Wikipédia

„Napoléon Joseph Charles Paul Bonaparte” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
213 296 szerkesztés
Linkek
4. sor:
==Élete==
[[Fájl:Buonaparte.svg|balra|70px]]
Napoléon Joseph herceg [[1822]] szeptemberében jöt világra [[Jérôme Bonaparte]] volt vesztfáliai király és [[Katalin vesztfáliai királyné|Katalin Friderika württembergi királyi hercegnő]] harmadik, utolsó gyermekeként, egyben második fiaként. Édesapja [[I. Napóleon]] francia császár]] fivéreként [[Vesztfália]] királyává emelkedett; és bár Katalin Friderika hercegnő politikai érdekből ment nőül hozzá, boldog házasságban éltek. I. Napóleon bukása után a vesztfáliai trón elveszett Jérôme Bonaparte számára, családjával együtt [[Ausztria|Ausztriába]] menekült. [[Frigyes württembergi király]], Katalin Friderika hercegnő édesapja megbocsátott vejének, és engesztelésként Montfort uralkodó hercegévé tette meg Jérôme Bonapartét.
 
Napoléon Joseph herceg elsősorban [[Olaszország]]ban töltötte gyermekkorát két testvére társaságában. [[1836]]-tól kezdve hosszabb időn át tartózkodott édesanyja szülőföldjén, [[Württemberg]]ben, mivel beiratkozott a [[ludwigsburg]]i iskolába. [[1837]]–[[1840]] között a württembergi hadseregben teljesített szolgálatot tiszti rangban. [[1845]]-ben rövid látogatást tett [[Párizs]]ban; [[1847]]-ben ő is és édesapja száműzetése is véget ért, visszatérhettek [[Franciaország]]ba. Az [[1848]]-as francia forradalom idején a herceg éppen a fővárosban tartózkodott, ekkor lett a korzikai nemzetgyűlés egyik tagja. Itt ügyes politikával és demokrata eszméinek hirdetésével sikerült elérnie, hogy unokatestvérét, [[III. Napóleon francia császár|Charles Louis Napoléon]]t válasszák meg Franciaország elnökévé. Charles Louis Bonaparte hálából [[madrid]]i nagykövetévé nevezte ki a herceget. Napoléon Joseph herceg nagyfokú szabadszájúsága unokatestvére irányába nemegyszer megnyilvánult, de Charles Louis mindig megbocsátott neki. Mikor [[1852]]-ben Charles Louis-t ''III. Napóleon'' néven francia császárrá koronázták, az új uralkodó franci hercegi rangra ''(Prince français)'' emelte Napoléon Joseph herceget és édesapját. Ez egyben azt is jelentette, hogy a herceg a trónöröklési sorrend második helyére ugrott elő [[IV. Napóleon Lajos francia császári herceg|Napoléon Eugène Louis császári herceg és trónörökös]] után.
 
Ugyanebben az évben a francia hadsereg tisztje lett; [[1854]]-ben bevonult a [[krími háború]]ba. Ekkor ragadt rá ismert beceneve, a „Plon-Plon”, melyet saját katonái találtak ki számára. Egy évvel később visszahívták Franciaországba, hogy ő felügyelje az [[1855]]-ös párizsi világkiállítás lefolyását. [[1858]]-ban [[Algéria]] kormányzójává nevezték ki, de reformjai és intézkedései sorozatosan buktak el; egy éven belül leváltották pozíciójából. [[1864]]–[[1865]] között a Titkos Tanács tagjaként dolgozott. Harcolt a [[szárd–francia–osztrák háború]]ban, de folyamatos összetűzései III. Napóleon császárral végül a katonai pálya feladására kényszerítették. Napoléon Joseph herceg liberális eszméket hirdetett, a demokrácia eltiprásával vádolta unokafivérét. Felszólalt a [[katolikus egyház]] túl nagy önállósága ellen, ily módon kerülve szembe a mélyen vallásos és a pápát támogató [[Eugénia francia császárné|Eugénia császárnéval]]. A francia uralkodóval való kibékülése után [[1870]]-ben Moncalieri grófjává tették meg. Unokatestvére ettől kezdve elsősorban diplomáciai feladatokat bízott rá, főleg az olasz kapcsolatok építésével kellett foglalkoznia. A [[porosz–francia háború]], melynek elvesztése III. Napóleon bukását hozta, olasz földön érte a herceget. Csak a harcok befejeztével tért vissza francia földre. [[1876]]-ban az [[Ajaccio|ajaccói]] képviselőház tagjává választották, helyét az [[1877]]-es választás alkalmával veszítette el.
 
[[1879]]-ben váratlanulegy elhunytdél-afrikai IV.gyarmati összecsapásban elesett [[Napóleon Lajos francia császári herceg]], a [[Bonaparte-ház]] feje és a császári trón igénylője, akit a bonapartisták ''IV. Napóleon császár'' néven tartottak nyilván. Mint a dinasztia rangidős személye, Napoléon Joseph herceg lett a család feje. Noha ez azt is jelentette, hogy a császárság esetleges visszaállítása esetén ő kapná meg a koronát, a herceg továbbra is demokratikus nézeteket vallott, megbotránkoztatva a család több tagját is. A legtöbb bonapartista és családtag éppen ezért nem őt, hanem legidősebb fiát, Napoléon Victort tekintette a Bonaparte-ház fejének és ''(V. Napóleon'' néven) címzetes francia császárnak. [[1886]]-ban fennen hirdetett politikai véleménye ellenére kiutasították Franciaországból, mivel a Bonaparték vezetőjeként veszélyforrásként tekintettek rá. A herceg [[Genf]]beben telepedett le.
 
===Házassága és gyermekei===
Napoléon Joseph herceg [[1859]]. [[január 30.|január 30]]-án házasságot kötött [[Savoyai Mária Klotild olasz éskirályi szárd–piemontihercegnő|Savoyai Mária Klotild szárd királyi hercegnővel]] (1843–19111843-1911), [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel szárd–piemonti (1861-től olasz) király]] legidősebb leányával. A frigyre politikai célból került sor, III. Napóleon császár így kívánta megerősíteni kapcsolatát Olaszországgal. A frigyből három gyermek származott:▼
 
* [[Napoléon Victor Bonaparte|Napoléon Victor herceg]] herceg (1862–1926), a francia császári trón igénylője,▼
▲Napoléon Joseph herceg [[1859]]. [[január 30.|január 30]]-án házasságot kötött Savoyai Mária Klotild olasz és szárd–piemonti királyi hercegnővel (1843–1911), [[II. Viktor Emánuel olasz király]] legidősebb leányával. A frigyre politikai célból került sor, III. Napóleon császár így kívánta megerősíteni kapcsolatát Olaszországgal. A frigyből három gyermek származott:
* Louis Napoléon Joseph herceg (1864–1932), az Oroszorosz Cáricári Hadsereghadsereg tisztje,▼
 
▲* [[Napoléon Victor Bonaparte|Napoléon Victor]] herceg (1862–1926), a francia trón igénylője
▲* Louis Napoléon Joseph herceg (1864–1932), az Orosz Cári Hadsereg tisztje
* Marie Letizia hercegnő (1866–1926), házassága révén Aosta hercegnéje.
 
Napoléon Joseph francia és montforti herceg, Moncalieri grófja [[1891]]. [[március 17.|március 17]]-én hunyt el az olasz fővárosban. Leszármazottjai máig fenntartják a francia császári trón iránti igényüket.
 
==Források és irodalom==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Napoléon_Joseph_Charles_Paul_Bonaparte”