Wikipédia

„Savoyai-ház” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Chobot (vitalap | szerkesztései)
3 692 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: ko:사보이 왕가
Linkek I-II
1. sor:
[[Fájl:Lesser_coat_of_arms_of_the_Kingdom_of_Italy_(1890).svg|bélyegkép|jobb|80px|]]
A '''Savoyai-dinasztia''' a [[11. század|11]]–[[20. század]]ban Savoyában és [[Itália|Itáliában]] uralkodó család. Alapítója I. Humbert (Umbertó) (?970–?1050), aki létrehozta a [[Savoya|Savoyából]] és [[Piemont]]ból álló észak-itáliai államot. A dinasztia tagjai a savoyai grófság, majd [[Savoyai Hercegség|hercegség]] (1416–1720), később a [[Szárd Királyság]] (1720–1860), végül az [[Olasz Királyság]] (1860–1946) uralkodói voltak. A dinasztiából utolsóként [[II. UmbertoUmbertó olasz király]] uralkodott (1944–1946), akit az [[Olasz Köztársaság]] létrejöttekor lemondattak.
 
[[1861]]-től [[1946]]-ig [[Olaszország]] királyi családja volt. Már a középkorban kiterjedt birtokaik voltak a nyugati [[Alpok]]nak abban a térségében, ahol a mai [[Franciaország]], [[Olaszország]] és [[Svájc]] találkozik. A család a 15. században német-római birodalmi hercegi rangra emelkedett, majd a 18. században a [[spanyol örökösödési háború]] eredményeként királyi címet szerzett.: előbb [[Szicília]] fölött uralkodott, ezt azonban hamarosan elcserélte [[Szardínia|Szardíniára]]. A dinasztia fontos szerepet játszott [[Olaszország]]Itália egyesítése|Itália egyesítésében]].
 
A Savoyai-ház alapítójának a valószínűleg burgundiai eredetű [[I. Humbert savoyai gróf|I. Fehérkezű Humbertet]] tartják, aki a [[11. század]] közepe táján kezében tartotta Savoya grófságát, valamint a Rhone folyótól keletre és a Genfi-tótól délre fekvő más területeket. Utódai fokozatosan növelték Savoya területét. [[V. Amadé savoyai gróf|V. Amadé]] (ur. 1285-1323) vezette be a száli (a frank időkből származó) örökösödéi jogot és az elsőszülöttségi törvényt, hogy elkerüljék a birtokállomány későbbi felaprózódását. [[VI. Amadé savoyai gróf|VI. Amadé]] (ur. 1343-1283) újabb területeket szerzett, és meg is szilárdított fölöttük a dinasztia uralmát. [[VII. Amadé savoyai gróf|VII. Amadé]] (ur. 1383-1391) a nizzai őrgrófság és központja, a fontos kikötő megszerzésével gyarapította az államot. [[V. Félix (ellenpápa)|VIII. Amadé]] (ur. 1391-1440) idején csatolták végleg Savoyához Piemontot, az Alpok olasz oldalán fekvő gazdag őrgrófságot, miután csaknem két évszázadon át a család egyik oldalágának birtoka volt. [[V. Félix (ellenpápa)|VIII. Amadé]] nyerte el [[1416]]-ban a birodalmi hercegi címet.
 
