„Hallásküszöb” változatai közötti eltérés

A '''hallásküszöb''' az a legkisebb hangnyomás, amelyet visszhangmentes, úgynevezett süketszobában a vizsgált személy fülével még éppen érzékel. Az egészséges ember hallásküszöbe a 2 kHz-es [[frekvencia|frekvenciánál]] 20 µPa. Az értékek eltolódá­sa, illetve a szintkülönbség [[decibel]]ben kifejezett értéke a hallásveszteségnek mértékét is jelenti. A [[A halláskárosodás típusai|hallásveszteség]] lehet vezetéses, a fül belső szerkezetéből adódó, vagy idegi, az idegrendszer működésének hibája miatt kialakuló.

*A 30 dB és a 90 dB közötti hallásvesztés [[nagyothallás]]

*A 90 dB fölötti hallásvesztés [[siketség]].

40 éves kor felett az időskori halláscsökkenés jellemző, ami főként a magas hangokat érinti. A zajártalom[[zaj]]ártalom által okozott halláscsökkenés a 4000 Hz körüli hangmagasságokra korlátozódik.

A mért hallásküszöböt audiogramon[[audiogram]]on ábrázolják. A függőleges tengelyen lefelé a decibeleket, a [[logaritmikus skála|logaritmikusan skálázott]] vízszintes tengelyen a hangmagasságot[[hangmagasság]]ot jelzik. A beszédfrekvenciákon kivastagítják a nagyothallás határát jelentő 30 dB-t. A diagramon jelölik az ép csontvezetéses hallásküszöböt is. Erre vezetik fel egyenként a különböző frekvenciákra mért hallásküszöböt, mégpedig a két fülre külön-külön.

A hallásküszöb mérésére objektív és szubjektív módszereket használnak. Mindkét fajta mérés lehet pontatlan, és az objektív mérés gyakran csak részinformációkkal szolgál, ezért a hallásküszöböt többféleképpen is megmérik a hibák kiszűrése érdekében. Külön mérik a tisztahang és a beszédhallás küszöbét. A hallásküszöb mérését [[audiometria|audiometriának]] is hívják.