„Római névadási szokások” változatai közötti eltérés

A második név, vagy ''nomen gentile'' a ''[[gens]],'' a nemzetség neve. Az eredeti nemzetségek a Rómában letelepedett családoktól származtak. Ezek teljes klánokká fejlődtek, amelyek benépesíthettek akár egy teljes földrajzi régiót. Ahogy Róma területe gyarapodott, a törzsek száma is emelkedett és már nem az összes törzs származott az eredeti betelepült ősatyáktól. Egyesek etruszk nevet viseltek, mások helyi törzsekét, megint mások földrajzi nevekkel azonosították magukat, mint például egy folyó neve. Sok nemzetségnév jól felismerhetően éppúgy gúnynév-ragadványnév eredetű, mint a cognomen és agnomen. A nemzetségneveknek csak egy része fejthető meg. Néhány jól ismert ősi római nemzetség: [[A Tarquiniusok családfája|Tarquiniusok]] (az [[etruszkok|etruszk]] ''Tarchuna'' város nevéből), az [[Aemilius gens|Aemiliusok]], [[Claudius gens|Claudiusok]] (claudus: sánta, bicegő), [[Cornelius gens|Corneliusok]] (cornus: somfa), [[Domitius gens|Domitiusok]], [[Iulius–Claudius-dinasztia|Iuliusok]], [[Pompeius gens|Pompeiusok]], [[Servilia gens|Serviliusok]] [[Antonius gens|Antoniusok]] vagy a [[Valerius gens|Valeriusok]]. További nemzetségnevek: ''Fabius'' (faba: bab), ''Flavius'' (flavus: szőke), ''Porcius'' (porcus: disznó), ''Asinius'' (asinus: szamár), ''Vitellius'' (vitulus: borjú), ''Tiberius'' (Tiberis melletti), ''Ovidius'' (valószínűleg ovis: juh).