A [[15. század]] végén és a [[16. század]] elején gyengekezűgyenge kezű uralkodók követték egymást a trónon, így a család befolyása erősen csökkent; a mélypontnak Savoya francia megszállása tekinthető (1536-1559). [[1559]]-ben azonban [[I. Emánuel Philibert savoyai herceg|Emánuel Filibert]] (ur. 1553-1580) a cateau[[cateau–cambrésis-cambrésisáii béke]] értelmében visszaszerezte Savoya nagy részét. - s őŐ helyezte át uralkodói székhelyét jó érzékkel az [[Alpok]] olasz oldalán fekvő [[Torino|Torinó]]ba. A következő évszázadban a savoyaiSavoya hercegekhercegei folytatták területszerző politikájukat, s a nemzetközi politikában is megőrizték önálló szerepüket, azáltal, hogy ügyesen manővereztek a két nagy ellenfél. [[Franciaország]] és a Habsburgok[[Habsburg Birodalom]] között. Bár eredeti Savoyaisavoyai törzsterületeik egy területeikrésze a [[17. század]] második felére francia uralom alá került, a korszak elhúzódó háborúiból végül nagy nyereséggnyereséggel került ki a dinasztia. A [[spanyol örökösödési háború]]t lezáró utrechti békében (1713) a nagyhatalmak királyi rangra emelték [[I. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadét]] (ur. 1675-1730), aki [[Szicília]] uralkodója lett, ezt azonban [[1720]]-ban az újdonsült király a területegyesítési és kormányzási realitásokat helyesen felismerve, elcserélte [[Szardínia|Szardíniáért]]. Hasonló megfontolásokból utódaival további fontos területek megszerzésére törekedett Északkelet-Itáliában.
 
A [[spanyol örökösödési háború]]t lezáró utrechti békében (1713) a nagyhatalmak királyi rangra emelték [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadét]] (ur. 1675-1730), aki [[Szicília]] uralkodója lett. Szicíliát azonban 1718-ban [[III. Károly spanyol király]] – felmondva az [[utrechti béke]] szerződést – fegyverrel elragadta az újdonsült királytól. A területegyesítési és kormányzási realitásokat felismerve II. Viktor Amadé 1720-ban elfogadta hűbérurától, [[III. Károly magyar király|VI. Károly német-római császár]]tól a Szicíliáért cserébe felajánlott [[Szardínia (Olaszország)|Szardíniát]]. A következő évtizedekben a Savoyaiak, hasonló megfontolásokból, további fontos területek megszerzésére törekedtek Északkelet-Itáliában.
A [[francia forradalom]] és a napóleoni háborúk idején (1792-1815) csupán [[Szardínia]] szigete kerülte el a francia megszállást, de [[1815]]-ben, a bécsi kongresszuson [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király|I. Viktor Emánuel]] (ur. 1802-1821) nemcsak korábbi birtokait kapta vissza, hanem a ligur tengerpartot is államába olvaszthatta, noha ennek előző gazdáját, a Genovai Köztársaságot is a korábbi közös ellenfél, Napóleon számolta fel.▼
 
▲A [[francia forradalom]] és a [[napóleoni háborúk]] idején (1792-1815) csupán [[Szardínia]] szigete kerülte el a francia megszállást, de [[1815]]-ben, a [[bécsi kongresszusonkongresszus]]on [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király|I. Viktor Emánuel]] (ur. 1802-1821) nemcsak korábbi birtokait kapta vissza, hanem a ligur[[liguria|liguriai]] tengerpartot is államába olvaszthatta, noha ennek előző gazdáját, a [[Genovai KöztársaságotKöztársaság]]ot is a korábbi közös ellenfél, Napóleon számolta fel.
Az olasz nemzeti újjáéledési mozgalom, a Risorgimento kezdetén a Szárd-Piemonti Királyság volt az egyetlen olasz állam, amely mentes volt az idegen befolyástól, és viszonylag számottevő katona erővel rendelkezett. A liberális és alkotmányos szellemű 1821. évi forradalom következtében az abszolutista [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király|I. Viktor Emánuel]] kénytelen volt átengedni a trónt testvérének, [[Károly Félix szárd–piemonti király|Károly Félixnek]], akiről [[1831]]-ben bekövetkezett halála után a család Carignano-ágának fejére, [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albertre]] szállt a korona. Az óvatos alaptermészetű uralkodó [[1848]]-ban még inkább kényszerűségből adott modern alkotmányt (parlamentáris államberendezkedés) népének. Ám hamarosan felismerte a dinasztikus és nemzeti célok lehetséges közösségét, ezért vállalta az 1848-49. évi első függetlenségi háborúban az osztrák hatalom elleni harcot. Fia és utóda [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]] (ur. 1849-1878, olasz király 1861-től) azonban már kezdettől aktívan támogatta miniszterelnökének, Cavour grófnak az olasz egyesítést tényleges megvalósító bel- és külpolitikáját, így személyében a Savoyai-dinasztia végül megérdemelten foglalhatta el az új Olasz Királyság trónját.
 
