„Clara Schumann” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
defsort |
a kisebb formai javítások |
||
7. sor:
Clara Weick 1819-ben egy híres [[zongora]]tanár, Friedrich Wieck lányaként látta meg a napvilágot Lipcse városában. Apja tanította zongorázni, tehetsége hamar megmutatkozott. 1827-ben találkozott először Robert Schumannal. Clara ekkor még csak nyolc, Robert pedig 19 éves volt. A későbbi nagy zeneszerző ekkor még zongoristának készült és Clara apjához járt zongora órákra. Calra első nyilvános koncertét a lipcsei Gewandhaus-ban adta, ahol [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] is hallotta játszani az ifjú tehetséget. Ezután [[párizs]]i koncertkörutat tett apjával, ami meghozta számára a sikert és az elismerést. Saját kompozícióval először 1829-ben állt elő, négy [[polonéz]]t komponált zongorára. 1834 és 1836 között írta, a ''Soirées Musicales'' című zongoradarab ciklust, amelyről [[Liszt Ferenc]] is elismerően nyilatkozott.
Robert Schumannba tizenhat éves korában szeretett bele. Az akkor már híres zeneszerző, két évvel később fejezte szándékait Clara apja előtt, aki ellenezte az esküvőt és lányát eltiltotta kérőjétől. A szerelemesek azonban nem adták fel: a barátokon keresztül tartották a kapcsolatot és Calra mindig zenei üzeneteket küldött a koncertjein Robertnek. Aztán 1840-ben elérték céljukat és egybe keltek. Összesen nyolc gyerekük született, akiket anyuk gondos zenei nevelésben részesített.
Clara férje műveinek interpretációjával nagy sikereket aratott. Ő volt az egyetlen előadó, aki teljes mértékben megtudod felelni Schumann igényeinek és úgy tudta előadni annak műveit, ahogy azt ő elképzelte. Clara eközben egymás után írta zeneműveit, de zeneszerzőként nem igazán tudott nagy hírnévre szert tenni. Életében cak mint kiváló tanárt és előadóművészt ismerték el széles körben.
Férje betegsége közben egyre súlyosabb lett. Robertet hallucinációk gyötörték és 1854-ben egy téli éjszaka rohamot kapott, kikelt az éjszaka közepén az ágyból és a jeges [[Rajnába]] ugrott. Ezután saját kérésére [[Endenich]]be került egy ottani elmegyógyintézetbe, ahol 1856-ban meghalt. Clara férje halála után [[Johannes Brahms]] jó barátja lett, akit tanácsaival segített a komponálásban. Brahms 1853-ban látogatta meg először a Schumann házaspárt, akik egyből befogadták. Az ifjú Brahms, ekkor reménytelen szerelmet táplált Clara iránt, ami csak később szelídült tartós és mély barátsággá. Az ifjú zeneszerző sokat tanult a tapasztalt és jól képzett zongoraművésznőtől.
16. sor:
== Munkássága ==
Clara 1830-tól komponált rendszeresen. Művei elsősorban zongora- és kamarazene-darabok. Eleinte főleg a kor virtuóz zenéjének stílusában, saját használatra írta műveit. Később Robert Schumannal igen szoros alkotói kapcsolatot alakított ki, ennek köszönhetően egyre költőibb művek kerültek ki keze alól (''Romance pour piano op 11.'', 1838-39), kölcsönösen átvettek egymástól témákat is, titkos zenei idézeteket használtak. A házaspár közös [[Johann Sebastian Bach|Bach]]- és [[ellenpont]]tanulmányokat is folytatott. Ennek eredményeként [[prelúdium]]okat és [[fúga|fúgákat]] komponáltak a ''Wohltemperiertes Klavier'' mintájára, amik egy részét közösen közre is adták. 1853-tól azonban már csak szórványosan komponált. Ez nyilván összefüggésben volt férje állapotának súlyosbodásával és későbbi halálával. Életműve mindössze 21 darabból áll, annak ellenére, hogy több dokumentum is bizonyítja, hogy fiatalkorában több tucatnyi művet komponált. Ezeknek azonban jelentős része elkallódott. ▼
▲Clara 1830-tól komponált rendszeresen. Művei elsősorban zongora- és kamarazene-darabok. Eleinte főleg a kor virtuóz zenéjének stílusában, saját használatra írta műveit. Később Robert Schumannal igen szoros alkotói kapcsolatot alakított ki, ennek köszönhetően egyre költőibb művek kerültek ki keze alól (''Romance pour piano op 11.'', 1838-39), kölcsönösen átvettek egymástól témákat is, titkos zenei idézeteket használtak. A házaspár közös [[Johann Sebastian Bach|Bach]]- és [[ellenpont]]tanulmányokat is folytatott. Ennek eredményeként [[prelúdium]]okat és [[fúga|fúgákat]] komponáltak a ''Wohltemperiertes Klavier'' mintájára, amik egy részét közösen közre is adták. 1853-tól azonban már csak szórványosan komponált. Ez nyilván összefüggésben volt férje állapotának súlyosbodásával és későbbi halálával. Életműve mindössze 21 darabból áll, annak ellenére, hogy több dokumentum is bizonyítja, hogy fiatalkorában több tucatnyi művet komponált. Ezeknek azonban jelentős része elkallódott.
