„Compiègne-i fegyverszünet (1918)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
első |
a kisebb formai javítások |
||
1. sor:
[[Fájl:Armisticetrain.jpg|thumb|upright|300px|Ezt a fényképet közvetlenül azután készítették, hogy Németország képviselői [[1918]]. [[november 11.|november 11]]-én aláírták a fegyverszüneti egyezményt. A helyszín a franciaországi [[compiègne]]-i erdő, a szövetségesek képviseletében a francia Foch marsall a képen jobbról a második, német részről pedig Matthias Erzberger írta alá. Ugyanebben a vasúti kocsiban írták alá Franciaország megadását 1940. júniusában, majd a németek Berlinbe szállították, ahol a szövetséges bombázások áldozata lett.]]
Az [[első világháború]]t lezáró '''Compiègne-i fegyverszüneti egyezményt''' ([[német nyelv|németül]] ''Waffenstillstand von Compiègne'') [[1918]]. [[november 11.|november 11]]-én írták alá a franciaországi [[Compiègne]] közelében található erdőben lévő vasúti kocsiban az [[antant]]hatalmak ([[Nagy-Britannia]] és [[Franciaország]]), valamint [[Németország]] képviselői. Az egyezmény aláírásával beszüntették a harccselekményeket a [[nyugati front]]on. Az antant részéről a fő szerződő fél [[Ferdinand Foch]] marsall volt, míg Németországot [[Matthias Erzberger]] államminiszter képviselte, aki később a szerződés aláírása miatt meggyilkoltak.
== A szerződés előzményei ==
Németországban a katonai vereségek határása a politikai vezetés és a nép is a háború gyors befejezésében reménykedett. A német haditengerészet ''(Kaiserliche Marine)'' egységei azonban Franz von Hipper admirális vezetésével és Ludendorff tábornok, vezérkari főnök jóváhagyáságval egy utolsó csapásra készültek a brit haditengerészet ellen. A [[kiel]]i haditengerészeti kikötőben állomásozó matrózok azonban megtagadták a kihajózást és az [[október 29.|október 29]]-én kitört lázadás hamarosan forradalomhoz vezetett, amely Németország szinte minden városába rövid idő alatt elért. [[November 9.|November 9]]-én a [[II. Vilmos német császár|császár]] lemondott a trónról és [[Hollandia|Hollandiába]] menekült.
A felkelést követően Ludendorff tábornok lemondott és utóda, [[Paul von Hindenburg]] tábornok november 7-én küldött táviratában találkozót kért a szövetséges erők legfőbb parancsnokától, [[Ferdinand Foch]] francia marsalltól. A németeket sürgette az idő, hiszen a forradalmi tanácsok sorra vették át a hatalmat a [[Német Birodalom]] legnagyobb városaiban.
10. sor:
== Tárgyalások ==
[[Fájl:NYTimes-Page1-11-11-1918.jpg|left|thumb|Az amerikai ''[[New York Times]]'' napilap címoldala a fegyverszünet aláírásának napján, 1918. november 11-én.]]
A német küldöttség [[november 7.|november 7]]-én 5 autóból álló konvojjal lépte át a frontvonalat, majd tíz órán át kísérték őket a háború által elpusztított észak-francia vidéken. Ezt követően elsötétített járművekbe szálltak át és egy titkos helyre vitték őket - Foch marsall vasúti szerelvényéhez, amely a [[compiègne]]-i erdőben állt.
Maga Foch marsall csak kétszer jelent meg a tárgyalások három napja alatt: az első napon, amikor megkérdezte a németeket, hogy mit akarnak, valamint az utolsó napon, hogy részt vegyen a szerződés aláírásában. Eközben a németek angol és francia tisztekkel vitatták meg a fegyverszüneti egyezmény pontjait, amely lényegében Németország feltétel nélküli megadását, leszerelését jelentette, néhány szövetséges ígéretért cserében. A Németország ellen életbe léptetett tengeri blokádot még az egyezmény aláírását követően sem oldották fel, azt a békeszerződés aláírásáig fenntartották a britek.
Igazából tárgyalásokra nem került sor a szó hagyományos értelmében: a németek el tudták érni, hogy néhány lehetetlen követelést módosítsanak (például a szövetségesek több tengeralattjáró leszerelését írták elő, mint amennyi a német flotta rendelkezésére állt) és hivatalosan rögzítették tiltakozásukat a szövetségesek által diktált szigorú feltételekkel szemben. De az egyezmény aláírását nem tagadhatták meg: [[november 10.|november 10]]-én párizsi napilapokat mutattak be nekik, amelyek címoldalon számoltak be a császár lemondásáról.
A német küldöttség táviratokban értekezett [[Paul von Hindenburg]] német vezérkari főnökkel, aki a [[belgium]]i [[Spa]] városában rendezte be főhadiszállását, illetve a sietősen összehívott polgári kormány vezetőjével, [[Friedrich Ebert]] miniszterelnökkel Berlinben. Erzberger megpróbálta a tárgyalásokat a Foch marsall által biztosított 72 órás határig kitolni, de [[Berlin]]ből egy nyílt, rejtjelzés nélküli táviratban szólították fel a feltételek elfogadására és az egyezmény aláírására. Ennek oka az volt, hogy Ebert miniszterelnök kétségbeejtő helyzetben volt, a legtöbb német nagyvárosban felkeléssel kellett szembenéznie és mindenáron csillapítani akarta a kedélyeket otthon.
A szerződést végül [[november 11.|november 11]]-én [[párizs]]i idő szerint hajnali 5.12 és 5.20 között írták alá. A megegyezés értelmében az fegyvernyugvás 11 órakor lépett életbe, vagyis a "''tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában''". 11 óra után a szemben álló hadseregek beszüntették a harccselekményeket és visszavonultak a frontvonalakról.
A háború utolsó áldozatai tekintetében nincs egyetértés: egyes vélemények szerint [[Henry Gunther]] amerikai közlegény, mások szerint a [[kanada]]i haderő egyik katonája, [[George Lawrence Price]] volt, utóbbit egy német mesterlövész lőtte le 10.58-kor.<ref>{{cite web|url=http://www.nwbattalion.com/last.html|title=The Last Hours| The 28th (North-west) Battalion Canadian Corps}}</ref>
43. sor:
== A béke véglegesítése ==
Németország és a szövetségesek hivatalosan még hosszú hónapokig hadban álltak egymással, mivel a végleges békeszerződést csak 1919-ben, a [[Párizs környéki békeszerződések|párizsi békekonferencia keretében]] [[június 28.|június 28]]-án [[Versailles-i békeszerződés|Versaillesben]] írták alá.
== Lásd még ==
| |||