„Fantasztikus szimfónia” változatai közötti eltérés

Berlioz 1826-tól – rövid orvosi tanulmányok után – a párizsi Conservatoire hallgatója volt. Barátai, a romantikus ifjú művész generáció – [[Eugène Delacroix]], [[Victor Hugo]], [[Id. Alexandre Dumas|Alexandre Dumas]], [[Alfred de Vigny]] és mások – társaságában rendszeresen látogatta az operaházat, a színházakat. 1827. szeptember 11-én az Odéon Színházban látta [[William Shakespeare|Shakespeare]] [[HámlettHamlet, dány kirájlánydán királyfi|Hamletjét]], amelyet William Abbot angol társulata játszott. Az előadáson Hamletet Charles Kemble, Ophéliát pedig egy bizonyos [[Harriet Smithson]] (1800–1854) alakította. A zeneszerzőt azonnal elbűvölte a szép színésznő, lángoló szerelemre gyulladt iránta. Természetes ezek után, hogy 15-én megnézte a [[Rómeó és Júlia|Rómeó és Júliát]] is, plátói szerelmével a címszerepben, majd 18-án az [[Othello|Othellót]], melyben Desdemonát alakította a hölgy. Többször is megpróbált a tőle négy évvel idősebb színésznővel kapcsolatba kerülni, de leveleire nem kapott választ. Ettől függetlenül betegesen féltékeny volt rá, például akkor is, amikor az Párizson kívül vállalt szerepet. Két évig nem is találkoztak személyesen, de addig is – mintegy rögeszmeszerűen – őrizte magában a viszonzatlan szerelmet, bár ez a szerelem időről időre haraggá, sőt gyűlöletté változott. Közben – D'Aubré asszony leánynevelő intézetében, ahol gitárórákat adott – megismert egy ''Marie Moke'' (1811–1875) nevű szép és kiválóan zongorázó lányt, akit Arielének nevezett, és neki szánta a ''Vihar'' zongoraszólamát. A lány a pletykáival mindent megtett, hogy elfeledtesse a komponistával az ír színésznőt.<ref name="Bloom">{{cite book|author=Peter Bloom|title=Berlioz élete|publisher=Osiris Kiadó|year=2004|location=Budapest|pages=50–59|id=ISBN 963-389-651-7|chapter=A Fantsztikus szimfónia}}</ref> Berlioz el is jegyezte Marie-t, de 1832-ben, amikor visszatért Rómából, a lány már rég férjhez ment Camille Pleyel zongoragyároshoz (Marie Moke Pleyel később világhíres zongorista lett). Berlioz bosszút forralt és az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. Amikor azonban megtudta, hogy Miss Smithson Párizsban tartózkodik, jegyet küldött neki, és a nő el is ment a hangversenyre, az átdolgozott Fantasztikus szimfónia előadására. Berlioz szerelme újra fellobbant iránta, és 1833 októberében feleségül vette az akkorra már népszerűségéből jócskán vesztett színésznőt.<ref>{{cite web|url=http://www.mr3-bartok.hu/index.php?option=com_alphacontent&section=5&cat=18&task=view&id=189&Itemid=42|author=Németh G. István|title=Berlioz: Fantasztikus szimfónia. Epizódok egy művész életéből op. 14 (1830)|accessdate=2009-12-09|publisher=Bartók rádió}}</ref><ref name="Kroó80">{{cite book|author=Kroó György|authorlink=Kroó György|title=Berlioz|publisher=Gondolat Könyvkiadó|year=1980|location=Budapest|pages=80|id=ISBN 963-280-852-5|chapter=A Fantasztikus szimfónia}}</ref>