Fennmaradt viszont 14 éves korábban írt zongoraversenye, amely eredetileg [[Carl Maria von Weber|Weber]] egy tételes koncertjeinek a hatására készült. A darab ebben a formában is több alkalommal elhangzott különböző koncertek során, de később Clara több tételesé bővítette művét. Korai darabjain Weber mellett [[Franz Schubert|Schubert]] hatása figyelhető meg. Aztán később jó barátságba került Schumann mellett [[Frédéric Chopin|Chopinnal]] és [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelsshonnal]] is. Az ő hatásuknak tudható be, hogy Clara későbbi műveiben a hagyományos formákat elég szabadon kezelte. Férje halála után két [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] és egy [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] zongoraversenyhez is írt [[kadencia|kadenciákat]]. ▼
▲Fennmaradt viszont 14 éves korábban írt zongoraversenye, amely eredetileg [[Carl Maria von Weber|Weber]] egy tételes koncertjeinek a hatására készült. A darab ebben a formában is több alkalommal elhangzott különböző koncertek során, de később Clara több tételesé bővítette művét. Korai darabjain Weber mellett [[Franz Schubert|Schubert]] hatása figyelhető meg. Aztán később jó barátságba került Schumann mellett [[Frédéric Chopin|Chopinnal]] és [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelsshonnal]] is. Az ő hatásuknak tudható be, hogy Clara későbbi műveiben a hagyományos formákat elég szabadon kezelte. Férje halála után két [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] és egy [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] zongoraversenyhez is írt [[kadencia|kadenciákat]].
== Művei ==
25. sor:
* 1831• ''Quatre Polonaises pour le pianoforte'', Op. 1.
* 1832• ''9 Caprices en forme de valse pour le piano'', Op. 2
* 1833• ''Romance variée pour le piano'', Op. 3 (C major).
* 1834• ''Walzer fűr Gesang und Klavier.''
* 1835• ''Valses romantiques pour le piano'', Op. 4
* 1835• ''Quatre pieces caractéristiques'', Op. 5 (1. ''Le Sabbat''; 2. ''Caprice à la Boléro''; 3. ''Romance'': 4. ''Ballet des Revenants'').
* 1836• ''6 Soirées musicales'', Op. 6 (1. a-moll toccatina; 2. F-dúr noktürn; 3. g-moll mazurka; 4. d-moll ballada; 5. g-moll mazurka; 6. a-moll polonéz).
* 1836• a-moll zongoraverseny, Op. 7:
* 1837• ''Variations de concert pour le pianoforte, sur la Cavatine du Pirate, de Bellini'', Op. 8. *1838• G-dúr impromptu. ''Souvenir de Vienne''.
* 1839• d-moll scherzo No. 1, Op. 10.
* 1840• ''Trois Romances pour le pianoforte'', Op. 11 (1. esz-moll andante; 2. g-moll andante; 3. a-moll Moderato).
* 1841• ''Am Strande''. Robert Burns egyik versének megzeneésítése
* 1841• 3 dal: ''Zwőlf Gedichte aus F. Rűckert's Liebesfrűling fűr Gesang und pianoforte von Robert und Clara Schumann'', Op. 12: 2. ''Er ist gekommen in Sturm und Regen''; 4. ''Liebst du um Schönheit''; 11. ''Warum willst du and’re Fragen?''
* 1841• ''Die gute Nacht, die ich dir sage''.
* 1842• g-moll zongoraszonáta
* 1843• 6 dal: ''Sechs lieder mit begleitung des pianoforte'', Op. 13: 1. ''Ihr Bildnis. Ich stand in dunklen Träumen''; 2. ''Sie liebten sich beide''; 3. ''Liebeszauber''; 4. ''Der Mond kommt still gegangen''; 5. ''Ich hab’in deinem Auge''; 6. ''Die stille Lotusblume''.
* 1843• ''O weh des Scheidens, das er tat''.
* 1844• E-dúr impromptu
* 1845• c-moll-scherzo No. 2, Op. 14:
* 1845• ''Quatre pièces fugitives'', Op. 15 (1. F-dúr larghetto; 2. a-moll in poco agitato; 3. d-dúr andante espressivo; 4. G-dúr scherzo)
* 1845•''III Praeludien und fugen für das pianoforte'', Op. 15
* 1847• Zongoratrió: ''Trio fur pianoforte, violine und violoncello'', Op. 17:
* 1848• ''Mein Stern dal Friederike Serre versére.
* 1854• ''Variationen für das pianoforte über ein thema von Robert Schumann'', Op. 20.
* 1855• ''Drei romanzen für pianoforte'', Op. 21.
* 1855• ''Drei romanzen für pianoforte und violine'', Op. 22.
* 1855• ''Sechs lieder aus jucunde von Hermann Rollet'', Op. 23 (1. ''Was weinst du, Blümein?''; 2. An einem lichten Morgen''; 3. Geheimes Flüstern''; 4. Auf einem grünem Hügel''; 5. Das ist ein tag''; 6. O lust, O lust''. Dedicated to Livia Frege.
* 1885• ''Impromptu''.
| |||