„Kassúk” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: lt:Kasitai |
|||
16. sor:
A kassziták már az akkád-korszakban jelen voltak a Zagrosz-hegységben, a [[gutiak]] és [[lullubiak]] délnyugati, az [[elámiták]] északkeleti szomszédjaként. A legkorábbi időktől folyamatosan zaklatták a folyamköz városállamait, mindenekelőtt a legközelebbi [[Esnunna|Esnunnát]], illetve az Óbabiloni Birodalom idején ''Nawar''-nak nevezett kerületet. I.e. 1795 körül törzsszövetségbe tömörültek. [[I. e. 1750]] körül ''Gandes'' vezetésével államot alapítottak Mezopotámiában. Nagy szerepet játszottak az [[Óbabiloni Birodalom]] összeomlásában is.
[[
Babilon végül a [[hettiták|hettita]] [[I. Murszilisz hettita király|I. Murszilisz]] hadjáratával roppant meg, az ''amoriták'' helyét a ''[[Tengerföld]]'' korábban már függetlenedő fejedelmei foglalták el, és [[II. Agum]] is jelentősen kiterjesztette érdekszféráját. Sőt [[Assur-bán apli asszír király|Assur-bán-apli]] könyvtárában van egy olyan dokumentum, amely szerint a hettita hadjárat után egyenesen II. Agum állíttatta helyre az [[Észagila|Észagilát]] és benne a [[Marduk]]-szobrot. Ez esetben valószínűsíthető, hogy – legalább időlegesen – Babilont is uralta.
Babilon végül a [[hettiták|hettita]] Murszilisz hadjáratával roppant meg, az ''amoriták'' helyét a ''Mát-Támti'' kerület, azaz a ''Tengerföld'' korábban már függetlenedő fejedelmei foglalták el. Őket viszont Elám egy támadása ingatta meg, előkészítve a terepet a kasszitáknak. A babiloni hatalomátvételt megelőzően az ókori Kelet politikailag stabilizálódott, de egy kényes egyensúlyi helyzetben. [[Hettiták|Hatti]] még mindig nem tudott kilépni a gyengülő [[Mitanni]] árnyékából, de egyre kevesebb befolyást engedett meg. Ugyanakkor Mitannit gyengítette a hettita ''szakadárkodás'', és bár szilárdan tartotta magát Felső-Mezopotámiában, s Vaššukaniból még mindig nagyhatalmat kormányoztak, a hanyatlás első kézzelfogható jeleként [[IV. Thotmesz]] egyik felesége Artatama király leánya lett, majd [[III. Amenhotep]] Artatama utódjának, Šuttarna királynak két, valamint Tušratta egy lányát is feleségül kapta. Az első tengerföldi dinasztia egészen 1371-ig vissza tudta tartani a kasszita törzsszövetség zsákmányra éhes hadait, melyek nagy harcértéket képviseltek ugyan, de szervezetlen ''bandákban'' fosztogattak. Egyiptom pedig III. Amenhotep haláláig (1364) a térség legerősebb állama maradt.▼
▲
Aššur 1364-ig bizonyos megosztottságban élt. Mitanni több, mint száz évig tartotta megszállva Ninivét, a maradék területek pedig névleg Babilon vazallusai voltak. 1371-ben némileg lazult a függőség, mikor az első tengerföldi dinasztiát a kassziták elüldözték, Ea-gâmil helyét I. Kadašman-Enlil, Kussúkhe királya foglalta el, aki így Karadúnias királyává vált (a kassziták így nevezték Babilont).▼
▲
Az 1364-es év újabb fordulópont a Közel-Kelet életében, csakúgy, mint 1468, a mekteji (megiddoi) csata éve. I. e. 1364-ben halt meg III. Amenhotep, az utolsó egyiptomi uralkodó, akinek 1334-ig bezárólag még volt némi tekintélye. Halálával nemcsak Egyiptomban szabadultak el az indulatok, de Egyiptom területén kívül a vazallusok is. I. Šuppiluliumaš hettita király ez évben óriási vereséget szenvedett Mitannitól, annak ellenére, hogy Aššur - talán nem véletlenül - éppen ugyanakkor támadt Mitannira. De ez volt Mitanni utolsó nagy győzelme, s hosszú ideig Hatti utolsó veresége. Aššurban ez évben lépett trónra a Középasszír kor második uralkodója, I. Aššur-uballit, az első, aki külpolitikájában teljesen önállóan viselkedett. Saját nevében küldött követeket [[Ehnaton]]hoz, mint egy önálló uralkodó - ami ellen a kasszita Karadûniaš királya, Burnaburiaš hiába tiltakozott.▼
▲Az 1364-es év újabb fordulópont a Közel-Kelet életében
Az új egyensúlyi helyzet nem kevésbé volt bonyolult, mint a korábbi: Karadûniaš számára nem volt közömbös, hogy Elám mit tervez, hiszen Elám mindig is készen állt nyugat felé terjeszkedni, s csak az alkalomra várt. Ebből kifolyólag viszonylag tehetetlenül szemlélték Aššur önállóskodását. Aššur viszont a hettita-barát mitanni-uralkodó, Mattiwaza trónralépése után csak beszűkült mozgásterülettel rendelkezett, hiszen gyakorlatilag ¢atti közvetlen szomszédjává vált, s a nagy birodalom elzárta előle a hódítási lehetőségeket. Aššur-uballit - hogy ne kerüljön két tűz közé - mind Karadûniašsal, mind Mitannival kiegyezett. A hatalmas Hattit viszont egyelőre lekötötte a gyengélkedő Egyiptom. Egyiptom számára ezidőtájt nem maradt más lehetőség a nagypolitikában, mint a szíriai zavarkeltés, mely több-kevesebb sikerrel feltartotta a hettitákat [[Horemheb]] idejéig. Ebben a helyzetben a kasszita állam mentesült a nyugati fenyegetettségtől, és erőit kelet felé fordíthatta.▼
▲Az új egyensúlyi helyzet nem kevésbé volt bonyolult, mint a korábbi:
A fordulatot Hatti belpolitikai változásai hozták: II. Muršiliš újra szilárd egységgé kovácsolta a birodalmat. Hattušaš uralkodói tulajdonképpen ekkor érték el a legnagyobb hatalmukat országukon belül. Muršiliš utódja, Muwattališ egy minden addiginál nagyobb, erősebb és egységesebb országot örökölt. A korábbi hegemón Mitanni már szerves részévé lett Hattinak, Szíria és Fönícia fejedelmei biztosították hűségükről - birodalma Kisázsia nyugati szegélyétől Babilonig és Egyiptomig terjedt. A kasszita Babilon (Karadûniaš) erejéből még Aššur megrendszabályozására sem futotta, Egyiptomot pedig a három emberöltőnyi magába roskadás után kezdték lebecsülni, nem számítottak rá, mint erős ellenfélre.▼
▲A fordulatot Hatti belpolitikai változásai hozták: [[II.
