„Káoszelmélet” változatai közötti eltérés

A [[20. század]] közepétől a számítógépek fejlődése, elterjedése teremtett igazán lehetőséget a kaotikus viselkedés tanulmányozására. [[Edward Lorenz]] amerikai meteorológus 1958-ban egy akkoriban újdonságot jelentő számítógép segítségével vizsgálta három szabadságfokú nemlineáris [[konvekció]]modelljét. Egy alkalommal szeretett volna egy adatsort újra látni, és hogy időt spóroljon meg, egy korábbi szimuláció kimenetét táplálta vissza a számítógépbe. Nagy meglepetésére az adatsor, amit a gép elkezdett számolni, gyorsan eltért a legutóbbi eredményektől. Eleinte a gép hibájára gyanakodott, de mint azt kiderítette, nem a számítógépben volt a hiba. A számítógép az adatokat 6 tizedesjegy pontosan ábrázolta, de Lorenz csak 3 jegy pontossággal írta vissza a gépbe. Ez a kicsi pontatlanság okozta a rendkívül nagy eltérést, és Edward Lorenz [[1963]]-as cikkében bemutatta a nemlineáris rendszerekben tipikusan jelenlevő érzékenységet a kezdőfeltételek kicsiny eltéréseire. Lorenz leszögezte, hogy az időjárás és a légkör viselkedése kaotikus, ami azt jelenti, hogy viselkedésük hosszú távú előrejelzése lehetetlen, aminek a korlátja nem az előrejelzéshez használt számítógépek vagy egyéb eszközök kezdetlegessége, hanem ez maga a rendszer alaptulajdonsága.

 

 

A '''különös attraktor''' kifejezést [[David Ruelle]] és [[Floris Takens]] használta először 1971-ben. A ''káosz'' szót a matematikába [[Tien Yien Li]] és [[James A. Yorke]] vezette be ''Period three implies chaos (Hármas periódus káoszt eredményez)'' című 1975-ös cikkükben. Nem sokkal később, még az 1970-es években, [[Mitchell Jay Feigenbaum]] az egyváltozós leképezések során részletesen vizsgálta a kaotikus viselkedés kialakulását, és megmutatta annak univerzális voltát.