Az olasz nemzeti újjáéledési mozgalom, a ''Risorgimento'' kezdetén a Szárd-Piemonti Királyság volt az egyetlen olasz állam, amely mentes volt az idegen befolyástól, és viszonylag számottevő katona erővel rendelkezett. A liberális és alkotmányos szellemű 1821. évi forradalom következtében az abszolutistává lett [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király|I. Viktor Emánuel]] kénytelen volt átengedni a trónt testvérének, [[Károly Félix szárd–piemonti király|Károly Félixnek]].
Az új államban, a modern alkotmányos monarchiák gyakorlatát követve, az olasz király sem kormányzott, "csak" uralkodott, de válsághelyzetekben kulcspozícióban volt, és kezében tartotta a politikai döntés lehetőségét. [[I. Umbertó olasz király|I. Umberto]] [[1878]]-ban követte apját Olaszország trónján, ám egy anarchista merényletben életét vesztette [[1900]]-ban. Utóda, az [[I. világháború]] győztesei közé kerülő [[III. Viktor Emánuel olasz király|III. Viktor Emánuel]] (ur. 1900-1946) viszont a fasiszta rezsim bábja lett, így hiába mondott le [[1946]]-ban a trón megmentése érdekében fia, [[II. Umbertó olasz király|II. Umbertó]] javára, az [[1946]]. [[június 2.]]-án tartott népszavazás a köztársaság mellett döntött, s ezzel véget ért a Savoyai-ház uralma.▼
 
Károly Félix király [[1831]]-ben bekövetkezett halála után a korona a család [[Savoya–Carignano-ház|Carignano-ágára]] szállt, az innen származó első uralkodó [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert]] volt. Az óvatos alaptermészetű uralkodó [[1848]]-ban még inkább kényszerűségből adott modern alkotmányt (parlamentáris államberendezkedés) népének. Ám hamarosan felismerte a dinasztikus és nemzeti célok lehetséges közösségét, ezért vállalta az 1848–49. évi első függetlenségi háborúban az osztrák hatalom elleni harcot. A kaland azonban súlyos katonai vereségeket hozott, Károly Albertnek száműzetésbe kellett vonulnia.
 
Fia és utódja, [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]] (ur. 1849-1878, olasz király 1861-től) azonban már uralkodásának kezdetétől aktívan támogatta miniszterelnökét, [[Camillo Benso di Cavour|Cavour grófot]], aki az olasz egységet ténylegesen megvalósító bel- és külpolitikát folytatott, így Viktor Emánuel személyében a Savoyai-dinasztia végül megérdemelten foglalhatta el az új Olasz Királyság trónját 1861-ben.
 
▲Az új államban, a modern alkotmányos monarchiák gyakorlatát követve, az olasz király sem kormányzott, "csak"„csak” uralkodott, de válsághelyzetekben kulcspozícióban volt, és kezében tartotta a politikai döntés lehetőségét. [[I. Umbertó olasz király|I. Umberto]] [[1878]]-ban követte apját Olaszország trónján, ám egy anarchista merényletben életét vesztette [[1900]]-ban. Utóda, az [[I.első világháború]] győztesei közé kerülő [[III. Viktor Emánuel olasz király|III. Viktor Emánuel]] (ur. 1900-1946) viszont a fasiszta rezsim bábja lett, így hiába mondott le [[1946]]-ban a trón megmentése érdekében fia, [[II. Umbertó olasz király|II. Umbertó]] javára, az [[1946]]. [[június 2.]]-án tartott népszavazás a köztársaság mellett döntött, s ezzel véget ért a Savoyai-ház uralma.
 
== Lásd még ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Savoyai-ház”