„Koppenhágai interpretáció” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
korr, form, átfogalmazás
1. sor:
{{nincs forrás}}
A '''koppenhágai interpretáció''' a [[kvantummechanika]] egyfajta értelmezése. A kvantummechanika fő tulajdonsága, hogy minden részecske állapota leírható egy [[hullámfüggvény|hullámfüggvénnyel]], amely matematikai leírása annak a valószínűségnek, hogy a részecske egy bizonyos helyen található vagy éppenmilyen a mozgás állapotábanmozgásállapotban van. Ezen értelmezés szerint maga a mérés okozhozza egylétre a valószínűségek halmazát, amely befolyásolja (“tönkreteszi”) magát a mért értéket. A mérés befolyásolja a mért értéket. Ezt a matematikai ábrázolást nevezik hullámfüggvény összeomlásnak ([[''wavefunction collapse]]'').)
 
A XX20. század elején – a mikrovilágban - végzett fizikai kísérletek vezettek az úgynevezetta jelenség felfedezéséhez, amelyet nem lehetett megjósolni a klasszikus fizika alapján. Új modellek, ([[teóriák○]])teóriák keletkeztek, amelyek leírták, megjósolták igen pontosan ezeket a mikró-világbelimikrovilágbeli történéseket. A mikro-világbelimikrovilágbeli történések leírását nem lehetett könnyen összeegyeztetni a makro-világbelimakrovilágbeli történésekkel. Ezek a jóslatok gyakran ellentétesek voltak a megfigyelők ösztönös megérzésével és zavart keltett a megfigyelőknél. A koppenhágai értelmezés egyfajta kísérlet arra, hogy megmagyarázza a kísérleteket és azok matematikai leírását.
 
[[Niels Bohr]] és [[Werner Heisenberg]] 1927 körüli koppenhágai együttműködésének eredményeként keletkeztek olyan kísérletek, elméletek és matematikai formulák, amelyek megalapozták a kvantumkvantummechanikát. mechanikát[[Planck]], [[Einstein]] és [[Bohr]] korai munkáiban feltételezték, hogy az energia diszkrét mennyiségekben terjed, azért, hogy elkerüljék a klasszikus fizikával való ütközést. Bohr és Heisenberg megalkották az energiaszemlélet új világát, amely sem a klasszikus fizika részecske felfogásához, sem a klasszikus fizika hullámelméletével nem egyezik. Az elemi részecskék így már megjósolható tulajdonságokat mutattak több kísérlet során. Másrészt bizonyos körülmények között igen bizonytalanná váltak, például ha valaki megkísérelt egy egyedi röppályát meghatározni egyszerű fizikai apparátussal.
[[Planck]], [[Einstein]] és [[Bohr]] korai munkáiban feltételezték, hogy az energia diszkrét mennyiségekben terjed, azért, hogy elkerüljék a klasszikus fizikával való ütközést.
Bohr és [[Heisenberg]] megalkották az energia szemlélet új világát, amely sem a klasszikus fizika részecske felfogásához, sem a klasszikus fizika hullám elméletével nem egyezik. Az elemi részecskék így már megjósolható tulajdonságokat mutattak több kísérlet során. Másrészt bizonyos körülmények között igen bizonytalanná váltak, például ha valaki megkísérelt egy egyedi röppályát meghatározni egyszerű fizikai apparátussal.
Az új elméleteket laboratóriumi kísérletek inspirálták és figyelembe vették az anyag mind részecske mind hullám természetét. Az egyik – Heisenbergtől származó – következtetés szerint egy részecske helyzetét az határozza meg, hogy milyen pontosan ismerjük impulzusmomentumát ([[perdület]]-ét) és vice-versa. Néhány fizikus arra a következtetése jutott, hogy egy mikroszkopikus emberi megfigyelés megváltoztatja magát a valós eseményt.
A koppenhágai interpretáció megpróbált választ adni arra a kérdésre: „ mit jelentenek valójában ezek az elképesztő új kísérleti eredmények?”
 
