes krónikák arról jelentenek, hogy ő volt az első király, aki [[Svealand tartomány|Svealand]], [[Östergötland tartomány|Östergötland]] és [[Västergötland tartomány|Västergötland]] tartományokra, azaz a teljes középkori Svédország területére ki tudta terjeszteni hatalmát. Mai vélekedések azonban ezt az érdemet inkább fiának tulajdonítják. Visszaverte a dánok támadástá, [[975]] körül megsemmísítette a vikingek leghíresebb fészkét, Birket<ref name=europa/>. Bár Erik felvette a keresztséget,
a svédek a későbbi keresztény uralkodók alatt is a [[12. század]] elejéig megtartották pogány kultuszaikat, amelyek központja Ó-Uppsala volt<ref name=europa/>.
