„Lamasszu” változatai közötti eltérés

A '''lamasszu''' ([[akkád nyelv|akkád]] a [[sumer nyelv|sumer]] '''lama''' alakból) a mezopotámiai négyes lélekfogalom egyik eleme, az ember jellemvonásainak hordozója. Az embernek a megszemélyesített nőnemű '''Lamasszu''' védőszellem adja át. Ellentétpárja a hímnemű [[sédu]]. A másik két lélekforma az [[ilu]] és [[istaru]].

 

 

A '''lamasszu''' szó előfordul olyan kifejezésekben, amikor világosan hasonmásra, szoborra utal, ami jelzés lehet arra, hogy itt a külső jelegzetességekben, külső vonásokban is megjelenő külső lélekfogalomról van szó. Ilyen módon a [[görögnyelv|görög]] [[eidolon]] fogalmához lehet hasonlítani, ami szobrot és az egyén hasonmását hordozó kísértetet is jelöl. Ugyancsak hasonlít ez a fogalom az egyiptomi [[ka (lélek)|ka]] lélekfogalomra. Elképzelhető, hogy démonformája kötődik a [[lamastu]] női démonhoz.

 

 

Ma általánosnak látszó vélemény szerint [[Sédu]]val párban ábrázolják, mint templomok és paloták kapuőrét, amelyeket szakállas emberfejű (azaz férfi) szárnyas bikák őriznek párban. Ezt látszik alátámasztani, hogy Lamasszu mintegy Sédu ellentétpárja szokott megjelenni, másrészt ellentmondani látszik ennek, hogy Lamasszu nőnemű. Viszont a háború istennőjeként [[Istár]]t is szakállal ábrázolták néha.

{{ÓKTCh}}

 

 

[[Kategória:Ókori művészet]]