„VII. Erik dán király” változatai közötti eltérés

A lázadás élére – [[1434]]. [[június]]ában<ref name=skandinav /> – [[Engelbrecht Engelbrechtsson]] bányatulajdonos kisnemes állt<ref name=skandinav /> a svéd nép nemzeti hőse. Bár a felkelést Engelbrecht [[1436]]-os meggyilkolása után leverték, ám hatására – [[1437]]-ben – [[Karl Knutsson]] Svédországot hatalmába kerítette. A súlyos adók miatt és a trónöröklés kérdésében szembekerült országai rendjével<ref name=nagylexikonfolyt />, mire [[1439]]-ben Svédországban felkelés támadt Erik ellen<ref name=revai />, ugyanakkor dániai [[Korsör]]ben<ref name=europa /> letették a trónról<ref name=pallas />, mivel többnyire Dánián kívül tartózkodott és a pomerániai rokonait dán várakkal és uradalmakkal halmozta el<ref name=pallas />. Ennek hírére Erik a dán koronázási jelvényekkel [[Gotland]] szigetére menekült, ahonnan zsoldba fogadott kalózai által pusztította a svéd partokat<ref name=pallas />. [[1449]]-ben végül visszatért Pomerániában<ref name=revai /> és ott is fejezte be az életét.

 

* Jeruzsálemi zarándoklata alkalmával Budán [[Zsigmond magyar király]] vendége volt [[1424]]-ben<ref name=nagylexikonfolyt />.

* Munkája, a ''De origine gentis Danorum'' Lindenbrognak ''Scriptores rerum septentriopnalum'' és Gruternak a ''Chronicon chronicorum'' gyűjtewményeiben jelent meg<ref name=pallas />.

 

== Házasságai ==

* Szeretője egy Cecilia nevű úrnő volt, akit állítólag titokban feleségül vett.