„I. Rómanosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

a
Bot: következő módosítása: sv:Romanos I (bysantinsk kejsare); kozmetikai változtatások
Címke: HTML-sortörés
a (Bot: következő módosítása: sv:Romanos I (bysantinsk kejsare); kozmetikai változtatások)
| successor =[[VII. Konstantin bizánci császár|VII. Konstantin]]
| consort =[[Theodóra]]
| issue =Kristóf<br />István<br />Konstantin<br />Theophülaktosz<br />Helena<br />Agatha<br />Baszileosz (törvénytelen)
| royal house =
| royal anthem =
|}}
 
'''I. Rómanosz Lekapénosz''' ([[870]] körül – [[Prote]], [[948]]. [[június 15]].) a [[Bizánci Birodalom]] örmény származású [[Bizánci császárok listája|császára]] (uralkodott [[920]]. [[december 17.|december 17-étől]] [[944]]. [[december 16.|december 16-ig]]). Közrendűből emelkedett flottaparancsnokká, majd lányát [[VII. Konstantin bizánci császár|VII. KonstantinKonstantinhoz]]hoz adva feleségül előbb kaiszari, majd császári rangot szerzett. Uralkodása alatt a sokat tett a birodalom megerősítéséért mind a nyugati, bolgár, mind a keleti, arab határvidéken, megteremtve az alapot a későbbi nagy hódításokhoz.
 
== Útja a trónig ==
Az [[Abbászida Kalifátus]] a [[10. század]] első felében rohamos hanyatlásnak indult, de ez nem azt jelentette, hogy Bizáncra béke köszöntött a keleti végeken. Százezres muszlim hadjáratoktól már kétségkívül nem kellett tartani, de az önállósuló határ menti helytartók, [[emír]]ek a hadizsákmányból élő harcosok, a [[gázi]]k tömegeivel továbbra is rendszeresen dúlták, fosztogatták Anatólia vidékeit. A bolgár háborúval párhuzamosan a muszlim hajók prédájává vált az [[Égei-tenger]]. A hajdani drungariosz tisztában volt a tengeri fölény jelentőségével, ezért intenzív flottafejlesztésbe kezdett, és hadihajói [[924]]-ben sikeresen legyőzték a bizánci vizeket húsz éve rettegésben tartó renegát [[Tripoliszi León]] flottáját. Simeon halála után pedig a Balkánra köszöntő béke révén a szárazföldön is megindulhattak az ellencsapások.
 
A keleti front a határ középső, felső-mezopotámiai és északi, arméniai részén húzódott. A jeles bizánci hadvezér, [[Jóannész Kurkuasz]] [[931]]-ben ideiglenesen, majd [[934]]. [[május 19]]-én hosszabb távra megszerezte az évszázados problémát jelentő [[Malatya|Meliténét]], kijjebb tolva a birodalom határait. Kurkuasz Arméniában súlyos vereséget szenvedett [[938]]-ban egy újonnan fellépő, fiatal arab hadvezértől, [[Nászir ad-Daula]] [[moszul]]i emír öccsétől, akit [[Szajf ad-Daula]]ként ismert meg a világ, miután [[945]]-ben megszerezte magának az [[aleppó]]i emírséget. Szajf ad-Daula diadalát követően számos arméniai és [[Kaukázusi Ibéria|ibériaibériai]]i területet hódoltatott, majd [[940]]-ben [[Kolóneia]] vidékét pusztította végig. Bizánc nagy szerencséjére azonban ezután évekre kénytelen volt visszavonulni, hogy részt vegyen a kalifátus körüli politikai harcokban, melyek eredményeképpen végül Aleppó emírjévé válhatott. A császárság így fel tudta venni a harcot a váratlan kijevi támadásokkal [[941]]-[[943]]-ban.
 
Jóannész Kurkuasz 943-ban tért vissza a keleti határra, és páratlan diadalsorozatot aratott: gyors hadjáratában elfoglalta [[Felső-Mezopotámiában]] [[Silvan|Martüropoliszt]], [[Diyarbakır|Amidát]], [[Dara (Törökország)|Daraszt]] és [[Nusaybin|Niszibiszt]], majd kemény ostrom alá fogta [[Şanlıurfa|Edesszát]]. A várost ugyan nem sikerült bevennie, de a legendás [[Mandülion]]t, Krisztus csodatévő, „nem emberkéz készítette” képét megszerezte a muszlimoktól. A hatalmas presztízst jelentő diadalt [[944]]. [[augusztus 15]]-én pompás ünnepségekkel ünnepelték meg [[Konstantinápoly]]ban. A sikerek több arab törzset a keresztség felvételére és a birodalomba településre ösztönöztek, elősegítve a későbbi nagy hódításokat.
== Külső hivatkozások ==
{{commons|Category:Romanus I}}
* [[Georg Ostrogorsky]]: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 963-389-383-6
 
{{Bizánci császár
[[sk:Roman I.]]
[[sr:Роман I Лакапин]]
[[sv:Romanos I (bysantinsk kejsare)]]
[[tr:I. Romanos]]
[[uk:Роман I Лакапін]]
156 525

szerkesztés