„Erdélyi Udvari Kancellária” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Szerkesztő:Pasztilla/Erdélyi Udvari Kancellária lapot átneveztem Erdélyi Udvari Kancellária névre: Szócikknévtérbe tolva, Hkoala rendelkezésére bocsátva |
a linkek |
||
1. sor:
Az '''Erdélyi Udvari Kancellária''' (németül ''Siebenbürgische Hofkanzlei)'' a Habsburg-fennhatóság alatt álló Erdély 1694 és 1867 között fennálló, legfelsőbb szintű kormányzati szerve volt, amelynek fő feladata egyfelől az [[gubernium|erdélyi főkormányszék]] (gubernium) ellenőrzésében, másfelől a főkormányszék és az uralkodó közötti hivatalos érintkezés bonyolításában állt. Székhelye Bécsben volt. Fennállása során két ízben függesztették fel a működését: 1782 és 1791 között önállóságát veszítve a [[Magyar Udvari Kancellária]] alá rendelt hivatalként működött, 1848-ban pedig feloszlatták, és csak 1860-ban alakult újra.
Az [[Erdélyi Fejedelemség]] történetében, [[II. János magyar király|II. János Zsigmond]] idejétől már működött kancellária Erdélyben, amely a kormányzási, közigazgatási és igazságszolgáltatási közfeladatokat ellátó hatóságként működött. A Habsburgok létrehozta Erdélyi Udvari Kancellária azonban nem ennek átalakításával jött létre, hanem a birodalomszerte már működő magyar, cseh stb. udvari kancelláriák mintájára építették fel szervezetét.
== Történelme ==
=== Megalakulása ===
A törökellenes hadjárat során, 1687 őszén [[V. Károly felső-lotaringiai herceg|Lotharingiai Károly]] Nagyharsánynál [[nagyharsányi csata|vereséget mért]] az oszmán hadakra, s a császári fősereg a diadalt követően benyomult Erdélybe. A császári udvar minden igyekezetével azon volt, hogy az előző évben [[I. Apafi Mihály|Apafi fejedelemmel]] megkötött, Erdély önállóságát részlegesen biztosító balázsfalvi egyezményt felrúgja és fennhatóságát Erdélyre kiterjeszthesse. A frissen kinevezett katonai főparancsnokot, [[Antonio Caraffa|Caraffa tábornokot]] bízták meg Erdély közjogi helyzetének rendezésével, aki terrorisztikus diplomáciai eszköztárával elérte, hogy 1688. május 9-én az erdélyi rendek képviselői aláírják a fogarasi deklarációt. Ez kimondta, hogy a török védnökség felmondásával a Habsburg Birodalom oltalma alá helyezik Erdélyt.
Az Erdély közjogi helyzetét rendező uralkodó oklevélhez [[Bethlen Miklós]] nyújtott be tizennyolc pontos tervezetet, amelynek értelmében Erdély gazdasági, művelődési és közigazgatási önállóságot kap a birodalom keretén belül. A déli hadszíntereken megszorított uralkodó sietve aláírta a [[Diploma Leopoldinum]] néven híressé lett oklevelet, amely másfél évszázadra meghatározta Erdély államiságát és politikai berendezkedését.
A fogarasi országgyűlésen 1691-ben kihirdetett Diploma Leopoldinum értelmében felállították a közvetlenül az uralkodó alá tartozó, nagyszebeni székhelyű erdélyi főkormányszéket (gubernium), de azonnal fel is merült a kérdés, hogy mi módon jussanak az uralkodó elé a döntését igénylő kérdések. A Habsburg Birodalomhoz tartozó országok mintájára, ahol az uralkodóhoz felterjesztendő ügyiratokat az egyes udvari kancelláriák készítették elő, döntés született az Erdélyi Udvari Kancellária megalakításáról. Alvinczi Péter és társai 1692 szeptemberi emlékiratukban kérték az uralkodót, hogy a tervezettel ellentétben az új kormányszerv ne a Magyar Udvari Kancellária fősége alá tartozzék. Az udvar engedett a kérésnek és az 1693. május 14-én kelt Alvinczyana resolutio elrendelte a kancellária felállítását akképpen, hogy annak vezetője állandóan az uralkodó mellett tartózkodjék. 1694. december 4-én nevezte ki az első erdélyi udvari kancellárt, titulusa szerint alkancellárt, Kálnoky Sámuelt, aki ténylegesen csak 1695 novemberétől látta el a feladatát.
| |||