A [[tengeri népek]]kel egyidőben az [[Arámi nyelv|arámi]] nép ''(arameusok)'' vándorlása is elindult - legalábbis ekkor érkeztek meg Mezopotámiába. A sémi népek eme újabb hullámához képest az [[Amoriták|amorita]], [[akkád]] és egyéb sémi expanziók eltörpülnek. Az arámiak a Tigris mellékétől a Földközi-tengerig nyomultak. Az egymás elleni harcban legyengült Aššur és Karadûniaš erősen megsínylette az arameusok áradatát. Aššur rövid idő alatt az óbirodalmi területére szorult vissza, Karadûniaš pedig teljesen eltűnt, hiszen Bâbil városba bevonult az elámita hadsereg, megszüntetve a kasszita dinasztia uralkodóinak sorát. Egészen 1126-ig elámiták uralkodtak Babilonban. Visszaszorult a šumer-akkád közlekedő nyelv használata, a Mezopotámiával szomszédos civilizációk ettől kezdve saját nyelvükön fogalmazták meg dokumentumaikat - mind vallási, mind politikai írományaik az akkád ékírás helyi változataival, az ország nyelvén keletkeztek. A közvetlen Folyamközön kívül csak Aššurban maradt fenn az akkád nyelv, annak asszír nyelvjárása.▼
▲A [[tengeri népek]]kel egyidőben az [[
A kassziták hosszú babiloni tartózkodása alatt az állam Burnaburiaš idején volt a legerősebb, de akkor is mindössze annyira jutottak, hogy a "Tengeri Ország"-ot hódoltassák, amivel megszüntették az utolsó šumer államot. A kassziták vitathatatlan politikai tehetetlenségének oka tulajdonképpen ismeretlen. A század eleji történészek - s helyenként a maiak is, nem kevés rasszista éllel - a nép tehetetlenségének (nomadizáló életmódjuk) számlájára írták ezt. Persze elképzelhető, hogy Karadûniaš hosszú fennállásának okai között ott található az a tény, hogy Hammurapi államszervezetébe fészkelték be magukat a kassziták. ''„... nem a kassziták tartották Babilont, hanem a babiloni államszervezet tartotta a kasszitákat”''. Tény az is, hogy az elámiták rövid gazdasági és politikai fellendülést hoztak Babilonnak. Az elámiták sikerei viszont Aššur visszaszorulásával is magyarázhatók. Karadûniaš háttérbe szorulásának valódi oka talán éppen abban keresendő, hogy fennállásának teljes tartama alatt a korábbi vazallussal, Aššurral hadakozott. E küzdelem sokáig eldöntetlen maradt, ami az instabil belső állapotú Középasszír kor és ¢atti fenyegetésének következménye is - de ugyanakkor a kassziták elvitathatatlan érdeme is. A kasszita dinasztia végül nem is Aššur csapásai alatt omlott össze, hanem egy váratlan elámita betörés következtében egy olyan időszakban, amikor mind Aššur, mind Karadûniaš megingott az arameus invázió hatására.▼
▲A kassziták hosszú babiloni tartózkodása alatt az állam
== A kasszita állam ==
A kassziták katonai szervezete hozta létre a ''bít(u)'' (= ház) néven ismert közigazgatási rendszert, amely a legerősebb családok és nemzetségek által felosztott és uralt államot jelenti. A ''ház urai'' igazgatták a közigazgatási egységeket, teljesítették az állam felé a kötelezettségeket, de egyúttal az állammal szemben védték érdekeiket. A ''házak'' idővel egyénileg is megerősödtek, és a királyi hatalom korlátaivá, később megbuktatóivá váltak.
Szokásban maradt a határkövek ''(kudurru)'' állítása, amelyeknek feliratai sok információval szolgálnak a korra vonatkozóan. Többek közt nyomon követhető a ''házak'' erősödése és önállósodása. Visszaesett a pénzforgalom, ami részben annak a következménye, hogy a király pénzbeli adóit egyre kevésbé hajtották be a tartományurak ellenállása miatt. Ez viszont a királyi hatalom csökkenése mellett Karadúnias haderejét is gyengítette, sőt a királyi bíráskodás is egyre inkább visszaszorult. [[Szippar]], [[Nippur]] és [[Babilon]] hamarosan megszabadult nemcsak a királyi bíráskodástól és a pénzbeli központi adóktól, hanem a közmunkák kötelezettsége alól is.
== Irodalom ==
|