„Angmar” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
5. sor:
== Története ==
Angmart, mint az [[Eriador]] északi részén fekvő területek többségét is, egykor Arnor, az északi dúnadán királyság
H.k. 1300 első éveiben vagy évtizedeiben Szauron, látva, hogy a déli ember-birodalom, Gondor, hatalma tetőfokán áll, és ellene tenni nem tud, viszont az egykori Arnor tartományai közt nincs jó viszony, egy sereg élén északra küldte a Boszorkányurat és néhány gyűrűlidércet, hogy támadja meg az embereket. A lidérckirály a ködhegység északi lábától nyugatra fekvő területeket foglalta el, és itt rendezte be Angmar egyre növekvő királyságát, az elkövetkező évszázadokban pedig számos harcot vívott a dúnadánokkal, fokozatosan délnyugat felé szorítva őket.
Eredetileg gonosz északi emberek, valamint [[orkok (Középfölde)|orkok]] és hasonló szörnyek szolgálták. A harcok során több kisebb, addig Arnor fennhatósága alá tartozó
Angmar felemelkedése az arthedaini Malvegil király idejében történt. 1350-re Rhudaurban és és Cardolanban is kihalt a királyi család, Rhudaur teljesen a domblakók uralma alá került, akiknek vezetője titokban a Boszorkányurat szolgálta. Malvegil fia Argeleb király igényt támasztott egész Arnor uralmára, de a rhudauri királyság fegyverrel állt neki ellent, és segítséget hívott Angmargból. A harcokban Argeleb meghalt. Fia, Arveleg a lindoni tündék és a cardolaniak segítségével visszaszorította Angmart és megerősítette a határvidékeket, amely mintegy 50 évnyi békésebb időszakot biztosított. A Boszorkányúr ezután délkeleten indított támadást, a [[Völgyzugoly|völgyzugolyi]] tünde-település ellen, de bevenni nem tudta.
H.k. 1409-ben Angmar megindította az első nagy támadását megalakulása óta. A Széltetőt bevették, és lerombolták a tettején álló erődöt, Amon Sûlt. Lerohanták Rhudaurt és Cardolant, az előbbit leigázták, az utóbbi népe a Tym Gorthad-i temetővárosba (a későbbi Sírbuckák) menekült. Csak a legnépesebb arnori tartomány, a királyság egykori magja, Arthedain maradt talpon, bár a király, I. Argeleb elesett a harcokban. A vezetőik segítséget kértek a tündéktől, [[Círdan]] hadaival visszaszorították a támadókat, a [[Lothlórien|lórieni]] és [[Rivendell|völgyzugolyi]] tünde-államok csapatai pedig, hátbatámadva Angmart, nemsokára csatlakoztak hozzájuk. A boszorkányúr jelentős erővisszavonást hajtott végre, és egy időre felhagyott a támadásokkal. ▼
▲H.k. 1409-ben, Arveleg uralkodása idejében, Angmar megindította az első nagy támadását megalakulása óta. A Széltetőt bevették, és lerombolták a
1636-ban újabb pusztítás söpört végig a dúnadánok királyságain - ezúttal egy betegség. A Fekete Vész, amely Osgiliathban tűnt fel, főleg Gondor erőit pusztította, de eljutott egészen Cardolan legdélibb területeiig is (még a [[hobbitok]]at is sújtotta, akik ekkorra már betelepültek a Megyébe). A Cardolani uralkodóház maradéka ekkor pusztult el a sírdombok között, a területre pedig [[buckamanók|gonosz szellemek]] érkeztek Angmarból, és bevették magukat a sírokba. A terület, a Sírbuckák világa, rettegett hellyé vált azon vándorok többsége között, akiket útjuk szerencsétlenül arra vezérelt.▼
Arnor levegője, főként keleten - nemcsak a háborús fenyegetés, hanem a lidérckirály növekvő befolyása miatt - megromlott, barátságtalanná vált. A hobbitok egy része ebben az időben vándorolt a Megye szélére.
▲1636-ban, II. Argeleb uralkodása idején újabb pusztítás söpört végig a dúnadánok királyságain - ezúttal egy betegség. A Fekete Vész, amely Osgiliathban tűnt fel, főleg Gondor
A Boszorkányúr néhány száz év készülődés után 1974-ben bevette Fornostot, Arnor fővárosát. Az Északi Királyság nem létezett többé.
Az 1970-es évekre Angmar ismét feltámadt, 1974-ben hadai hosszas harcok után betörtek Arthedainba, elfoglalták a fővárost, Fornostot, Araphant fia Arvedui pedig menekülés közben a messzi, hóborította észak tengerein halt meg hajótörés miatt. De egy évvel azelőtt elindított segítségkérése eljutott a gondori testvérbirodalomba Earnilhoz, az ottani uralkodóhoz. Az uralkodó fiát, Earnurt küldte az északi rokonok megsegítésére egy nagy hajóhad és akkora sereg élén, amelyet Észak e korban még nem láthatott. Sajnos a felmentő sereg elkésett, és Arnor végleg megdőlt, de a tündék és az arnoriak maradéka örömmel csatlakoztak hozzá. A Boszorkányúr pedig gőgjében és elbizakodottságában eléjük vonult Fornosti erődjéből. Seregét 1975-ben tönkreverték, sőt azt is megakadályozták, hogy visszameneküljön Angmarba vagy Carn Dumba. Dél felé, Mordorba szökött, Angmar uralmát pedig a völgyzugolyi Glorfindel és a gondori Earnur megdöntötte, akik azután visszamentek uradalmaikba.
Angmar - és Arnor - történelmi szerepe itt végleg véget ért. A Megyétől északra fekvő területek néptelen vadon- és kísértetfölddé változtak, ahová a [[trollok]]on kívül értelmes eleven lény nem szívesen merészkedett.
== Hivatkozások ==
| |||