Az új elméleteket laboratóriumi kísérletek inspirálták és figyelembe vették az anyag mind részecske mind hullám természetét. Az egyik – Heisenbergtől származó – következtetés szerint egy részecske helyzetét az határozza meg, hogy milyen pontosan ismerjük impulzusmomentumát ([[perdület]]-ét) és vice-versa. Néhány fizikus arra a következtetése jutott, hogy egy mikroszkopikus emberi megfigyelés megváltoztatja magát a valós eseményt.
A Koppenhágai interpretációnak nincs definitív meghatározása, mivel több tudós és filozófus által kidolgozott értelmezést takar, amelyek a 20-dik század második negyedében keletkeztek. Ezért több elmélet is létezik, amelyeket a „Koppenhágai értelmezés”-nek hívnak. Asher Peres jegyezte meg, hogy számos, néha egymással ellentétes szemléletet publikáltak „Koppenhágai értelmezés” néven, különböző szerzőktől.
 
A koppenhágai interpretáció megpróbált választ adni arra a kérdésre: „ mit„mit jelentenek valójában ezek az elképesztő új kísérleti eredmények?”
''Idevonatkozó elvek''
 
A Koppenhágaikoppenhágai interpretációnak nincs definitív meghatározása, mivel több tudós és filozófus által kidolgozott értelmezést takar, amelyek a 20-dik. század második negyedében keletkeztek. Ezért több elmélet is létezik, amelyeket a „Koppenhágai értelmezés”-nek hívnak. Asher Peres jegyezte meg, hogy számos, néha egymással ellentétes szemléletet publikáltak „Koppenhágai értelmezés” néven, különböző szerzőktől.
 
''==Idevonatkozó elvek''==
1. Egy rendszer teljesen leírható ψ hullámfüggvénnyel, amely a megfigyelő ismeretét tartalmazza a rendszerről (Heisenberg)
 
25 ⟶ 24 sor:
 
6. A megfelelési elv Bohr és Heisenberg-től származik: nagy rendszerek kvantummechanikai leírása közel azonos azok klasszikus leírásával.
 
{{Fordítás|en|Copenhagen interpretation}}
==Fordítás==
Szakkönyvek, egyetemi tankönyvek [szerkesztés]
* {{Fordítás|en|Copenhagen interpretation}}
Marx György: Kvantummechanika, Műszaki Kiadó, 1957
 
Nagy Károly: Kvantummechanika, Tankönyvkiadó, Budapest 1981
==Irodalom==
Neumann János: A kvantummechanika matematikai alapjai, Akadémia Kiadó, Budapest 1980
Szakkönyvek, egyetemi tankönyvek [szerkesztés]:
Sailer Kornél: Bevezetés a kvantummechanikába (egyetemi jegyzet)
Landau-Lifsic:* ElméletiMarx fizika III,György: Kvantummechanika, Tankönyvkiadó,Műszaki BudapestKiadó, 1978, ISBN 963-17-3259-21957
Landau-Lifsic:* ElméletiNagy fizikaKároly: IV, Relativisztikus kvantumelméletKvantummechanika, Tankönyvkiadó, Budapest, 1979, ISBN 963-17-3794-21981
* Neumann János: A kvantummechanika matematikai alapjai, Akadémia Kiadó, Budapest 1980
Geszti Tamás: Kvantummechanika,Typotex Kiadó, 2007.
* Sailer Kornél: Bevezetés a kvantummechanikába (egyetemi jegyzet)
Nagy* KárolyLandau-Lifsic: Elméleti fizika III, Kvantummechanika, Tankönyvkiadó, Budapest, 1978, ISBN 1981963-17-3259-2
* Landau-Lifsic: Elméleti fizika IV, Relativisztikus kvantumelmélet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1979, ISBN 963-17-3794-2
Marx* GyörgyGeszti Tamás: Kvantummechanika, MűszakiTypotex Kiadó, 1957 2007.